Banánköztársaság
Az ellenzékről
Budapest faluja: Újlipótváros, ott élni valami egészen más dolog, mint bárhol a fővárosban. Az ellenzék viszont ebből a nézőpontból nézve sem jobb, mint mondjuk Simagöröngyösről, csak itt talán jobbak a hozzáférés esélyei, jobban futnak a lovak az információs sztrádán. Ezt erősíti Kálmán László közgondolkodó írása is.
Egy kis antropológia.
A belvárosi, közelebbről Újlipótváros populációját vizsgálva arra jutottam, hogy bár életmódjuk meglehetősen belterjes (a „falun” kívülre nem szivesen mennek), meglepően sok szállal kötődnek a külvilághoz. Például többen vannak közöttük, akik jártak már a körút környékén, sőt azon is túl. Egy kisebbségük eljár dolgozni a „faluból”, vagy legalábbis néha elszólítja őket a munkájuk a város, sőt néha az ország egyéb részeire is. A telefon és különösen a mobiltelefon elterjedése óta egyre többet érintkeznek kívülállókkal. Legújabban egyre több idegen telepszik be, és egyre gyakoribb a vegyes házasság is: a bátrabb vegyespárok nem hagyják el a „falut”, hanem itt maradnak. Így egyre több olyan lakó van, aki az utazásain, családján stb. keresztül egész sokat tud az ún. magyarokról.
Így például a „faluban” sok olyan bennszülöttel találkoztam, aki régóta pontosan tudta, hogy az országban több százezer ember tartja az egyik legfontosabb problémának a migránsveszélyt, rengeteg ember fél a közmunka megszűnésétől, és így tovább, és ezért szavazott a Fideszre. Érdekes módon az ellenzéki pártok sorra vallják be, hogy ők viszont nem tudták. Pedig szerintem a legtöbb emberük nem a „faluban” lakik.
Abcúg!
Én egyáltalán nem találtam rossznak, hogy az ellenzéki pártok egymással vetélkedtek. Mármint abban, hogy melyikük tud kiemelkedni azzal, hogy ő tudja meghódítani a legtöbb bizonytalan (sőt, Fidesz- és Jobbik-) szavazót. Utána a végén még ráértek volna taktikai szövetségeket kötni a választási rendszer miatt.
Csakhogy kb. a választások előtt egy évvel kiderült, hogy _egyiknek sem_ sikerült az a bizonyos kiemelkedés. (Sőt, volt akinek kifejezetten apadt a népszerűsége.) És ekkor kellett volna mást lépni, mint ami történt: ekkor kellett volna átalakítani az egész pártszerkezetet, mert ekkor már látszott, hogy ha nem teszik meg, reménytelen az egész.
De a legeslegnagyobb csalódást a Momentum Mozgalom okozta. Egyrészt nekik lett volna a legtöbb esélyük, hogy mint legújabb párt a legtöbb új szavazót nyerjék meg, és bizonyos innovációik még azt is lehetővé tették volna, hogy sikerüljön nekik, hiszen a többiek képtelenek voltak újítani. De iszonyúan lebőgtek, a NOlimpia utáni felemelkedésüket csúnyán elrontották azzal, hogy nem az innovatív oldalukat helyezték az előtérbe, hanem ugyanúgy fikázták a többieket, mint azok egymást, hogy csak negatív üzeneteket küldtek, és így tovább, sorolhatnám a hibákat. És megérdemelten le is süllyedtek az 1% közelébe. És ami mindennek a teteje: ebből még a választások után sem vontak le semmilyen következtetést, még szimbolikusan sem változtattak a vezetésükön és a dumájukon. Úgyhogy most már nekik is abcúg, azt mondom.
Szerző: Kálmán László
Szerző
