Kerítésen innen
Békesi László: lemaradásunk és az általa okozott károk pótolhatatlanok
Magyarország 20 éve csatlakozott az Európai Unióhoz. A 20 éves évforduló és a magyar gazdaság helyzete egyaránt indokolja, hogy áttekintsük az európai közös valuta, az euro magyarországi bevezetésének jelenlegi helyzetét, esélyeit. Az euro bevezetésének feltételei, előnyei és hátrányai…
1. Az EU-ba belépő országok a csatlakozási szerződésben egyebek között azt is vállalják, hogy a monetáris unióhoz is csatlakozni fognak, azaz bevezetik az európai közös valutát, az eurot
A csatlakozási szerződés nem állapít meg határidőt, de az euro bevezetése nem opcionális lehetőség, hanem kötelezettség. Az alkotmány helyett összeeszkábált „gránit szilárdságú” magyar alaptörvény ezt a kötelezettséget nem erősíti meg, sőt jelenlegi szövegével lényegében kizárja.
„Magyarország nemzeti valutája a forint.”
Nincs szó arról, hogy jelenleg, vagy az euro bevezetéséig él ez a szabály. Amikor tehát az ország csatlakozni fog a monetáris unióhoz, az alaptörvényt ismét módosítani kell. (Nem mintha ez bármilyen akadályt is okozna a jelenlegi rezsimnek, pedig ez nem szimpla jogtechnikai, hanem súlyos jogbiztonsági probléma.)
2. Az euro bevezetésének konvergencia kritériumai. (A maastrichti szerződés 140.cikke, ill. a 13.sz. jegyzőkönyv.)
Négy gazdasági konvergenciakritérium létezik, ezeket a maastrichti szerződés kvantifikálja is:
- Árstabilitás: az inflációs ráta legfeljebb 1,5%-kal haladhatja meg a három legjobb teljesítményt nyújtó tagállam inflációs rátáját;
- Rendezett és fenntartható államháztartás. Az államháztartás konszolidált hiánya nem haladhatja meg évente a GDP 3%-át, ill. a nettó államadósság nem haladhatja meg a GDP 60%-át.
- Árfolyam stabilitás. A tagállamnak legalább két éven át részt kell vennie az u.n. árfolyam mechanizmusban – ERM II. Az ERM II. mechanizmusba belépő ország nemzeti valutájának euróhoz viszonyított középárfolyamát az Európai Központi Bank állapítja meg. Ettől a középárfolyamtól a csatlakozó ország két év alatt legfeljebb +,- 15%-kal térhet el, azaz ennyivel értékelheti le vagy fel nemzeti valutáját. Az elmúlt 20 év alatt egyszer, lett volna Magyarországnak lehetősége belépni az euro előszobájába, 2010 január 1.-én. A Bajnai kormány 2008-9 évi stabilizációs programjának eredményeként közel kerültünk a maastrichti konvergencia kritériumok teljesítéséhez – csak a GDP arányos államadósság haladta meg a 60%-ot, de az csökkenő pályára állt, amit az EKB rendre elfogad. Bajnaiék akkor ezt a lépést politikai okokból elmulasztották, mondván, hogy nincs felhatalmazásuk ilyen hosszabb távú kötelezettség vállalására. Ez téves érvelés volt, hisz a csatlakozási szerződés elfogadásával és megerősítésével ezt a kötelezettséget az ország már vállalta és jóváhagyta. Ezzel a lépéssel kényszerpályára lehetett volna állítani a 2010-ben győztes Orbánékat és ma már euróval fizethetnénk Magyarországon is, megelőzve sok-sok súlyos gazdasági veszteséget!
- Hosszú lejáratú kamatlábak: legfeljebb 2%-kal haladhatják meg az árstabilitás szempontjából három legjobb teljesítményt nyújtó tagállam kamatlábát.
3. Az euro bevezetésének előnyei és hátrányai
Amikor egy ország csatlakozik a monetáris unióhoz, lemond a monetáris politika irányításának eszközrendszeréről, a kamat- és árfolyampolitikáról, valamint a nyíltpiaci műveletekről. Ezeket az eszközöket és jogosítványokat átruházza az Európai Központi Bankra. Az euro bevezetése stabilizálja, kiszámíthatóvá teszi az árfolyamot, megóvja a szélsőséges árfolyam ingadozásoktól az eurót használó tagországokat, fékezi az inflációs nyomást, csökkenti az ár ingadozásokat, mérsékeli az inflációs kockázatokat.
Az euro bevezetésének ellenzői azzal érvelnek, hogy a monetáris politika elveszíti az árfolyam alakításának jogát és eszközét, elsősorban a leértékelés lehetőségét. Az alacsony versenyképességgel és termelékenységgel rendelkező országok jegybankjai gyakran folyamodnak az árfolyam leértékelés eszközéhez, hogy ezzel ösztönözzék az egyébként versenyképtelen exportot és az importárak növelésével fékezzék az importot.
Ez a megoldás lényegében felmenti a gazdaság szereplőit a versenyképességet, hatékonyságot növelő erőfeszítések alól, hisz átmenetileg eladhatóvá tesz egyébként versenyképtelen termékeket és szolgáltatásokat is a külpiacokon. (Az árfolyam leértékelés révén a vállalatok az exportban elért devizáért nemzeti valutában többet kapnak, ami elfedi az alacsony nyereséget vagy veszteséget.) Az import drágításán keresztül pedig megnő az inflációs nyomás, emelkednek a belföldi árak.
A leértékelés kedvező helyzetbe hozza az exportőröket, különösen a multinacionális cégeket, hiszen a leértékeléssel elért forint árfolyamnyereség növeli hazai profitjukat. A nagy exportot lebonyolító multik az így elért árfolyamnyereséggel lényegében fedezni tudják a forintban elszámolt költségeik növekedését, pl. a béremeléseket, a hazai szolgáltatások áremelkedését, stb.
A hazai vállalatok, amelyek minimális exportot bonyolítanak le vagy csak hazai piacra termelnek és szolgáltatnak, viselik az áremelkedés terheit és sokszor csődbe is kerülhetnek.
Az euro bevezetése megóvja a jövedelemtulajdonosokat – állami szerveket, vállalatokat és a lakosságot egyaránt – az átváltás tranzakciós költségeitől. A kiszámíthatatlan árfolyamingadozások miatt egyébként is felgyorsult Magyarországon az u.n. spontán euroizáció. Számos cég – nemcsak a multik – már euróban számolja árait és költségeit, euróban veszi fel hiteleit, a lakosság euróba menekíti forint megtakarításait, eurokötvényeket vásárol, euro megtakarításait külföldi bankokban parkoltatja.
Az euro-övezethez tartozás nagy előnye, hogy növeli a bizalmat az ország iránt
Kedvezőbb kondíciókkal jut az állam, a vállalatok és a lakosság is friss forrásokhoz, a befektetőknek nem kell tartaniuk kiszámíthatatlan kamat és árfolyam intézkedésektől, protekcionista állami beavatkozásoktól.
20 évvel Magyarország uniós csatlakozása után, ma talán minden eddiginél távolabb vagyunk az euro bevezetésétől. Az elmúlt 14 év elhibázott gazdaságpolitikája az ország makrogazdasági pozícióit fényévnyi távolságra taszította a konvergencia kritériumoktól.
Az alibi érvelés, amely az ország fejlettségi szintjéhez – az EU átlagának 90%-ához – köti az euro bevezetésének időpontját, nem más mint kibúvó.
A rezsim nem akar és nem is tud olyan gazdaságpolitikát folytatni,
amely a bemutatott követelmények teljesítését vagy megközelítését belátható időben elérhetővé tenné. Az erőltetett növekedés – az u.n. magas nyomású gazdaság, ami lényegét tekintve egy klasszikus, de túlhajtott prociklikus gazdaságpolitika, amelyből kitörni csak súlyos veszteségek, többnyire recesszió és magas infláció árán lehet – , továbbá a durván protekcionista, nacionalista gazdaságpolitika, a nemzeti szuverenitás örve alatt végrehajtott diszkriminatív, piacokat és tisztességes versenyt torzító állami beavatkozások egyre elérhetetlenebbé teszik az euro bevezetését.
Ezt a gazdaságpolitikát kiszolgáló hazai monetáris politika pedig segíti a rezsim klientúrájának gazdagodását, minden téren behozhatatlan előnyhöz juttatja a járadék-vadász új nemzeti tőkésosztályt. Nem véletlen, hogy a kormány még egy megközelítő céldátumot és az ahhoz vezető gazdasági programot sem akar és tud megtervezni és meghirdetni.
Nem kétséges, hogy az ország számára nagyságrendekkel több előnye lenne az euro bevezetésének, mint amennyi átmeneti hátránnyal járna
Valóban veszélyeket rejt magában a csatlakozás időpontjában megállapításra kerülő középárfolyam. Ha alul értékelt árfolyammal vezetnénk be az eurót, az leértékelné az euróban számított folyó jövedelmeket, megtakarításokat és vagyonokat egyaránt. (Sok forintért kevés eurót kapnánk.) Ha túlértékelt középárfolyammal vezetnénk be az eurót, akkor versenyképességi hátrányba kerülnének a hazai piacra termelő magyar vállalatok. (Az erős forintért több euróra csak az exportáló vállalatok számíthatnának.)
A csatlakozás tehát alapos, felelős előkészítő munkát és eltökéltséget kíván.
Nem véletlen, hogy a monetáris unio, azaz ez euro bevezetésének előnyeit a velünk együtt EU-ba lépő országok – Lengyelország és Csehország kivételével – már mind élvezik, sőt az utánunk csatlakozó országok közül Horvát országban már euróban fizetnek, Bulgária és Románia már kitűzte az euro bevezetésének időpontját és a közeljövőben csatlakozik az ERM II. árfolyam rendszerhez, a nagy idegenforgalmat lebonyolító Montemegro pedig már bevezette az eurót, noha az ország még nem tagja az EU-nak.
Lemaradásunk és az általa okozott károk pótolhatatlanok.
A fentiek írója közgazdász, Magyarország volt pénzügyminisztere.
Szerző
