A stadion nem csak nálunk politikai kérdés

Már a labdarúgás is részévé válik a Közel-Kelet majdhogynem áttekinthetetlen hatalmi politikájának – most éppen stadion lesz az egyszerűség kedvéért a különben alapvetően vallási-világnézeti jellegű szaúdi belpolitikából. Még mindig jobb, mintha háború lenne belőle.

Na, de hol lesz stadion?

Irakban lesz stadion, mely azonban kicsit sem szaúdi felségterület. Mielőtt megőrülünk, lássuk a hírt.

Február 28-án barátságos mérkőzést játszott egymással Bagdadban Irak és Szaúd-Arábia. Azon a találkozón a házigazda irakiak 4-1-re legyőzték a 2018-as világbajnokság résztvevőjét. A meccs után Mohamed bin Szalman trónörökös – aki tavaly augusztusban, a legfiatalabb trónörökösként, 31 évesen lett koronaherceg – telefonon hívta fel az iraki miniszterelnököt. (Meg nem erősített források szerint fogadtak volna, de ezt nem merjük állítani). Éspedig azért hívta fel, mert stadiont kíván építeni Irakban.

Szalman üdvözölte az irakiak győzelmét és elkötelezettséget vállalt Irakkal a szorosabb gazdasági és kulturális együttműködés felé, aztán felajánlotta, hogy a mostani, 65 ezres Baszra Stadion helyére egy több, mint százezres stadiont épített a szaúdi állam költségén. Az irakiak azonnal létrehoztak egy munkacsoportot, amely megteszi az előkészületeket. Szalman később azt gondolta, hogy ha már ekkora stadiont építenek, akkor miért ne lehetne a világ legnagyobb stadionja. Így a közös iraki-szaúdi munkacsoport egy 135 ezer nézőt befogadó arénaprojekt létrehozásán fáradozik.

Nohát, egy valódi sportember, mondanánk. Vagyonos, és jóra fordítja a pénzét. Csakhogy a helyzet nem ilyen egyszerű.

A kedves koronaherceg nem kevés belharc után vált trónörökössé, és arról ismert, hogy igen világi életet él: szemben a korábbi, erősen wahhabita elkötelezettségű Szaúd-Arábiával, világiasabb államon szeretne uralkodni, és ennek érdekében nem habozik hol becsukni fanatikusabb családtagjait, hol – amennyiben légi eszközökön menekülnek – akár lelőni őket, ez az arab trónöröklési kultúra része. Mondhatni, másfél ezer éves hagyományai vannak.

Nyilvánvaló, hogy a stadion építése – mellyel kapcsolatban csak az bizonyos, hogy lesz rá pénz – a nyitási politika eleme. Hát, inkább stadionra legyen pénz, mint rakétákra, magam is azt mondom: és inkább a segítségre alaposan rászoruló Irakkal barátkozzon a tőkeerős Szaúd-Arábia, mint Iránnal.

De amondó lennék, hogy akkor lesz majd béke az olajfák alatt, ha a megépült stadion nyitómeccsét a Hapoel Tel-Aviv játssza az iraki válogatottal, és utána söröznek egy jót.

Na, akkor én is azt mondom, hogy minden rendben van.

Szele Tamás

Sport Mindig

Kapcsolódó:

Bajok vannak a szaúdi sakk-világbajnoksággal