Brávó Örkény! Hol a többi színház?

Kedden délelőtt jelentette be a Kultúrbrigád csapata, hogy „… az Átriumban zajló színházi tevékenységünket a most kezdődő évad végével, 2024 nyarán befejezzük. (…) Egy évadunk maradt arra, hogy együtt elbúcsúztassuk azt a színházat, amit csinálunk….”. Délután az Örkény Színház példát mutatott szolidaritásból.

Ebben az esetben ér a plágium!

„Hihetetlen lökést és erőt adott a teljes színházi csapatnak a tavaly nyári közösségi kiállás az Átriumért, azóta is ebből az energiából létezünk, de be kell látnunk, nincsen remény arra, hogy méltó és kiszámítható környezetben folytassuk a munkánkat. (…) Azelőtt szeretnénk befejezni, hogy ez elkezdene látszani a művészeti munkánkon, kollégáink mentális és fizikai egészségén. (…) Elfáradtunk, mert ez a most már öt éve tartó kötéltánc pont azt a kíváncsi és alkotni vágyó energiát veszi el mindenkitől, amiért érdemes és élvezetes színházat csinálni….” – írták az Átriumosok.

A végjáték évada - Nem lehet minden évben csupán túlélni

Az Örkény Színház nyilatkozata

„Az Átrium Színházat az elmúlt években működtető Kultúrbrigád munkájának ellehetetlenülése a magyar színházművészet leépülésének újabb állomása. Minél nagyobb a kultúra támogatásának politikai áthatottsága, annál reménytelenebb az élénk, sokszínű, társadalmilag hasznos kulturális élet. A jelen színházi politika gyakorlata különösen romboló, mert az ideológiai megfelelés igényén túl ismét teret nyert az a vissza-visszatérő súlyos tévedés, hogy a magyar előadóművészet finanszírozása elmozdítható lenne a piacosítás felé.

Mindkét gondolat önmagában is káros, együttesen pedig a magyar színházkultúra visszafordíthatatlan elsivatagosodásához vezet. Ha a Kultúrbrigád előadásai az Átriumban nem kerülhetnek színre, az Örkény Színház felajánlja (ahogy független társulatok esetében is tette), hogy valamely előadásukat színpadán életben tartja.

Az Örkény Színház társulata”

Átrium-válasz…

„A legtöbb, amit egyik ember a másiknak adhat, az a szolidaritás.” (Örkény István)

Kedves Barátaink, Kollégáink, Sorstársaink az Örkény István Színház társulatában!

Nem is a felajánlás esik jól (persze az is), hanem a szolidaritás gesztusa maga, névadótok fenti mondata szellemében. Ezért vagyunk a leginkább hálásak, mert ennek érzi hiányát nem csak a mi csapatunk, hanem talán az egész magyar társadalom. Ezért ennél többet talán nem is lehet adni most.

A szöveg elemző részével tapasztalataink alapján csak egyetérteni tudunk. Mivel még nagyon az elején vagyunk a végének, nem tudunk mit mondani, de ez egy lehetséges mód arra, hogy valami maradjon abból, amit az elmúlt években építettünk. Ha ott tartunk, jelentkezni fogunk!

És – igazán köszönjük.”

Hát valahogy így kell ezt csinálni!