Banánköztársaság
Bruck Gábor: örülj, ha nincs igazad – különösen, ha Magyar Péterről van szó
„Magyar Pétert imádják vagy gyűlölik – de mi van a kettő között? Lehet, hogy nem őt kell először megértenünk, hanem saját magunkat. Tavaly megjelent Magyar Péter a politikában. Még alig tett valamit, még alig tudtunk róla bármit is, de az ellenzéki oldalon már százezrek tudták, hogy ő angyal vagy ördög, hős vagy csaló, a miénk vagy az ellenség embere.
A közösségi média pillanatok alatt tele lett ítéletekkel. Szinte senki sem merte kimondani:
„Én még várok.” Csak figyelek – hiszen még nem tudom, ki ez az ember.
A vita Magyar Péterről azóta is szenvedélyes, bántó és romboló. De ez a vita nemcsak róla szól, hanem rólunk is. Arról, hogy mit hozott ki belőlünk.
A politikai érettség pszichológiája
Nem akkor válsz éretté, amikor már mindent tudsz, hanem amikor rájössz, hogy mennyi mindent nem tudsz. Amikor megérted, hogy a legtöbb dolog nem egyértelmű. Akkor vagy érett, ha már nem zavar, ha valaki mást gondol, mint te. Elfogadod, hogy két ember ugyanazt nézi, de mást lát. És ettől egyikük sem rosszabb.
Ellentmondás-tűrés
Ezt a képességet ellentmondás-tűrésnek hívjuk – és ez az érett személyiség egyik jellemzője. Nem azt jelenti, hogy nincs véleményed, de azt igen, hogy már nem akarsz mindent rövidre zárni, nem keresel azonnal felelőst, és nem hiszed, hogy az igazság mindig a te oldaladon áll. Azt jelenti, hogy kivárod, amíg többet tudsz. A türelmet választod a túl korai meggyőződés helyett. És ez a gondolkodás előszobája.
Az érett személyiség nem az okosság szinonimája, nem is az életkortól függ. Nem a tudással kezdődik, hanem azzal, hogy kibírod a nemtudás feszültségét.
Az angol Wilfred Bion, a pszichoanalízis egyik legfilozofikusabb alakja mondta, hogy itt,
a nemtudásban, a bizonytalanságban kezdődik a valódi gondolkodás. Itt születnek a legjobb, legújabb gondolatok.
Carl Jung tovább mélyítette ezt a gondolatot. Szerinte
az érettség további feltétele az, hogy képesek vagyunk elviselni az ellentétek feszültségét. Nem dőlünk be a leegyszerűsítés csábításának. Megtanulunk együtt élni azzal, hogy az igazság nem mindig egyértelmű, gyakran ellentmondásos. A valódi belátás voltaképpen csendes elfogadása annak, hogy a világ nem fekete-fehér.
Valami nagyon hiányzik a magyar közbeszédből
Az ellentmondás-tűrés egy komplex képesség, amely fájdalmasan hiányzik a magyar közbeszédből. Amikor megjelent Magyar Péter, és megjelent róla az első írás, majd jöttek a válaszok – máris működésbe lépett egy éretlen gondolkodási struktúra. Attól éretlen, hogy mindenki azonnal ítélkezni kezdett:
- Az írás ellenünk harcol, vagy velünk van?
- A mi igazságunkat hirdeti, vagy a ti hazugságotokat?
- A jót vagy a rosszat, a fényt vagy a sötétséget képviseli?
Az ilyen fekete-fehér világkép a gyereknek talán jó, de a felnőttnek kevés. Az érett felnőtt kérdez, vár, vizsgál és türelmes. A demokratikus közélet nem pusztán konszenzusgyártást jelent, hanem mély párbeszédet az ellentétes igazságok között. Az érett ember nem akarja rögtön eldönteni, hogy ki a jó és ki a gonosz. Mert tudja: az emberek nem ilyen egyszerűek.
És itt jön képbe Magyar Péter
Ő azt mondja: már nem vagyok fideszes, és nem vagyok ellenzéki sem. Nem vagyok „ez vagy az” – hanem valami harmadik. Egy olyan politikai pólus, ahol egyszerre több dolog is igaz lehet. És ez sokak számára zavaróbb, mintha világosan az egyik oldalon állna. Mert a harmadik hely nem fér bele a bináris logikába. Ott a világ két részre van osztva: velünk van, vagy ellenünk. Pedig lehet, hogy egyszerre több dolog is igaz:
- A Fidesz rengeteget ártott.
- Az ellenzék rengeteget hibázott.
- Az emberek mélységesen csalódtak.
- És nagyon szeretnének hinni valamiben.
Az érett hozzáállás ott kezdődik, ahol megszűnnek a reflexszerű válaszok. Meghallgatod a másikat anélkül, hogy rögtön le akarnád győzni. Együtt tudsz élni két egymásnak ellentmondó igazsággal, és nem akarod a másikat rögtön megsemmisíteni. Képes vagy árnyalatokat is látni.
Két egymásnak ellentmondó állítás is lehet egyszerre igaz
A Talmud egyik ismert története szerint két rabbinikus iskola sok éven át vitázott egymással. A tanítványok nem értettek egyet, sok kérdést másként láttak. Aztán egy napon megszólalt az égi hang:
„Ezek is, és azok is az Isten szavai.”
Ez a mondat mélyen megkérdőjelezi a leegyszerűsítő gondolkodást. A Talmud azt mondja: két egymásnak ellentmondó állítás is lehet egyszerre igaz. Az igazság néha nem egyik vagy másik oldalon van, hanem köztük feszül. A vitát nem kell lezárni. Nem kell győztest hirdetni. Az ellentétes vélemények nem semmisítik meg egymást. A Talmud intellektuálisan sokra tartja az eltérő nézeteket. Sokszor még az elutasított álláspont is ott maradt a szövegben, mert lehet, hogy később, egy másik helyzetben még érvényes lehet. A keresztény hagyomány is gazdag az ellentmondásokban. Jézus egyszerre volt Isten és ember. Pál apostol írja:
„Amikor erőtlen vagyok – akkor vagyok erős.”
A paradoxon nem hiba, hanem a valóság mélyülése.
De vissza Magyar Péterhez
Ennyire megosztott országban, ahol a szekértábor-logika megöli a közös gondolkodást, talán a Talmud szemlélete segíthet magasabb szintre emelni a politikai vitáinkat.
A kiindulópont: az igazság nem mindig egy – és nem mindig ott van, ahol a leghangosabb a szó. Az érett ember nem fél attól, ha egyszerre több igazság van.
Ezért volna fontos, hogy Magyar Pétert se zárjuk be az angyal vagy az ördög dobozba. Ez a logika nem róla szól. Hanem rólunk. A mi gondolkodásunkat minősíti. Mert aki nem fér bele az általunk megszokott dobozokba, azt vagy istenítjük, vagy démonizáljuk. És ha nem tudjuk, mit kezdjünk vele, akkor azonnal el akarjuk dönteni, hogy velünk van, vagy ellenünk.
De van egy harmadik lehetőség is. Az, hogy tűrjük a feszültséget. Hogy nem címkézünk. Nem ítélkezünk. Hanem figyelünk.
Ha változást akarunk ebben az országban, akkor nem elég új vezetőt keresnünk. Új gondolkodást is tanulnunk kell.”
<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, a Truth-on és a Google hírei között is! >>
