Kerítésen innen
A mentőszolgálat összekeveri a szezont a fazonnal, avagy mitől számítva 15 perc a kiérkezés
Az Országos Mentőszolgálat csuda jó adatokat közölt a mentőautók kiérkezési idejével kapcsolatban, ami szerint március elején átlagosan hány percet vett igénybe: a megyeszékhelyeken életveszély esetén nem egész 6 perc, Budapesten csaknem 9, Szegeden kevesebb mint 4, Veszprémben több mint 9 perc átlagosan. Ezek az adatok kizárólag az életveszélyes esetekre vonatkoznak. Az egészségügyi szakértő árnyalja a képet.
Az Országos Mentőszolgálat csuda jó adatokat közölt a mentőautók kiérkezési idejével kapcsolatban, ami szerint március elején átlagosan hány percet vett igénybe: a megyeszékhelyeken életveszély esetén nem egész 6 perc, Budapesten csaknem 9, Szegeden kevesebb mint 4, Veszprémben több mint 9 perc átlagosan. Ezek az adatok kizárólag az életveszélyes esetekre vonatkoznak. Az egészségügyi szakértő árnyalja a képet.
Az életünk a tét….
„Ez az RTL Híradó ábrája, amelyen az látszik, hogy milyen remek a Mentőszolgálat kiérkezési ideje, bőven a nemzetközi standard a 15 perc alatt van.
Ezt azonban három dolog árnyalja erősen” – magyarázta a helyzetet Kunetz doktor közösségi oldalán.
„Míg a normalitás az az Magyarországon kívül szinte mindenhol, hogy a kiérkezési időt a bejelentés körüli időponttól, azaz vagy a segélykérés pillanatától, vagy azt követő egy-két perctől mérik (eddigre kiderülhet, hogy mennyire súlyos az eset). Addig ez itthon attól az időponttól számítódik, mikor a bejelentéshez találtak szabad mentőegységet. Azaz itt akár több óra is eltelhet míg a mentő megérkezik.
„Az Országos Mentőszolgálat azt írta, hogy
a hívás beérkezésétől a helyszínre érkezésig eltelt idő azért nem lehet alapja az életmentési sebesség megítélésének, mert a kocsi kiküldése előtt számos dolgot kell felmérni, például a beteg állapotát.
Ez akkora baromság, hogy még a Holdról is jól látszik!
Erre van még egyszer egy, max. két perc a nyugat-európai kikérdezési protokollokban, ennyi idő alatt fel kell tudni mérni, hogy mekkora a baj, ha jó a protokoll.
A nyilatkozat pontosan azt támasztja alá, hogy nem jó az a protokoll, amit a Mentőszolgálat használ.
A második probléma az OMSZ állításával kapcsolatban: a mentőknél úgynevezett prioritási kategóriák vannak P1 a magas prioritás azonnali reakciót kívánó hívás, P2 az alacsonyabb, halasztható mentőigény.
Csakhogy elképzelhető az, hogy pontosan a kiérkezési statisztika javítása érdekében a Mentőszolgálatnál inkább a P2-es prioritási körbe próbálják belepasszírozni a hívásokat, hiszen azokkal, mint kiérkezési idők nem kell elszámolniuk, így a statisztika javul. Talán ez a besorolási mechanizmus valószínűsíthető a „Gálvölgyi ügyben” is.
Harmadrészt pedig a képet árnyalja a 112-es segélyhívó rendszer, amely a beérkezős segélyhívásokra adott választ jelentősen lassítja,
hiszen itt egyszer el kell mondani az esetet, külön kitérve a házszámig a Blaha Lujza téri balesetnél is például, majd kapcsolják a mentőszolgálatot, amely Budapest esetében a kevés mentésirányító és a sok hívás miatt túlcsordul valamely vidéki irányítási csoporthoz, amely ha éppen foglalt, akkor még tovább a végtelenbe és tovább.
És akkor a Mentőszolgálat kiérkezési órája még mindig nem kezdett el ketyegni.
Ennek megfelelően
a Mentőszolgálat által közölt adatok, alkalmatlanok bármiféle nemzetközi összehasonlításra is, pusztán játék a számokkal, amely arra alkalmas, hogy megpróbálja elfedni azt a tényt, hogy a Mentőszolgálat nem képes megfelelően, és időben ellátni alapfeladataát: a mentést!”
Szerző
