Connect with us

Kerítésen innen

Akiknek elfelejtettek szólni a ‘gondoskodó’ városban – 150 vendég a debreceni civilek ételosztásán

Akiknek elfelejtettek szólni a 'gondoskodó' városban - 150 vendég a debreceni civilek ételosztásán
Megosztás

A héten sok mindennel „okosabbak” lettünk. Megtudhattuk, hogy szárnyal az ország, csodálatos jövő vár ránk. A „haldokló” nyugat helyett a keleti „kánaánt” hozza el nekünk a mai hatalom – kezdte beszámolóját Tukoráné Kádár Ibolya, a Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete elnöke.

Örömmel olvastuk

persze azt is a debreceni alpolgármestertől, hogy a város „egyedülálló” az un. gondoskodásban. Jól emlékszünk a város vezető szelfijeire, ahol a szegénységet teljesen átélve mosolyog egy nehéz sorsú polgár társaságában. Látszott, mélyen átérzi mit jelent ebben a dinamikusan fejlődő városban szegénynek, elesettnek lenni. Ebben tényleg egyedülálló a város.

<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>

…és a valóság….

Mindezek után a Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete mai, hagyományos ételosztásán megdöbbenve találkoztunk a való élettel.

A sok lózunktól még itt Debrecenben sem laknak jól az emberek, kénytelenek azt lesni, hol és mikor osztanak ételt a civilek.

Mi, több mint 13 éve rendszeresen segítjük a társadalom peremére szorult embertársainkat. Tesszük ezt kispénzűek támogatásából, és saját zsebből. Egyetlen fillér közpénzt nem használtunk el, és megnyugtatunk mindenkit, külföldi hozzájárulást sem kaptunk.

Valami nagyon félresiklott, jó lenne végre ha tudatosulna, van egy másik, láthatatlan Magyarország is, ahol mindennapi a küzdelem egy szelet kenyérért is. Szívszorító volt most is látni a folyamatosan érkező szegényeket.

A 150 jegy félóra alatt elfogyott, legalább harmincan csak péksüteményt kaptak, meleg ebéd nem jutott nekik.

Nagy főhajtással köszönjük meg mindenkinek, aki segített

ma abban, hogy igazán „gazdag” asztal tudtunk varázsolni. Köszönjük

  • a pékségeknek a kenyeret, a sütit;
  • köszönjük a pizzát rendszeresen hozó család segítségét;
  • köszönjük annak a hölgynek a hozzájárulását, aki 150 darab fánkot készített, és még lekvárt is hozott a finomsághoz.
  • Hálásak vagyunk a házaspárnak a gyönyörű almáért;
  • köszönjük annak a debreceni nyugdíjasnak a rendszeres segítségét, aki édességet hozott a gyermekeknek.
  • Jó érzés volt beszélgetni azzal a hölggyel, aki tartós élelmiszert és gyermekruhát hozott.

Sajnos nem vagyunk tehetős emberek, így a nem „ünnepi” ételosztásainkon „csak” 150 vendégünknek tudunk ételt biztosítani. Kénytelenek vagyunk sorszámot osztani, így azoknak akik későn jönnek, nem biztos, hogy jut ebéd. Mindezt nehéz feldolgozni, de sajnos többre nem telik.

Tiszta szívvel, igaz emberséggel fordulunk a városi polgáraihoz

Támogassanak bennünket, hogy egyetlen éhes debreceni se menjen haza a Petőfi térről üres gyomorral. Higgyék el adni jobb, mint kapni. Szerintünk egy város erejét az mutatja meg igazán, miképpen bánik a társadalom peremére szorult embertársaival. Lehajol-e azokhoz, akik segítő kezet várnak.

Mert nagyon nincs rendjén az, hogy a 21. században, Európa szívében felnőttek, gyermekek éheznek. Nem tehetünk úgy, mintha a szegénység nem lenne jelen a mindennapjainkban.

Nem ígérünk szelfiket, nem azért csináljuk, nem lájkokat szeretnénk gyűjteni, de minden segítséget hálás szívvel várunk. Meggyőződésünk, hogy az emberi jóságra és szeretetre talán még soha nem volt olyan szükség szeretett hazánkban, mint napjainkban.A gyűlölködés, a kirekesztés nem vezet sehova. Higgyünk együtt a szeretet és az emberi jóság erejében. Egy jó és nemes ügyben kérjük a támogatásukat.

Aki szeretne segíteni, támogatást adni, az alábbi telefonszámon jelezheti:

  • mobil (a hét minden napján): +36 30 9841 963

Aki teheti, adója egy százalékával is támogassa az egyesületet.

  • Adószámunk: 18994766-1-09

Ferenc pápa üzenete fontos útmutató valamennyiünk számára:

„Mindenki felteheti magának ezt a kérdést: megfosztok magamtól valamit, hogy a szegényeknek adjak? Amikor alamizsnát adok, megérintem-e a szegény ember kezét, és a szemébe nézek? Testvéreim, ne felejtsük el, hogy a szegények nem tudnak várni!”

Szerző