Bálint György: A legnagyobb baj, hogy sokak szemében elvesztettem a hitelemet, amit nagyon-nagyon nehéz visszaszerezni

Zsákutca volt, rossz döntést hozott a politikai szerepvállalással. Az SZDSZ humanizmusa állt hozzá a legközelebb, aztán kiderült, hogy a párt nem tart igényt a szakértelmére, véleményére. Többek között erről is beszélt Bálint György, a Magyar Hangnak adott interjújában.

Az idén 100 esztendős Bálint gazda „elárulta”,

élete során rengeteg elismerést, szeretetet kapott, így nincs hiányérzete amiatt, hogy nem lett a XVI. kerület díszpolgára:

„Nézze, nem érzem, hogy bármit is tettem volna érte, hiszen csak végzem a hivatásom. Egyébként az egész ügyről úgy értesültem, hogy egy újságírónő, már nem tudom, melyik médiumtól hívott azzal, hogy jelöltek a címre, de nem kaptam meg, és hogy mit szólok hozzá. Hát azt, hogy nyugodtan alszom. Számos elismerést, díjat kaptam, és díszpolgára vagyok Gyöngyösnek és Budapestnek is.

Semmi hiányérzet, neheztelés, rossz érzés nincs bennem az egésszel kapcsolatban, hiszen épp az ügy kapcsán rengeteg szeretetteljes üzenetet kaptam, több település is díszpolgári kinevezésben részesítene. Sőt, tegnap egy kis csomagot hozott a postás, amelynek feladója „A nép” volt. Kis díszdobozka, abban pedig egy kézzel készített kitüntetés érkezett, ami nekem mint a XVI. kerület díszpolgárának szól egy szívhez szóló levéllel.”

Nyerjetek választást, akkor az lesz díszpolgár, akit akartok! – Így nem lett Bálint György díszpolgár….

Ennyi év távlatából talán már állíthatja,

hogy az élet jó dolgai táplálnak, begyógyítják a sebeket. Ráadásul többszörösen visszakapunk minden jót, amit teszünk. Elmondta, hogy a sok elismerés közül amit kapott, melyik a legkedvesebb számára:

„Kettő is eszembe jut. Az egyik egy dió. Annak a fának az első gyümölcse, amit itt, a kerületi könyvtár udvarán ültettek a tiszteletemre. Ezt azzal érdemeltem ki, hogy temérdek könyvet vittem oda, és létrejött egy kis olvasókör is, rendszeressé váltak az eszmecserék kertészeti témákban. ” / ……… / ” A másik elismeréssel egy zenekar tisztelt meg. Volt pár éve egy összejövetel, kisebb konferencia, majd koncert a Fehérvárcsurgói Károlyi -kastélyban, amelynek 45 hektáros arborétumát az én tanácsaim kikérésével rakták rendbe a kommunizmus évtizedei után az örökös, Károlyi György felkérésére.

Az eseményről sajnos elkéstünk egy közúti baleset miatt, mire megérkeztünk, a zenekar már bepakolt a kisbuszba, indulni készültek. Ám egyszer csak odalépett hozzám a zenekar menedzsere, és a fülembe súgta, hogy lesz egy kis meglepetés ……..” / ……….. / ” …aztán a zenekar eljátszotta „az elkésett vendégek tiszteletére” Schubert VI. ( C-dúr) szimfóniájának a zárótételét. Meghatott, hogy az a sok zenész ahelyett, hogy hazasietett volna, ilyen szeretetben és megtiszteltetésben részesített. Ha ilyenekben lehet részem, nem lehet hiányérzetem.”

A rendszerváltás után politikai kalandra vállalkozott,

az SZDSZ színeiben lett képviselő 1994-ben. Az egész ország szerette, becsülte, a politikai szerepvállalás pedig ezen csak ronthatott, ezt ma már világosan látja:

„Ez egy zsákutca volt, rossz döntést hoztam a politikai szerepvállalással. Akkoriban – 1993-ról beszélünk – sok párt megkeresett, hogy legyek a jelöltjük. Az SZDSZ humanizmusa állt hozzám a legközelebb, és azt reméltem, hogy az addig megszerzett néhány évtizedes tapasztalataimat kamatoztathatom a közjóért. Aztán kiderült, hogy a párt nem igazán tartott igényt a szakértelmemre, véleményemre. A ciklus közepén Kuncze Gábor azt mondta, elégedettek a munkámmal, szeretnék, ha folytatnám.

De kiderült az is, hogy az egészségügyön, az oktatáson, a közlekedésen és néhány gazdasági jellegű témán kívül mással nem akarnak foglalkozni. Hiába mondtam, hogy a mezőgazdasághoz valamilyen formában a fél ország kapcsolódik, egymillió kiskert van, ráadásul az agrárium több millió embernek ad megélhetést. Kuncze azt mondta, nem ez a realitás. Ekkor jeleztem, ne számítsanak rám. A legnagyobb baj, hogy sokak szemében elvesztettem a hitelemet, amit nagyon-nagyon nehéz visszaszerezni.”

Bálint gazda: nem lehet elszigetelni ma már egyetlen országot sem

Az agráriumban a rendszerváltás jelentős károkat okozott.

Szerinte a hazai termelés körülbelül mostanra érte el azt a szintet, amelyen 1998-ban volt:

„Nagyon súlyos probléma, hogy pont azt a réteget, a vidéki lakosságot érinti a leginkább az elvándorlás, amely korábban a mezőgazdaságban tevékenykedett. Borzasztó károkat okozott a termelőszövetkezeti rendszer megszűnése. A vérrel, verejtékkel, könnyel létrehozott szövetkezetekben lehetett gazdaságosan termelni, míg a gazdáknak visszaszolgáltatott néhány holdas birtokokon képtelenség.

Ezen csak rontott az Orbán-kormány földhaszonbérleti rendszere, hiszen olyan emberek is területhez jutottak, akiknek semmi közük a földműveléshez, de felmarkolják a területalapú támogatást. Eközben a művelésre alkalmas terület tíz százaléka parlagon hever.”

/Az interjú teljes szövege a Magyar Hang 2019. február 22-28. számában olvasható el./