Demonstrációk régen és most – Ha az önkényuralom sarokba szorul, sarokba szorítja magát, bármire képes lehet.

Viszonylag tapasztalt tüntetőnek mondhatom magam. Az önkényuralom  hetvenes-nyolcvanas éveoben – milyen furcsa ezt mondani: mintha történelem előtti időkre emlékezne az ember… – részt vettem néhány március 15-ei tüntetésen: ma is emlékszem, milyen megrendülten figyeltem a gyerekeket, jórészt olyan korúakat, amilyeneket akkoriban “tanítottam”. Meg egyetemistákat, akik közül nem keveset kapott ki a renőrség…

Akkoriban a rendőrség egyértelműen a pártállamot szolgálta – ahogy most is..?

A készenlétisek eléggé “szolgálatkésznek” tűnnek – de az utóbbi időben egészen fiatalokat is láttam, páldául az új ÁVH épülete előtti minidemonstráción. Csak én éreztem úgy, hogy meglehetősen zavarodottak, vagy valóban?

A Kádár-korban pontosan tudni lehetett, mi jár(hat) azért, ha valaki egy tiltott felvonuláson demokráciát követel. Bár emlékszem olyan, egyetemistának tűnő lányokra, akik értetlenül néztek, mikor kikapták őket – talán a puhának érzett kádárizmus, a legvidámabb barak hangulata tévesztette meg őket. Egyébként olykor magam is szinte szurkoltam az MSZMP reformistáinak. Erről a prágai tavasz elleni “testvéri” önkényuralmi agresszió, aztán a lengyel események szinte teljesen leszoktattak.

A rendszerváltás óta

Számos tüntetésen vettem részt, és közelről figyeltem azt is, mire képesek például a Kéri Edit által összetrombitált nácik-nyilasok. De az csak ritkán fordult elő, hogy a rendőrségtől tartottam volna – pedig láttam néhány éjszakai kergetőzést, oszlatást is. Általában indokoltnak véltem őket.

Röviden szólnom kell 2006-ról is. Magukat az eseményeket a Császár Attila által forradalmi lázba hergelt Hír Tv élő közvetítésében követtem – ma sem értem, más tévék miért nem adtak szinte semmit a történtekből.

Milyen szerencsénk van, hogy Császár Attila mostanában a “köztévében” tiszázhat…

Az események eldurvulása során láttam számos rendőri jogsértést – például olyat, hogy fekvő embert vagy hatan vettek körül rugdosva. De ma is azt gondolom, amit akkor: alapvetően a Magyar Köztársaság elleni, fideszes érdekeket szolgáló, és legalábbis részben a Fidesz irányította náci-nyilas puccskísérlet zajlott le, amelynek fölszámolása során bármelyik európai országban előfordulhattak volna rendőri jogsértések, bűncselekmények is.

Akkor gondoltam először arra, hogy a történtek után a Fideszt tulajdonképpen föl kellett volna oszlatni…

Most itt állunk a 30. Budapesti Pride előtt – és nem mondhatom, hogy szorongás nélkül

Harmincöt évvel a rendszerváltás után eljutottunk oda – Európában példátlan módon -, hogy a hatalom megkísérli betiltani a harmincadik felvonulást – hazudozva, a legrosszabb időket fölelevenítőn uszítva, a gyermekek védelmére hivatkozva.

De ha belegondolunk, minden teljesen logikus – hiszen hozzászoktattak minket ahhoz, hogy náci-nyilas mintájú kampányok, plakátok között éljünk. Hogy lehajtott fejjel, maga elé nézve járjon mindenki, aki szégyelli a NER ocsmány plakátjait, folyamatos hecckampányait.

<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, a Truth-on és a Google hírei között is! >>

Mit fog tenni a hatalom?

Nem látszik, hogyan tudna ebből a helyzetből jól kijönni, ez az önkényuralom. Ha fel akarná oszlatni, szét akarná verni, eddig példátlan nemzetközi elszigetelődéssel kell számolnia, és tartania kellene a hazai reakcióktól is. Ha békésen eltűri, jelentős tekintélyveszteséget szenvedhet el – elsősorban a saját táborában.

Biztosítani fogja-e a rendőrség a menetet, vagy csak az arcfelismerő rendszert alkalmazza, s a többit esetleg rábízza az ismét hiperagresszÍv “nemzeti radikálisokra”, a “kereszténységet”, a nemzeti hagyományokat”, a “családokat” – gyerekeket is! – “védő” nácikra..? Vagy elegendőnek gondolja az utólagos “elszámolást”, a komoly pénzbüntetéseket? Hányan lesznek, akik ezt is vállalják, vállalhatják?

Mindenesetre az önkényuralomra jellemző helyzet alakult ki: semmit sem tudni a hatalom várható reakcióiról. Pedig egyetlen, a felvonulás jogszerűségét elismerő mondattal menthetnék még magukat.

Akárhogy lesz is: mindnyájunknak el kell menni. Nem várhatunk addig, míg valaki még egyszer azt üzeni…

Uróhang

Különösen fontos a részvétel most, hogy a Tisza  csak azért, hogy ne kelljen a Pride-ról szavaznia – a Fidesszel együtt meghiúsította a mai budapesti közgyülést.