Bruck András: Egyrészt és másrészt

Az egyre nagyobb bajokra egyre nagyobb hazugságokkal muszáj válaszolni – ez minden önkényuralmi rendszer legfőbb problémája.

Ismét csak ez derült ki hétközben,

a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara rendezvényén, ahol Orbán arról beszélt, hogy „Magyarországnak tíz év alatt az EU öt legjobb állama közé kell kerülnie: egyrészt versenyképességben, másrészt, ahol a legjobb élni, lakni és dolgozni”.
Bár valóban sokat nőttek a bérek, de hogy ez valójában mennyit ér, arról itt van az Eurostat decemberi jelentése: az egy főre jutó fogyasztásban az utolsó előtti helyre csúsztunk le, Bulgárián kívül már valamennyi volt szocialista ország is elénk került. Hiába a hatalom nem szűnő dicsekvése, a magyarok szegények, Magyarország Európa egyik legszegényebb országa. A lecsúszás pedig általános. Menj ki egy pályaudvarra, sétálj végig a Nagykörúton, élj az ország keleti felében, próbálj Budapesten lakást venni.
Matolcsy meg egy 330(!) pontból álló versenyképességi programmal állt elő, mondván, ezektől Ausztria leszünk. Kár, hogy nem 600 pontos a programja, mert akkor egyből Amerika lennénk.

Nem vagyok közgazdász, de értelmi fogyatékos sem,

mert ahhoz, hogy valaki még mindig higgyen ezeknek a patologikus hazudozóknak, annak kell lennie. Számtalan cikket olvastam arról, miként jutott a legjobbak közé Dél-Korea, Finnország, Izrael vagy Norvégia, ezért tudom, hogy a fotón látható urak tudatosan, ártó szándékkal mindenben az ellenkezőjét csinálják, mint amit a sikeres nemzetek vezetői.
Milyen a társadalmi környezet – ezen áll vagy bukik egy-egy nemzet felemelkedése. Ahol az emberek terveit ösztönzi az alkalmas társadalmi környezet megteremtésének első számú felelőse, az állam, ott van haladás. Ahol viszont Ráhel és István úgy hiheti, hogy ők tehetséges vállalkozók, miközben csak két bugris, akik nászajándékul közpénzmilliárdokat kaptak, a közbeszerzési pályázatokat pedig célzottan nekik írják ki, ott a társadalmi környezet terméketlen, és csak a diktatúra igényeinek kiszolgálására alkalmas.
Ugyan mi történt a Közgéppel azután, hogy Simicska kegyvesztett lett, és nem jutott többé elegendő ingyen közpénzhez? Képes volt talpon maradni, fejlődni? Dehogy. A vállalat megroggyant, a cégei bedőltek, ami meg megmaradt belőlük, azt megkapta Mészáros. Tényleg ezek a mi adóforintjainkon élősködő NER-lovagok, álvállalkozók fogják Magyarországot Európa vezető nemzetei közé emelni? Ezek a jórészt tudatlan figurák, akik nem a saját pénzüket, egzisztenciájukat, családjuk, gyerekeik jövőjét teszik kockára? Akik nem más gyártókkal, termelőkkel folytatott versenyben jutnak előre, sőt az állam még el is takarítja előlük a konkurenciát?
A diktatúra reménytelen kényszerpálya. Legújabb áldozatai a közszférában dolgozók, akiknek tegnap óta napi nyolc helyett kilenc órát kell dolgozniuk, holott a trend Európában mindenhol a munkaidő csökkentés. Vajon ők is úgy érzik, hogy nekik is itt a „legjobb élni, lakni és dolgozni?”

Forrás

Hasonló

Iparkamarai villanyoltás a fejekben, avagy a nemzeti parraghizmus…..