Bauer Tamás: Szocializmust a Balatonra!

Aki olvassa a kommenteket a bejegyzéseim alatt, az tudja, hogy DK-s barátaink rendszeresen kifogásolják: miért „ekézem” én a DK-t az oldalamon. Most könnyen meg tudom magyarázni.

Gréczy Zsolt országgyűlési képviselő most a DK ötpontos javaslatát tette fel a Facebookra:

„mindenkinek jár, hogy egy hetet nyaraljon a Balatonnál”.

https://www.facebook.com/greczy.zsolt/posts/10204836371186437

Ugye, milyen rokonszenves gondolat? És mi a megoldás?

Lássuk az öt pontot:

• 1. Legyen minden balatoni településen szabad strand!
• 2. Az állam fizessen hozzájárulást az önkormányzatoknak a szabad strand fenntartására!
• 3. Legyen a nyári szezon alatt 4 napos autópályamatrica is!
• 4. A MÁV a nyári szezon ideje alatt sűrítse a járatszámot!
• 5. Legyen a nyári szezon ideje alatt kedvezményes a vonatjegy a Balatonra!

Az, hogy az egyhetes balatoni nyaralást hogyan segíti elő a 4 napos autópályamatrica visszahozása a nyári szezonban, nem értem, de ez apróság. Mi a javaslatcsomag lényege? Ingyenes juttatással (szabad strand, amihez természetesen költségvetési támogatás kell), államilag előírt alacsony árakkal (kedvezményes vonatjegy, 4 napos matrica) és a vonatok sűrítésével (ez is többletköltség az állami vasútnak) oldjuk meg azt a súlyos problémát, hogy az emberek többségének nincs módja a Balatonon, vagy egyáltalán bárhol nyaralni. (Talán Gréczy Zsolt is tudja: a magyarok egyharmada a legszebb szocializmusban sem nyaralt sem a Balatonon, sem másutt. Azóta a nyaralni nem tudók aránya jelentősen emelkedett, és ez akkor sem v olt másként, amikor MSZP vezetésű kormánya volt az országnak.)

Európa gazdag országaiban más a helyzet:

az emberek többségének van módja nyári, sőt többszöri nyaralásra, sokszor külföldön. Nem azért, mert bármit ingyen adnának, hanem mert a jövedelmek színvonala ezt lehetővé teszi. A jövedelmek színvonala pedig azért teszi ezt lehetővé, mert erős, versenyképes a gazdaság, az emberek jól keresnek, vannak megtakarításaik, és a gazdag európai országokban még a nyugdíjak is – amelyek a bérekhez képest Luxemburg kivételével alacsonyabbak, mint nálunk – lehetővé teszik, hogy a nyugdíjasok Dél- és Kelet-Európában tölthessék szabadságukat. Ha ehhez olcsóbban tudnak utazni, mint a listaárak, ezt a fapados légitársaságok és az utazási irodák kemény versenye által a piacon elért kedvezményes tarifák teszik lehetővé, és nem állami beavatkozás.

Elvégre a turizmus napjainkra az egyik legnagyobb, legfontosabb versenypiaccá vált, ahol jövedelmük növekvő részét költik el a munkavállalók is, a nyugdíjasok is és a fiatalok is.

Azt az utat, hogy árakon keresztül támogatjuk az alacsony jövedelműeket, a szocializmusban kipróbáltuk. Kiderült, hogy ezzel a jövedelempolitikával nem a leginkább rászorulók járnak jól. A tanácsi lakással, a vállalati vagy SZOT-üdülővel a vezetők, a tűzhöz közeliek jártak jobban. A megoldás világszerte másutt van: az árakat a piaci verseny mérsékli, a jövedelmek pedig a gazdasági teljesítményekkel emelkednek olyan szintre, hogy ezeket az árakat mind szélesebb kör tudja megfizetni.

Az pedig, hogy mindig mondjunk valami népszerűt, aminek semmi köze ahhoz, amit kormányon csináltunk, a remélt kétszámjegyű eredmény helyett öt és fél százalékot hozott a választáson.

Erről szól a vitánk évek óta.