Blogbazár
Lendvai Ildikó: Civil beszéd – Öngyilkos taktikák
Új versenysport jelent meg az ellenzéki politikában. A probléma az, hogy a mérkőzések nem a pályán, hanem az öltözőben zajlanak, s utóbb mindenki azt állíthatja: ő lett az első.
A tét az esetleges átszavazások terelgetése.
Az nyer, aki el tudja hitetni: a körzetekben az ő jelöltjei az esélyesebbek, ha tehát váltást akarsz, voksolj rájuk. Egész iparág épült ki, internetes kalkulátorok, jelölt-rangsorolók tucatjai jelentkeznek azzal: csak egy kattintás, és megmondják, a körzetedben ki a legerősebb ellenzéki. Az iparágat egyszerre üzemelteti a felelős ügybuzgalom és olykor a manipulációs szándék. A viccbeli öreg nénit – a tájékozódni akaró választót – akár arra az oldalra is átkísérhetik, ahová esze ágában sem volt menni.
A választási verseny új célpontja: az átszavazó.
Mert az már látszik, hogy teljes körű koordináció nem lesz. A mindenkire, a Jobbikra is kiterjedő „nagykörös” szövetség semmiképpen, de nagyon úgy néz ki, hogy a „kiskörös” szövetség, a demokratikus pártok közötti sem, ha csak az LMP és a Momentum nem tesz cikkcakkos útján még egy utolsó kanyart. A Jobbik kezdettől világosan megmondta: senkivel nem egyezik meg, nem lép vissza. Jó okuk van rá. Paktum esetén híveik egy része a Fideszre szavaz, más része otthon marad. A szétszakadás veszélye nélkül nem nyújtható, nem feszíthető tovább a fonál, amelyik a párt törzsgárdájához és múltjához köti a szélről befelé sasszézó Vonát. Ebből a szempontból édesmindegy, a sasszézás őszinte-e, vagy csak manőver. Ezen a vékony fonálon táncol, állandó puccsveszély közepette, és nem kérdés, mi volna ebben a Fidesz érdeke.
Nem Vona személyes sorsa izgat.
De az ország szempontjából még mindig jobb egy legalább látszatra mérséklődni akaró, a nyílt zsidózást és cigányozást ritkító Jobbik, mint a régi. Kevésbé mérgezi a levegőt, márpedig nálunk a légszennyezés nélkülük is elég magas. Egy Vona-féle, kényszeredetten öltönyössé kupálódott Jobbik nem jó, de több fokkal jobb, mint egy gárdamellényes, Toroczkai- vagy Novák Előd-féle volna. Vonának már csak önvédelemből, de ha úgy tetszik, ennyiben közérdekből is hárítania kell a közeledésünket.
Miután a Jobbik kosarat adott,
újabban már nem a koordinációt szokták sürgetni, hanem az (amúgy is idiótának tartott) pártok helyett a választók bölcs döntését: az átszavazást a helyben legerősebb ellenzéki jelöltre. És itt lép be az új versenyszám: ki tud olyan becslést, kutatást felmutatni, amely az ő jelöltjeinek kedvez. A Közös Ország csak 18 körzetben tud komoly, az átszavazási hajlandóságot is mérő felmérést finanszírozni. 106 körzetben ez egy vagyon volna. Ezért tele vagyunk hol szakmailag megalapozott, hol megalapozatlan kalkulációkkal, becslésekkel. Ez eddig természetes. De mivel az „átszavazó” befolyásolása létérdek, komoly manipulációs fegyverhez jut, aki a céljainak megfelelőbb felmérést tudja hatékonyan terjeszteni. Nem vonom kétségbe pl. a Jobbikhoz közelálló intézet kutatóinak objektivitásra való törekvését, de tény, hogy hosszú ideje minden más kutatócsoportnál magasabbra mérik a Jobbikot. Látjuk lapokban, látjuk interneten, látjuk tévében szalagcsíkon futni az eredményeiket: Budapest kivételével szinte az egész országban a jobbikos jelöltet mutatják a legerősebbnek.
Holott ha ezt az intézetet is beszámítva a hét jelentősebb közvéleménykutató adatait átlagoljuk, a Jobbik 17 százalékon áll, az egymással koordináló MSZP-P és DK együtt 21 százalékon, tehát matematikailag nem könnyen állhat elő a Jobbik felé billenő jelöltsorrend. A Jobbik hosszú ideje mondja: azért sem lép vissza, mert a legtöbb helyen az övéi a legerősebbek. Arra számít, hogy ez magához vonzza a baloldali átszavazót. Részükről okos stratégia, a mieink részéről viszont öngyilkos taktika lehet. Mert ez most vérre megy.
Minden statisztika szerint
az eleve összefogás-pártibb demokratikus oldalról nagyobb a taktikai átszavazás hajlandósága, mint fordítva. Ebben tehát nincs kölcsönösség. Rémülten hallom nagy tekintélyű, kiváló szellemektől is: nem baj, a jobbikos ne is kacsingasson ki a saját táborából, hiszen még majd a Fideszhez csábul, elég, ha a mieink szavaznak át a jobbikosra. Akár egyoldalúan, csak mi, vissza is léphetnénk. Értem és megértem a szándékot. De az egyirányú és aránytalan átszavazás – amit a véletlenül vagy tudatosan elbillenő felmérések is ösztökélnek – már nem a vágyott célt szolgálja. Ha kizárólag a Jobbik erősödik vele, abból már nem az álmodott idill, a konszenzusos szakértői kormány jön ki, hanem vagy szimplán egy Vona-kormány, vagy a másik rossz esetben a mi szavazatainkkal felhizlalt Jobbik mint egyetlen igazi ellenzéki váltópárt.
Tudom, ha a fejem tetejére állok is, a hagyományosan erős jobbikos körzetekben mindenképpen lesznek átszavazások, anélkül, hogy ezt máshol visszakapnánk. De legalább ne higgyük el, hogy minden körzet ilyen. Vegyük észre, ha játszanak velünk. Ne válasszunk öngyilkos taktikát, mert nem csak magunkat: az országot is kivéreztetjük vele. Azt hisszük, önfeláldozó Dugovics Tituszként védjük a demokrácia várát, és közben a saját zászlónk hull velünk a porba.
(A cikk eredetileg a nepszava.hu-n jelent meg. A szerző engedélyével közöljük.)
Szerző
