Banánköztársaság
Csak beszél, vagy mond is valamit?
Nagy Márton gazdasági miniszter a minap lakossági fórumon tájékoztatta fővárosi XVIII. kerület gyanútlan érdeklődő közönségét a fontosabb gazdasági dolgokról, merthogy – egyebek mellett – ez a dolga. Hogy miről beszélt, és hogy mit mondott, az két dolog.
Az elsővel most ne foglalkozzunk, mert amiről beszélt, az nem túl érdekes. Ámde amit mondott, az tényleg egyenesen megragadó. Ugyanis ezt mondta:
„Nem tudják az emberek, hogy milyen jó nekik Magyarországon!”
Tényleg ezt mondta? Bizony ezt! Összevetési alapként pedig Párizs városát említette, amely napjainkra szerinte elvesztette korábbi varázsát, sok a migráns, sok a betörés mostanában, és ő itt nem akar olyan „muszlim” várost, mint amilyen most Párizs.
Na igen, persze, mi mindannyian élünk, mint Marci Hevesen!
Lakhatunk például szabolcsi vagy baranyai zsákfaluban, ahol – ha van munka – feleannyi bért kapunk, mint a pesti kollégák, de munka ott nemigen van, élünk segélyből, meg amiből lehet. Orvos, posta, iskola nincs, buszjárat, vasútállomás, bolt 12-20, kilométerre, vagy még messzebb. Pap, mise csak vasárnap, ha egyáltalán van. Autózott-e arrafelé a miniszter úr másod-harmadrendű mellékutakon – gödörről-gödörre támolyogva? Avagy utazgatott-e például a Fekete Vonattal? Vagy az országban bárhová bármilyen vonattal?
- Volt-e a miniszter úr Dunaújvárosban a Vasműben megtudakolni, hogy ott ugyan milyen jó dolguk van az embereknek? Látta-e már, amint a kisnyugdíjasok számolgatják az aprót a bolti kasszáknál, hiszen ez a kormány már 15 éve őrzi a nyugdíjak vásárlóértékét – hogy a fene essen belé! Nagy Márton persze nem érti a helyzetet.
- Járt-e Nagy Márton a Semmelweis Orvostudományi Egyetem (egyike a legjobb magyar egyetemeknek!) Mária utcai szemklinikájának alagsorában szerény honi biztosított betegként valamely hétköznapon, és látta-e a több száz ellátásra várakozó beteget, a nyomorúságos körülmények között dolgozó orvosokat és ápolókat? Mindnek csuda jó dolga van, ha nem is tud róla.
- Találkozott-e a miniszter úr azzal a tanáremberrel vagy (ön)kormányzati tisztviselővel, aki óvónő feleségével három-négy gyereket nevel, s aki alacsony jövedelme miatt alig valami családi adókedvezményt élvezhet, ha egyáltalán. A családi pótlékból pedig még egy családi vacsorára sem futja akármely közepes étteremben.
Azaz tudja-e a miniszter úr,
mennyit keresnek és mennyit dolgoznak a tanárok és a pedellusok, az egészségügyi szakszemélyzet, a rendőrök, a tűzoltók, a mezőgazdasági napszámosok, vagyis a nemszeretem diplomások, a közepesen vagy alacsonyan képzett bérrabszolgák, mert ők azok, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy milyen istentelen jó dolguk van az Orbán Viktor- Nagy Márton (Lázár-Matolcsy) tandem páratlan magyar gazdaságában.
- Van-e Nagy Mártonnak valami halovány sejtése arról, hogy miért vándorol ki évente vagy 25-30 ezernyi magyar munkavállaló a hanyatló, éppen csak tengődő Nyugatra (nem ám Türkisztánba, sem Kínába) És vannak már összesen kb 5-600 ezren odakint. Vajon hányan térnek vissza? Diplomások vállalnak mosogatói állást Ausztriában és Németországban, hogy tisztességgel elláthassák a családjukat. Ők aztán valóban nem tudták, hogy milyen jó dolguk volt idehaza. Az istenfáját!
Na persze Lölővel, a nemzet vejével, és Simonka Györggyel más a helyzet
Ők a hasonszőrű brancsbeliekkel nagyon is tudják, milyen jó dolguk van, Nagy Márton nem is róluk sóhajtozott.
Mi pedig, veszendő egyszerű lelkek, akik nem tudjuk, hogy milyen fenejó dolgunk van Magyarországon, azt már legalább biztosan tudjuk, hogy Nagy Márton eddig miért nem kapott Nobel díjat, és miért nem kap ezután sem soha Nobel díjat!
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
