Mi történt az ‘56-ban Csongrádon lezuhant vadászgéppel és a pilóta holttestével?

Nyugdíjas tűzoltó százados vagyok, Szentesen szolgáltam. A ‘80-as évek elején a szentesi Kiss János főtörzsőrmester (Jani bácsi) mesélte, hogy fiatal tűzoltóként kinn volt ‘56-ban a Csongrádon lezuhant vadászgép műszaki mentésén.

Istenes Elemér honvéd százados halála

Csak néhány szót mondott a halott pilótáról, a megégett igazolványáról és a gép darabjairól. Nagyon kíváncsivá tett, hogy mi is történt valójában, mert addig csak szóbeszédeket hallottam. Mára, a források közt kutatva, az alábbi visszaemlékezéseket találtam a halott pilótáról és a géproncsról Gyöngyössy Orsolya * és Gulyás Martin** történészek írásaiban, valamint a Történelmi előadások a 95 éves gimnázium*** c. facebookos cikkben. Az emlékezések vonatkozó részeit változatlan formában és betűhíven idézem, végülis a kövér betűkkel jelölt szövegrészekből tudtam meg, hogy mi lett a holttest és a roncs sorsa:

„Megjelent a város fölött a repülőgép, egyet fordult, leadott egy sorozatot

Nem a tömegre adta, hanem a játszótér ahol van, Ifjúsági tér, attól visszább ott csapódott be három vagy négy lövedék házak udvarába. Akkor még egyet fordult, és akkor vonult a város fölött el, és annyira lenn volt, hogy a Gimnázium teteje felett alig ment el valamennyivel. Hát néztük. És egyszer csak óriási bumm, és lezuhant a repülő. Istenes Elemér volt a pilóta. Hát mint mindég, abban a szent pillanatban megtámadták. Mire Kecskemétről kijöttek, akkorára széthordták, szétverték, szétlopkodták a gépet. Csak a pilótának a maradványait hagyták ott. És nekünk volt egy kiállításunk, a POFOSZ szervezetnek egy kiállítás, és volt egy olyan, akinek a családja abból a repülőből be tudott mutatni darabokat.” (Fekete Ferenc visszaemlékezése, aki akkor kereskedő volt)

„Vártuk a detonációt, de nem történt semmi, és akkor szaladtunk tovább ki a Tisza-gátra,

onnan lehetett látni a füstcsóvát, megnéztük, de mondtam, hogy én nem megyek oda, fölösleges lett volna, hiszen újabb robbanás sem volt kizárt. Sokan szaladtak végig az Andrássy úton, szaladtak arra lefelé, közel is mentek hozzá. Mire mi végig sétáltunk a gáton a piroskavárosi kistemplomig, és én kijöttem a Fekete János utcán a malom elé, akkorra a gépet már, a roncsokat vitték a csongrádi laktanyába. A másik gép jött keresni a lezuhant gépet. Kettőt fordult, mire megtalálta. Úgy tudom a pilóta Istenes Elemér volt, vannak akik mondják, hogy látták a holttestét. Már régen hallottam, hogy darabokat hoztak el a gépből, és a gép alumínium oldalából, szárnyából, lábas fölé födőt csináltak. A lezuhant gépért a felderítő gép jelentésére Kecskemétről jöttek.” (Gát László visszaemlékezése, aki akkor 21 éves egyetemista volt)

„Kerékpárral mentem lefele, tekertem nagyon, és ahogy leértem, hát égett a föld ott,

minden, láttam az embert aki ott feküdt a földön félig kibomlott ejtőernyővel, és láttam ahogy a négyölesen jön egy szénával megrakott szekér, az meg tette föl azt a kereket, amely ugye becsapódás után abba az irányba elgurult. Fölrakta és ment tovább. Csak értéke volt, hát lovas kocsik voltak abba az időbe, ilyen gumikerekes kocsik. Azt felrakta a kocsijára, és jött tovább mintha mi se történt volna, gyorsan hajtott, hogy nehogy véletlenül észrevegyék. És ahogy odaértem, abba a tűzbe a nyomjelző lövedékek még durrogtak fölfele, és akkor megláttam a fa tetején a plexit, ami a kabin fölött volt, katapultált a pilóta, fölkerült a fára, és én fölmentem a fára, és enyém lett az a hatalmas darab plexi.

Közbe megérkezett egy tűzoltó autó, ők is azt hitték, hogy ide zuhant a városra,

és elkezdték mondani, hogy üssük, verjük agyon, öljük meg, ment ez a szöveg rettenetesen. És hát ott volt a pilóta, amikor kivették a zsebéből az igazolványt. Ott álltam közvetlenül mellette. Két igazolványa volt, egy magyar nyelvű igazolvány volt, úgy hívták, hogy Istenes Elemér, a másik az pedig orosz nyelven volt. Hisz oroszt tanultam, el tudtam olvasni, ugyanolyan névre volt kitéve, az emberek mégis azt hitték, hogy ketten voltak. Közvetlen mellette gyümölcsös volt, meg volt ilyen kis kunyhó, elkezdték mondani, hogy keressük meg, és üssük agyon. Istenes Elemérnek a feje, a koponyájának a teteje hiányzott, nem tudott kinyílni az ernyője, mert nagyon alacsonyan katapultált, az ejtőernyőből mi fiúk kihúztuk az ejtőernyő zsinórját, és az ejtőernyőt pedig vitték, akik érték.

Majd megjelent egy idősebb házaspár

Orra csapódott be a repülőgép, és a repülőgép elején lévő ikergéppuska kiszakadt, kirepült belőle. Elhajolt az orra, érdekes módon elhajolt a csöve, azt megfogta a bácsi, föltette a hátára, a mellette lévő néni, aki nem tudom, hogy honnan jött a földjéről vagy honnan, hát ilyen garaboly volt a kezébe, ilyen kis garaboly, abba rakta befele a színes nyomjelző lövedékeket. Ezek körülbelül olyan 40 cm hosszúak lehettek, különböző színnel, csíkokkal volt körberakva, ami jelezte, hogy na milyen színű maga. És ők ellenkező irányba elmentek. Kiérkezett a honvédségnek a képviselője is, Istenes Elemérnek kivették a nyakláncát a nyakából, amely nyakláncon – egy arany nyaklánc volt – volt rajta egy szív. Ezt a szívet ketté lehetett hajtani, és a szívbe volt egy női fénykép. Valószínűleg a felesége volt. De hogy mi által, hogyan, de ezen a fényképen már volt egy elmosódott vércsepp is.

Elvitték Istenest,

közben jött egy másik repülő, körözött fölöttünk, mindenki pánikba esett, hogy na most mi fog történni. Hisz Kecskeméten tudták, hogy eltűnt onnan a radarról, hogy mi történt a géppel, látták is, hogy nem szállt le senki se. És akkor utána, ahogy kezdett esteledni, azon az estén nagyon jó idő volt. Egész éjjel nem bírtunk aludni, mert verték szétfele a repülőt. Mindenki vitte a darabjait haza magával, ebből ugye én is kivettem a részemet. Tudtam, volt aki elvitte a rádióját, majd később ezt a férfit megtalálták, ezt elítélték, meglett a fegyvere is, és volt ami legelőször eltűnt, eltűnt a kézi lőfegyvere a pilótának, majd az a fegyver is később meglett a Tiszában, hogy ki dobta bele, az már nem. Fehér Ede bácsi házára dobott egy üres tartályt mikor zuhant, és ott volt a mendemonda, hogy lelőtték a laktanyából, de ezt senki nem tudja, legalábbis nincs semmilyen forrás róla.

Semmilyen nyoma nincs, hogy igazából mi okozta ennek a repülőnek a lezuhanását

De ezt úgy ítélte meg a csongrádi ember, hogy na, a sors keze az velünk van. Elszabadult indulatok voltak, akkor már borzalmas volt, ezt az embert rugdosták ott a földön, halott volt. Alig tudták kimenteni…valami százados jött a katonáival. Nem élt már. Másnap reggelre szétszedték a repülőt és hát már csak dirib-darabokat tudtak belőle elszállítani, hisz itt a belvárosi ember, mind akik itt laktak, mind vitt haza magának emlékül egy darabot. … Én ilyen kis irányító automata szárnyirányító-vezérlő rendszernek egyes részeit, darabjait szereltem ki, hoztam magammal. És hát igazából ez volt az a pont, amikor volt egyfajta elégtétel.” (Molnár József visszaemlékezése, aki akkor 17 éves gimnazista volt)

“Talány övezi a gépből kidobott tárgyak kilétét is.

Nagyistók a fal mellé húzódva, a gép mozgását figyelvén a tőle 5-6 méterre leeső anyagokat gépágyúhüvelyként azonosította be, nem gránátok és nem is hordók voltak. Ez nézetem szerint inkább a leadott lövésekre bizonyíték, ezek hüvelyét találhatta meg, nem a kidobott, mindenki által nagyobbnak megítélt tárgyakat. A többség olajoskannákra emlékszik. Marossy Endre szerint a pilóta a gép póttartályát dobta ki, a tüzelést pedig az indokolhatja, hogy a kidobást indító kapcsoló a géppuskát elsütő billentyű mellett van, így ha nem is szándékosan, de ahhoz is hozzáérhetett. A gép lezuhanását műszaki hiba helyett az üzemanyag kimerülésében látja. Abban egyetértés mutatkozik, hogy a lezuhanáskor megjelent a másik gép is, ez azonban az eseményeket látva visszafordult. A pilóta egyébiránt a Kerepesi temető 56-os sírkertjében nyugszik, posztumusz századosi rangot kapott. Az viszont tény, hogy a tüntető tömeg a Bökénybe ment, ünnepelve győzelmét a megsemmisült gépmadár felett,

a gép darabjainak nagy részét széthordták és használati tárgyakat készítettek belőle.

(Molnár József a rádiót vitte el), s ami

forradalom ide vagy oda, meggondolatlan cselekedet volt, a pilóta holttestét meggyalázták, leköpdösték és rugdosták.

Megtalálták cirill betűs igazolványát is,

ebből szovjet voltára következtetve, az irántuk érzett általános gyűlölet okán némileg „magyarázat” lehet a holttest megszentségtelenítése. A pilóta nyakában lévő medáljában helyet foglaló kedvese arcmását férje vére szennyezte. A kecskeméti 62. vadászrepülő-ezred jelentése szerint az áldozat javainak teljes „kifosztásán” túl leszakadt lábát a rajta lévő csizmával együtt elvitték. Erről, általam olvasott más forrás nem számolt be. A helyi laktanyából viharos gyorsasággal egy csapat érkezett a roncsok és a holttest elszállítására.

A forradalom legizgalmasabb és legtalányosabb, a legtöbb nyitott kérdést tartogató eseménye pontot is tett a nap eseményeinek végére, a tömeg szétszéledt. Elvétve, kisebb elszigetelt csoportok pártvezetők, tagok lakását feltörték.” (Gulyás Martin történész blogjából)

“November 5-én Molnár József, Csongrád egykori polgármestere idézte fel, hogyan jutott el az 1956. október 23-ai események híre a városba, és ez milyen reakciókat váltott ki az akkori 11. A osztály tagjaiból. A diákok október 25-ére közös sétát szerveztek a Körös-torokban, 26-án a középiskolások részvételével tüntetés kezdődött a Városháza és a Kossuth-szobor előtt, este pedig ledöntötték és a Tiszába dobták a hatalmi rendszert szimbolizáló Zója-szobrot. Az előadáson szó esett arról is, hogy a 27-én összegyűlt tömeg feloszlatására egy repülőgép ereszkedett a Nagyboldogasszony-templom és a gimnázium fölé, amely három kör megtétele után kettétört és lezuhant Bökény területén. Az Istenes Elemér által vezetett gép darabjait az oda érkezők széthordták és később használati tárgyakat készítettek belőle, egyik darabja ma is látható a múzeumban.” ***

Összefoglalva megállapítható:

• a) a halott pilóta testét megrugdosták, leköpködték, megszentségtelenítették,
• b) a repülőgépet széthordták, szétverték, szétlopkodták (elvitték a kerekét, a fedélzeti géppuskáját, a rádióját, a fülke plexiből készült tetejét, a nyomjelző rakétákat, kiszerelték és elvitték az automata szárnyirányító-vezérlő rendszernek egyes részeit),
• c) a túl későn katapultált pilótának csak a maradványait hagyták ott, nyakában aranylánccal (az áldozatot kifosztották, a lába a bakanccsal együtt eltűnt, a holttestről lekapcsolták a félig kinyílt ejtőernyőt zsinórzattal együtt, elvitték a pisztolyát is),
• d) később a gép alumínium oldalából, szárnyából belvárosi lakosok lábasfödőket és más használati tárgyakat készítettek.

(* GYÖNGYÖSSY ORSOLYA: Csongrád a forradalom árnyékában. Visszaemlékezések 1956 (1956 Emlékezés és emlékezet, Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék, Szeged 2006, szerk.: Barna Gábor) 177-215.

** GULYÁS MARTIN: Győzelem és repülősortűz 

*** Történelmi előadások a 95 éves gimnáziumban)