Banánköztársaság
‘Demokráciát!’
“Demokráciát!” Ez volt a legfontosabb jelszava a 70-es években kezdődött, és rendszeressé vált március 15-ei tüntetéseknek. És e jelszó legújabb kori történelmünkben sosem volt még annyira aktuális, mint most.
Akkoriban leginkább középiskolai és egyetemi diákok tüntettek, verést és más, komoly kockázatokat vállalva. Nem oly régen középiskolások voltak utcán, szívósan kiállva az oktatásért, jövőjükért – ám végül magukra maradtak. Voltak demonstrációk CEU-ügyben, az SZFE szétverése ellen is. Ezeken részt vettek egyetemisták, legalábbis néhányan – de kudarc mindenütt.
“Hazánkat ujra meg kell váltani”
– jutna eszünkbe Vörösmarty.
De hiába…
A rendszerellenes tüntetésekről fájón hiányoznak az egyetemisták – pedig voltak idők, mikor ők adtak reményt, ők mutattak utat. Most..? Még a bírák tüntetésén sem jelentek meg, legalábbis nem tömegesen, nem szervezetten – egy pillanatig azt remélte az ember, legalább a joghallgatók képviselik majd egyetemeiket…
Március 15-e előtt állunk, ismét – ám rendszerváltást, demokráciát követelő szervezett ifjúság nélkül nincs miben reménykednünk.
Talán – legalábbis hosszú ideig – az utolsó pillanatokat éljük. Az utolsókat, amikor még tehetnénk valamit, mielőtt az önkény a maga trampli módján végképp berendezkedik.
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
Felelőtlen, hamis ígérgetések és egyre bőszültebb, egyre veszettebb fenyegetőzések közepette éljük napjainkat
A hatalom a társadalom legalapvetőbb jogait fenyegeti – illetve éppen most készül utolsó morzsáit fölzabálni. A 70-es évek tüntető diákjai verésre készülő rendőrök között a Szózatot meg a 12 pontot mondták.
Nem azt skandálták, amit mostanában divat, hogy “nem félünk!”… Egyszerűen nem féltek – pedig minden okuk megvolt rá.
Mit kíván a magyar nemzet..?
Kívánjuk a’ sajtó szabadságát, censura eltörlését… 1848-ban egy költő – nevét mindenfelé utca hirdeti – azt tartotta, hogy a sajtó szabadságával kezdődik minden. Ma pedig a legolvasottabb lapok mindenhol szinte szóról szóra ugyanazt a maffiaszöveget közlik, napról napra, régóta. A “közmédia” meg rájuk hivatkozik, egészen szégyentelenül, és persze magától is kiveszi a részét a hatalom gerjesztette uszításból. A még létező független médiát ordenáré módon életveszélyesen fenyegetik – már nem napról napra, hanem óráról órára.
A “törvény” – ó, alkotmány: hol vagy? – által létrehozott új ÁVH egyre szemérmetlenebb módon adja ki Rákosi-kort idéző “jelentéseit”.
S miközben kriminalizálni készülnek azokat, akik külföldi adományokban részesülnek – 10 évig visszamenően, nehogy a hatalom is megszenvedje -, a maffiaállam milliárdokkal támogat külföldi szélsőjobboldali szervezeteket… És ha Ukrajnára gondolunk, a hatalom orosz eredetű propagandája által irányított tömegekre, nem nagyon juthat más eszünkbe, mint “hullarablók leszünk, a legpocsékabb nemzet”…
Így várjuk legszebb, legaktuálisabb, és a mai hatalom által leginkább meggyalázott nemzeti ünnepünket, március 15-ét. Az aktuális alkalmat néhány cégéres antiszemita kitüntetésére…
Tömegek bizonyára lesznek az utcákon; már hallom is: “nem félünk!”. Fülemben úgy visszhangzik, mintha sötét erdőben megtévesztett, rettegő gyerekek kiabálnának.
Szerző
