„A helyzet tipikusan magyar, látszólag senki sem hibás, senki sem felelős, de egyvalaki mégis megszívja…”

Tipikus példája annak, hogyan lehet egy fontos és a világ minden országában működő szolgáltatást „kerítésen belül” úgy megszervezni, hogy a lehető legtöbb ember szívja meg miatta.

Lomtalanítgatunk….

Jön a tavasz, ideje a fővárosi háztartásokban felgyűlt ezt meg azt összegyűjteni és kirakni az utcára az előre meghatározott időben. Nem tudjuk a megoldást, de az biztosan nem a legjobb választás, ha a lim-lom megbénítja az arra lakók, sétálók, dolgozók életét.

Egy felháborodott bolttulajdonos írta közösségi oldalán:

„Ne haragudjatok, ha ma hamarabb zárunk, de kinyitni is alig tudtunk.  A helyzet tipikusan magyar, amikor látszólag senki sem hibás, senki sem felelős, de egyvalaki mégis megszívja.

A városvezetés szerint a lomtalanításra szükség van, és amúgy a polgárok javát szolgálja, a lakók pedig csak élnek a lehetőséggel.

Én pedig az vagyok, aki kifizetem a boltom előtti közterület használati díját az áru kipakolásához, majd nem nyitok ki a lomtalanítás napján!

(Aki mindenképpen szükségét érzi annak, hogy elmagyarázza, miért én vagyok a hibás, nos, az egy nagyon ideges, és maximális szarkazmus üzemmódban lévő Mészáros Utcai Zöldségesre készüljön fel.)”