Bunkó Balkán

Avagy fejétől bűzlik a hal? A bunkó vezető garnitúra erkölcsi állapota leszivárog az állampolgárok lelkébe, és az irányítja a tetteiket?

Weöres Sándor és Juhász Ferenc, csak néhány sort, de írtak képeslapon illetve levélben negyven éve az ismeretlen huszonöt évesnek, amikor első verseskötetemet elküldtem nekik. Az elmúlt tíz-tizenöt évben, mintegy tíz könyvemből 350-400 példányt postáztam barátoknak, ismerősöknek, újságíróknak, recenzenseknek. Körülbelül két tucat választ kaptam, hogy küldeményem megérkezett, és talán tízen írtak véleményt levelükben.

Erkölcsi kérdés? S ha az, mit jelez a jelenség? Annyira elfoglaltak a címzettek a fent említett költőkhöz képest, hogy nincs idejük e-mailben két sort írni? Olyan sok könyvet kapnak postán a szerzőktől, hogy titkárnő híján (vagy azzal együtt) képtelenség reagálni minden küldeményre? Vagy az illemszabályok sem működnek a feudális vadkapitalizmusban, ha nincs látható nyeresége azonnal?

Vagy annyira utálnak? Na, jó, mondjuk, igen. Fejlett történelmi üldözési mániám nem csap be, ha úgy érzem, akkor is üldöznek, ha nem üldöznek. No, de azok is negligálnak, akikkel egy a sorsom, a múltam, a szemléletem, a világom?

Vagy talán annyira alacsony a nemzet erkölcsi állapota, hogy már a minimális tisztelet is kiveszett? S ha így van, miért van így? Fejétől bűzlik a hal? A vezető garnitúra erkölcsi állapota leszivárog az állampolgárok lelkébe, és az irányítja a tetteiket? Igen, ez logikusan hangzik, évezredek óta így van.

Ám azt, hogy azok is átveszik a magyar kormányok magatartását, akik momentán utálják az adott kormányt, na, ezt nem értem. Hol van egy politológus, szociológus, pszichológus, aki meg tudja magyarázni?

Nógrádi Gábor
(Forrás: Megelőzni a jövőt, Kossuth, 2017)