Banánköztársaság
Bruck András: pénz legyen vagy szabadság? – ez itt a kérdés
Két egymást kizáró, de egyaránt elképzelhetetlen eseményt próbálok elképzelni Az egyik, hogy a miniszterelnök belemegy egy számára felettébb kétes kimenetelű választásba. Tonnányi bűnök terhelik ahhoz, hogy meg merje kockáztatni a vereséget. A másik, hogy nem megy bele, valamiképp lehetetlenné teszi a Tisza Párt győzelmét. Márpedig az egyikből valóság lesz. Kérdés: vagy esetleg választás sem lesz? Ezt se tudom elképzelni.
Túl sok az izgalom, a bizonytalanság
Ráadásul nem csak a rezsim ma még ismeretlen, rejtegetett szándékai miatt van okunk aggodalomra. Miután másfél évtizeden át tehetetlenül néztük, hogy ellenzéki pártjaink feladatuk legminimálisabb ellátására is képtelennek bizonyultak, most egyenesen az a veszély fenyeget, hogy ők maguk torpedózzák meg a helyükre benyomuló, friss, korszerű kampányeszközöket alkalmazó Tisza Párt győzelmét.
Féltékenység, irigység, választási pénzek, személyes ambíciók és érdekek, s még számos oka lehet annak, hogy a Kétfarkúak és a Demokratikus Koalíció a jelen állás szerint nem hajlandó tudomásul venni a választási matematika által kijelölt optimális felállást: azt, hogy mind a 106 evk-ban egy ellenzéki jelölt induljon Orbán korrupt, megvett emberei ellen. És még hányan mocoroghatnak, szervezkedhetnek a háttérben pártalapítási szándékkal, teljes bizonyossággal kijelenthetően a Fidesz nógatására és jelentős anyagi ösztökélésével.
Legújabban a 0-1 százalékos Párbeszéd társelnöke, Barabás Richárd jelentette be indulási szándékát. Gyűlik a mocsok az ellenzék hátsó udvarában. A Momentum épp két napja jelezte, hogy megkörnyékezték őket Fideszhez köthető gazdasági szereplők: sok pénzzel segítenék, ha mégis indulnának. A párt volt elnöke, Gelencsér Ferenc szerint a Tiszán kívül
„a választáson elinduló egyik ellenzéki pártnak sem érdeke a váltás”.
Na és a meglehetősen ingatag helyzetben lévő DK nem kaphatott valamilyen ajánlatot?
Elvégre tudjuk, hogy a Fidesz minden választást egy széttöredezett, egymást a nyilvánosság előtt marcangoló ellenzék ellen nyert meg. Számára a magányos Tisza valóságos rémálom. Vagy csak nekem tűnt volna fel, hogy míg a DK vezetői korábban Orbánt tekintették legyőzendő ellenfelüknek, most Magyar Péter náluk az első számú közellenség? Őt igyekeznek bármi áron lejáratni, hitelteleníteni, a Fidesznél semmivel nem kevésbé. A Kétfarkúaknál ugyan többnyire a háttérben, csendben zajlanak a dolgok, de azt már bejelentették, hogy ők is indulni fognak. Ők vajon a 3 százalékukkal miben bíznak? A DK külön ügy. Dobrev Klára egy friss Index interjúban pártjáról, mint a megvalósítandó magyar mennyország egyetlen garanciájáról beszélt. Csak hát jelen voltunk a DK semmittevésének éveiben, és tudjuk mennyit érnek a párt bombasztikus szólamai. A hívek agymosására és magas hőfokon tartására viszont pont megfelelnek az olyan üres jelszavak, mint: „soha többet kétharmad, baloldal nélkül nincs kormányváltás, belső meggyőződés és világkép vezérelte politikacsinálás”. Hát, nem egészen. Csak a kétharmadra van szükség, arra viszont nagyon, mert anélkül még Tisza győzelem esetén is Orbán kezében marad a hatalom. Az ország működtetéséhez szükséges összes állami poszton az ő emberei ülnek, akik könnyedén megbuktathatnák a kétharmad nélkül kormányra került Tiszát.
A politikával hivatásszerűen foglalkozók
mindegyike elmondta már úgy százszor, hogy mi volna az ellenzék optimális rajtstratégiája: a Tisza egyedüli indulása. Ugyanakkor némiképp érthetetlenül azt is érthetőnek tartják, hogy a többi párt is indulni akar. Szóval csak egy szék van, de sebaj, üljenek rá öten. Én viszont kimondhatom, amitől a szakértők ódzkodnak.
Már pusztán az ellenzék és az ellenzéki szavazatok megosztására tett előkészületek is árulásnak, a rezsimmel való kollaborációnak tekintendők.
Már amennyiben komolyan vesszük, hogy a ’26-os választás tétje nem a parlament sokszínűsége, nem alternatívák felmutatása, nem a baloldali jelenlét, és nem is a szavazóknak tett ígéret megtartása, hanem – ó, mily csekélység – az ország visszaszerzése. Többek között az ezúttal Amerikába menekülni készülő Tiborcz István-Orbán Ráhel házaspártól, fél Magyarország tulajdonosaitól.
Tehát, ahogy most a dolgok állnak,
’26-ban nem csak a Fidesz és a Tisza indul majd valamennyi választói kerületben, hanem a DK is. A Kétfarkúak egyelőre csak 71-et mondtak. Csakhogy a DK egyetlen vidéki választási kerületben sem fog tudni mandátumot nyerni – ebben egyöntetű a szakmai álláspont –, ellenben a Tiszától elvett szavazatokkal sok szoros evk-ban átadhatja a győzelmet a nevető harmadiknak, a Fidesznek.
Nem lehet, hogy épp ez a DK-ra kiosztott feladat, a Tisza kétharmad megakadályozása? Elvégre ettől rettegnek legjobban a Karmelitában.
A párt elnöke megmagyarázhatatlanul magabiztos, de vajon mi oka lehet rá? Az említett interjúban ekképp nagyzolt:
„Száz százalékig biztos vagyok benne, hogy az ország számára szükség van arra a politikára, tudásra és tapasztalatra, amit a mi politikai közösségünk képvisel”.
Na és mekkora lehet egy öt százalék körül vergődő párt tudása? Hogy a milliók által várt kétharmadhoz a DK semmit nem tudhat hozzátenni, az biztos, viszont annál könnyebben elvehet belőle, amivel nagy szolgálatot tenne – a Fidesz politikai közösségének. Ki tudja, akkor talán még Gyurcsány Ferencnek is lenne szobra.
<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, és a Google hírei között is! >>>
Szerző
