Az Orbán-kormány olyan rossz, hogy nem is mérhető  — Lapzsemle

Van itt „verseny”, de nem a jólétért, hanem Mészárosék kegyeiért…

Hatalmas monopóliumok alakultak ki, ugyanakkor az a sajátos helyzet, hogy Mészárosék képtelenek ellátni azt a töméntelen mennyiségű munkát amit elnyernek, így az ő megbízásaikért éles verseny van. Eggyel arrébb jött a verseny szintje. Ennek a versengésnek viszont nincs jótékony gazdasági és társadalmi hatása, mert az így kicsapódó profit Mészároséknál jelenik meg, nem a fogyasztói jólétet növeli.

A gazdasági elit egy része tehát abban érdekelt, hogy Mészároséknak megfeleljen, és a versenytársakat megelőzve megbízásokat szerezzen. Ez egy kiszolgáltatott helyzet, de aki „jól fekszik”, megtalálhatja a számítását.

Jöhet már a szar is, csak legyen megbízás

Ebbe a rendszerbe most mindenki be akar tagozódni, ami teljesen racionális. Az a kis- és középvállalkozó, aki személyesen is ismeri alkalmazottait és családjaikat, az személyes felelősséget visel a cég életben maradásáért. Alkalmazkodnia kell ezekhez az új viszonyokhoz. Ennek a kényszernek persze megvannak a káros következményei.

Tisztességes kisvállalkozók panaszolják, hogy „szemetet is elfogadunk, roszabb minőséget is megcsinálunk, de meg kell szerezni a munkát, bármi áron. Abból a pénzből, ami nekünk jut az elnyert megbízásokból, csak rosszabb minőségben lehet teljesíteni.” Vagyis mindezért szinte szégyelli magát, de mit tehet, ha felelősséget érez az embereiért.

Történelmi véletlenek: nagy lehetőség nyílt a kleptomániások előtt

Hogyan jöhetett létre ez a bonyolult hálózatot működtető rendszer? Mesterterv biztosan volt, a miniszterelnök fejében körvonalazódott, hogy igen, ezt akarjuk csinálni. Hogy utána miért így alakult? A helyzetet én úgy értelmezem, hogy ez a kormány nagyon sokban nagyon szerencsés volt. Pont olyan időszakban kormányozhattak, amikor jók voltak a gazdasági feltételek, pénzbőség volt, semmilyen megrázkódtatással nem kellett szembenézni. A szerencsés véletleneknek köszönhetően a jövedelmek nagy részét magukhoz szipkázhatták, ugyanakkor jutott a „népeknek jóleső” költekezésre és presztízsberuházásokra is. A kisember úgy érezhette, hogy ő is kap valamit. Ez a magyarázat arra a gyakori kérdésre, hogy ezt a hatalmas korrupciót hogyan fogadhatják el a magyarok. Nem azért, mert „ilyenek lennének a magyarok”.

Orbánék célja, hogy kirobbanthatatlanok legyenek

Az uniós források apadását a következő időszakban a kormány reményei szerint orosz és kínai hitelekből folytatódó költekezéssel ellensúlyozhatják. Annyiban máris nehezebbé válik a helyzet, hogy az uniótól ajándékot kaptunk, az orosz és kínai pénz viszont hitel, komoly kamatot kell fizetnünk, és ez sokba kerül. Egy darabig, néhány évig, vagyis politikusok által belátható ideig azonban ez a hitelbevonás még valóban mehet.

A tervük most az lehet, hogy továbbra is folyamatosan bővülő jövedelemhez jussanak, és be tudják magukat ágyazni a gazdaság minden területén, annak minden részletébe. Láthatjuk a nyomulást a hotelektől az erőművekig, a biodízeltől az IT-szektorig. Ez pont elég lesz arra, hogy az elgondolásaik szerint úgy beágyazódjanak ezeken a területeken, hogy onnan majd kirobbanthatatlanok legyenek… S valóban így is lesz, ezek a cégek kirobbanthatatlanok lesznek.

A következő oldalon oldalon a versenyképtelen orbáni „elit”-ről!