Bálint Natália: majd most is lesz egy „jegyszedő”, akit internálnak, mert bevallotta, hogy az anyja egy malomtulajdonos kulák szeretője volt

Mint ismeretes, a Nemzeti Színház két művésze a Rómeó és Júlia című előadáson, a második felvonás alatt métereket zuhant. Úgy összetörték magukat, hogy mindkettejüket azonnal műteni kellett, az előadást pedig félbeszakítani. Hónapokig tart majd a rehabilitációjuk, és aki szenvedett már csonttörést, az tudja, hogy soha nem lesz a régi az élet. Hónapokig nem fognak tudni dolgozni, poszttraumás stressz is kialakulhat náluk, emiatt mentális egészséggondozásra is szorulnak majd – foglalta össze a péntek este történteket Bálint Natália közösségi oldalán, saját megfogalmazása szerint „okl. nemzetközi kapcsolatok elemző, operaénekes, állat- és embervédő, önjáró, kritikus gondolkodó”.

„Ezért valakinek vállalni kell a felelősséget

„Úgy tudják, hogy a színházban többször is jelezték a darab rendezőjének, Vidnyánszky Attilának, hogy a díszlet életveszélyes.”

– írja a Színház Online a vonatkozó cikkében.

Vidnyánszkynak akkor is le kellene mondania, ha „csak” igazgató lenne, de így, hogy még a darab rendezője is, nem látok más, gerinces reakciót a részéről, amely a felelősségvállalásnak legalább a látszatát mutatná. Persze nincsenek illúzióim. Az olyan gátlástalan törtetők, mint Vidnyánszky, soha, semmiért nem vállalnak felelősséget. Majd most is lesz egy „jegyszedő”, akit internálnak, mert bevallotta, hogy az anyja egy malomtulajdonos kulák szeretője volt. (Ha nem érted ezt, sürgősen pótold műveltségbeli hiányosságaidat, és nézd meg A tanú című filmet!)

És ezért valakinek vállalni kell a felelősséget, elégtételt kell adni. Akkor is, ha neki vagy a rendszernek ez fáj.

És ha ezért sem áll össze a színésztársadalom, akkor tényleg nincs már értelme semminek.

Nem petíciókat kell írogatni,

hanem odavonulni a Nemzeti Színház elé, és fegyelmezetten skandálni, hogy:

A FE-LE-LŐS MOND-JON LE!

Mondjuk elkezdhetné úgy 30 ember, csatlakozhatna hozzájuk további 300, majd 3000, végül ez a mondat kiterjedhetne, és a tömeg elérhetne a várig. Jó, hát Magyarországon ilyen sosem lesz, mert a két színészre még irigy is lesz a társadalom nagyrésze, hogy

„nem is dógoznak, oszt most kaptyák a kártéritttést, bezzeg ha én eltöröm valamimet…”

Ilyenek vagyunk mi: kárörvendők, a szolidaritás írmagját is kiölték belőlünk, más sorsában nem látjuk a miénkre leselkedő veszélyt, nem állunk ki sem magunkért, sem honfitársainkért. A Nemzeti Színházban sem lesz sztrájk, hogy addig, amíg nem mond le Vidnyánszky, nem állnak színpadra, mert úgy van összerakva a társulat, hogy ott véletlenül se legyen kohézió, mindig legyenek árulók és besúgók. Így van kitalálva a rendszer.

Nagyon remélem, hogy a sérültek mihamarabb felépülnek, innen is jobbulást nekik!

Bízom benne továbbá, hogy nem engedik, hogy elhitessék velük, hogy az ő hibájuk, ugyanis a bevett manipulációs technika, a gázlángolás erre is alkalmas. Amikor azzal lép be hozzájuk mosolyogva a kolléga, hogy „hát miért nem vigyáztál jobban?”. Ártatlan kérdés, amelyben ott az áldozathibáztatás. Nem! Egy színházban lehet véletlen sérülést szerezni, magam a csütörtöki előadáson horzsoltam le a térdemet, a főpróbán, a spárgám során meghúztam a combizmomat. Egy másik szerepemben súlyosabban sérültem, amikor a kollégám idejekorán, a végszót meg nem várva „döfött le” hátulról, nem vettem még fel a biztonságos pózt, és ahogy készületlenül átestem a díszletelemen, beütöttem a fejem úgy, hogy vérzett, kék-zöld lett a hasam, a combom, húsig horzsoltam a bőröm. De nem tört el semmim, a kollégám pedig azóta is iszonyatosan sajnálja, és igen, ilyen előfordul, de nem a díszlet, pláne nem a rendező hibájából!

A Nemzetiben viszont sokszor figyelmeztették Vidnyánszkyt, hogy baj lehet!

Németországban, egy Fidelio-előadásban történt hasonló, mint most a Nemzetiben, ráadásul az egyik kedvenc énekes kollégámmal, egy zseniális Wagner-tenorral. Már úgy jött a közös koncertre, hogy alig bírt járni, a nehezebb áriákat kihúzta a műsorból, táncolni nem volt hajlandó, miközben pont az az egyik erőssége. Mesélte, hogy előző este, Lipcsében játszotta Florestant, és az első felvonásban leesett egy díszletelemről. De felkelt, végigénekelte a darabot, pokoli fájdalmakkal is, igaz, spórolósan, markírozva. Orvoshoz nem ment, mert azonnal indult az éjszakai vonattal a közös koncertünkre. Másnap is volt egy koncertünk, így csak három nappal a baleset után jutott el a kórházba: két csigolyája repedt meg, több izma, szalagja is megsérült. Így énekelt egy operafőszerepet és két gálaestet. Majd végül, miután nem ment azonnal orvoshoz, a színház mosta kezeit, mert hát nem volt bizonyítható, hogy ott történt az eset, „hiszen felkelt, itt még nem volt semmi komoly baja”. Az illető azóta elhagyta a pályát, 40 kilót fogyott, súlyos depressziós lett.

Mit akarok ezzel üzenni? A jövőben MINDEN embernek, nem csak a kollégáimnak: NEM ÉRI MEG HŐSKÖDNI! Ki kell állnotok magatokért és a kollégáitokért!

Nálunk, a színházban roppant komolyan veszik az illetékesek a biztonságot, olyan elő nem fordulhat, hogy ha szólunk, akkor AZONNAL nincs megoldás a problémára.

A Nemzeti Színház társulata vegye már észre, mennyit jelentenek Vidnyánszkynak, ha többszöri figyelmeztetés ellenére is megoldatlanul hagyta az életveszélyes körülményeket, mert számára fontosabb volt a saját elképzelése, még akkor is, ha így emberek életével játszott!

Az ilyen vezetőknek senki és semmi nem számít, csak a saját igazuk, a saját érvényesülésük, a saját elképzelésük. Az ilyen embernek nincs keresnivalója felelős pozícióban, mert nem vállal felelősséget! Ne vállalja hát a pozíciót se! Nekünk kell hát őket eltávolítani, ha maguktól nem hajlandók távozni. Vagyis nekünk kéne…”

Háttér

A Nemzeti Színház közleményt adott ki a pénteki Rómeó és Júlia című előadáson történt balesetről:

„Ezúton tájékoztatjuk nézőinket és a sajtó munkatársait, hogy a pénteki Rómeó és Júlia című előadásunk Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó balesete miatt a második felvonás alatt félbeszakadt. A rövid időn belül kiérkezett mentősök a két művészt a helyszínen szakszerű ellátásban részesítették, majd kórházba szállították. A körülményekhez képest jól vannak. Kérjük a sajtó munkatársait, hogy nyugalmuk érdekében kérdéseikkel egyelőre ne keressék őket. A baleset körülményeinek vizsgálata folyamatban van. A két kiváló színművészünknek, kollégánknak mielőbbi gyógyulást kívánunk és várjuk vissza őket a színházba. A repertoárban elkerülhetetlenül bekövetkező változásokról folyamatosan tájékoztatjuk kedves nézőinket.

Budapest, 2023. november 11.

Vidnyánszky Attila vezérigazgató, Nemzeti Színház”

Kapcsolódó