Édler Eszter facebook posztban nap, mint kirakja, hogy 76 évvel ezelőtt azon nap éppen hány zsidó gyermeket, nőt és férfit vagoníroztak be egy-egy magyarországi kisvárosban.

A sorozat lassan a végére ér, hiszen bár Horthy Miklós 1944. július 6-án leállíttatta a deportálásokat, a tiltás ellenére még ezután is történt néhány szállítás: a Budapest körüli községekből július 8-án és 9-én, július 19-én a kistarcsai táborból 1220 zsidó és végül július 24-én a sárvári internálótáborból 1500 zsidót vittek el.

1944. július 7. péntek – a deportálás 55. napja

76 évvel ezelőtt ezen a napon 15 846 férfit, nőt, gyermeket vagoníroztak be, és indítottak el a haláltáborok felé:
– Békásmegyer-Budakalász (Magyarország, Budapest): 3151 férfi, nő, gyermek;
– Monor (Magyarország, Pest megye): 3549 férfi, nő, gyermek;
– Paks: (Magyarország, Tolna megye): 1072 férfi, nő, gyermek;
– Pápa (Magyarország, Veszprém megye): 2793 férfi, nő, gyermek;
– Sárvár (Magyarország, Vas megye): 2204 férfi, nő, gyermek;
– Sopron (Magyarország, Győr-Moson-Sopron megye): 3077 férfi, nő, gyermek.

Ugyanerről ír Nyíri András egy másik posztban

A magyarországi vészkorszakkal kapcsolatban gyakran hangzik el az a sommás megállapítás, hogy – bár a vidéki zsidó közösségeket a tömeges deportálások szinte teljesen megsemmisítették – a főváros zsidósága megmenekült.

Ez a kijelentés kétféle értelemben is pontatlan. Egyrészt igaz ugyan, hogy nem a nyári deportálási hullám Auschwitzba induló transzportjainak áldozataként, de – a munkaszolgálat, a nyilas razziák és halálmenetek, a „nagy” gettóban uralkodó rettenetes körülmények miatt – Budapest mintegy 240 ezer zsidó lakosából 1941-1945 között több mint 105 ezren vesztették életüket (az adat forrása: Braham (szerk.): A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája. p. 91.)

Másrészt ritkán gondolunk rá, de azok a külső kerületek (pl. Budafok, Csepel, Pestszentlőrinc, Kispest, Rákospalota, Újpest), melyek már félévszázada a főváros részei, 1944-ben még nem tartoztak Budapesthez.

Ezekből az egykori kisvárosokból és községekből a tömeges deportálások utolsó napjaiban – július 6. és 8. között – mintegy 24 ezer embert deportáltak Auschwitzba.

Eddig a tények két hozzáértő tolmácsolásában.

Bayer Zsolt azon röhög, hogy a deportálást végző szerelvényt vezető masiniszta mögött ott állt egy Werchmacht katona
Forrás: https://youtu.be/elwdDg_pkEU?t=1938

Hétfő este a Hír TV Sajtóklubjában azonban szörnyű mondatok hangzottak el

Amikor a nevezett sajtómunkások a minap a Horthy-szobrot vörös festékkel leöntő T. Edit esetét ecsetelték, akkor szóba került az általa is “követelt” MÁV-per.

A felvezetésben Bayer Zsolt egyszerűen csak “kretén libsinek” nevezte T. Editet.

A három gyászhuszár miközben egymás között röhögcsélt, Bencsik András vette át a szót, aki megemlítette azt az Amerikában benyújtott keresetet, amelyben a holokauszt kapcsán a Magyar Állam Vasutak felelősségét firtatták.

Bencsik szerint csak azon az apróságon siklottak át – és ebből a perből azután semmi nem lett -, hogy azért az a vonat nem magától ment.

Nem a magyar állam vezette, hanem egy szerencsétlen masiniszta, aki lehet, hogy egyébként egy Wehrmacht katona volt. De lehet, hogy masiniszta volt, csak ott álltak mögötte.

Bayer röhögve bekapcsolódik: “Ott állt mögötte egy Wehrmacht katona!” – és közben lehajolt fejjel, könnyesre röhögi magát.

Természetesen ez ordenáré hazugság, a holokauszt relativizálásának “szokásos” módja.

Nem véletlen, hogy Édler Eszter minden bejegyzésében ott szerepel fehéren-feketén:

“A deportálást a magyar közigazgatás és a csendőrség végezte a németek ellenőrzése mellett.”

1944. július 7.Menetrend – Csöndes megemlékezés.A magyarországi vészkorszakkal kapcsolatban gyakran hangzik el az a…

Geplaatst door András Nyíri op Maandag 6 juli 2020

Édler Eszter

 

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here