Személyes hangvételű búcsú Bogdán Lászlótól, Cserdi polgármesterétől —  Legyen könnyű neki a föld

Munkatársunka az a riportalany és megszólaltatóján túli kapcsolaton túl is barátság kötötte Bogdán Lászlóhoz, ez indokolja a talán kicsit szokatlanul is szubjektív, és szaggatott hangvételű búcsúját. 

Nehezen írom le, könnyek között. Bogdán Laci barátom itt hagyott bennünket. Még élek hiányozni fog. Laci, drága barátom, nyugodj békében. Szerettelek, tiszteltelek, és nagyon fáj. Részvétem a családnak, nem értem, nem értem. Vérzik a szívem, nem tudom felfogni. Laci, sok dolgunk lett még volna.

Emlékszem tavaly szeptemberi találkozásunkra, mikor átvetted, az Év Civil Polgármestere díjat. Tele voltál ötletekkel, elképzelésekkel, tenni akarással. Munkád eredményeképpen Cserdi egy kis csoda lett a világunknak. Pedig nem csoda volt, hanem rengeteg munka.

Számodra nem volt cigány, menekült és így tovább. EMBER volt mindenki, aki megérdemli a tiszteletet, a reményt egy jobb és boldogabb életre. Láttam, hogy szerettek a Cserdi emberek, láttam, hogy Zoé, a pici unokahúgod, hogyan rajong a nagybátyjáért.

Mióta ismertelek, egyre közelebb kerültünk emberileg. Ez nem volt nehéz, mert nyitott, őszinte, tiszta szívű ember voltál.

Voltak, akik szó-kimondásod miatt nem szerettek. Pedig Neked volt igazad, mert a munka és a tudás az amely segíthet abban, hogy a magyarországi cigányok élete jobb legyen. Büszke voltál -joggal- arra, hogy a falu gyermekei tanulnak, jobb életük lesz majd mint a szüleiknek.

Tudtam, hogy az egészséged nincs teljesen rendben, de Beer Miklós püspökkel biztosak voltunk abban, hogy jó kezekben vagy.

Legutoljára közel egy órát beszéltünk a Cserdiben épülő tárolóház körüli bonyodalmakról, bíztál abban, hogy minden rendeződik, és a falu előtt újm még szebb lehetőségek nyílnak meg.

Beer Miklós püspök úrral kötődtünk Hozzád

Mi Bogdán Lászlót szerettük, mint embert, tiszteltünk mint olyan cigány embert, aki a népét előbbre akarta vinni, aki élete minden percét a cigányságra fordította. Tudjuk, sokszor megkaptad, hogy „büdös cigány”. De Te mentél tovább azon az úton, amelyben hittél, amely végén a cigányság felemelkedése volt. Hosszú út állt még előtted. Erről beszéltünk legutoljára is, „évtizedek” mondtad. És most valami megszakadt, valami megmagyarázhatatlan történt. Felfoghatatlan, hogy félbehagytad a megkezdett munkát, megtört életed. Fiatal emberként hiszem szép jövő állt előtted. Sajnos mi, barátaid valamiben nem tudtunk segíteni, bocsáss meg érte.

Nem jönnek a mondatok, nagy fáj. Nagyon fáj. Barátom, nyugodj békében!