Banánköztársaság
Don Disznóvágó
Megcsináltuk neki, megint összehoztuk fegyelmezetten, nem voltunk ökrök, maszkot gyártottunk, és amikor a dobozokat tapizták a repülőtéren, mi már pontosan tudtuk, mit kell tennünk. A végén persze minden a Maxi érdeme lesz, a nagy megúszó bejelentette: igényt tart a bocsánatkérésre. Rab László szŰrreál összefoglalója a 20. héten.
Ő volt az, egyes szám első személyben
Elmúlt a vihar, nem az történt, mint amire a 36 ezer kényszerrel kiürített ágyból és a nyolcezer lélegeztetőgép beszerzésének belengetéséből következtetni lehetett. Hogy vége lenne, még nem lehet biztosan kimondani, de tömeges megbetegedésekre nem került sor. Pedig Nyunyókáék heteken át ezt prognosztizálták. Mindegy, ez legyen a legnagyobb bajunk.
Örüljünk annak, hogy nem az történt nálunk (köszönet érte az okosan gondolkodó önkormányzatoknak és külön-külön a sok-sok polgárocskának), mint Olaszországban, Spanyolországban vagy az USA-ban. Adjunk hálát érte a sorsnak, egyszer talán majd kiderül, mitől lett nekünk más népekhez képest ilyen nagy szerencsénk. A Maxi most úgy gondolja, neki személyesen tartozunk bocsánatkéréssel a sok-sok kétkedés és piszkálódás miatt. Mert ő volt az egy személyben, aki a zseniális lépéseivel eltérítette a fejünk fölül a járványt.
Ha így volt, és egyszer majd valaki dokumentumokkal, jegyzőkönyvekkel és tényekkel igazolja, készségesen meglengetem a kalapom bárki előtt. Most még az látszik, valószínűnek, hogy nincs még egy olyan ország, amelynek vezetői arra használták volna fel a koronavírus-járványt, hogy szinte egyfolytában ingereljék a bizonytalansággal küzdő népet. Ha van még rajtunk kívül olyan európai ország, amelyben reggel hatkor rendőrök szállnak ki Facebook-kommentelőkhöz (pusztán azért, mert igaz tényeket közölnek), tessék nyugodtan jelezni. Hogy minderre a gyalázatos végkifejletre egy EU-ország igazságügyi minisztere azt találja mondani, „csak az nem hibázik, aki dolgozik”, ahhoz végképp nem tudok semmit hozzátenni. (A brüsszeli kormányfői szereplés elmaradásáról meg a Varga Judit „elhallgattatása” körüli ócska bohóckodásról nem szólok.)
Mihez értenek ezek?
Hogy hova lett a ménkűsok „óriásrepülővel érkezett” maszk, nem tudom. A XV. kerületi önkormányzathoz nem érkezett belőle egy sem, ott mindent a polgármester stábja intézett, többek között a kínai testvérváros által adományozott és más helyekről beszerzett maszkokból osztottak ki a lakóknak kettőt-kettőt. Anyagi támogatásért is a polgármesteri hivatalhoz fordulnak az emberek, még véletlenül sem a kormányhoz. Végeztek itt egy számvetést, 108 millió forintot költöttek a helyi pénzekből maszkokra, fertőtlenítőkre és védőeszközökre, és hárommilliárd forintot különítettek el a járvány okozta gazdasági és szociális válság kezelésére. Miközben a kormány 232 millió forinttal megpumpolta a helyieket: ennyi az elvonás csak ebben az egyetlen budapesti kerületben. Pedig itt nincs fizetős parkolás sem.
Na most mindenhol máshol hasonló a helyzet
Az ingyenes parkolás is súlyosítja a belső kerületekben. A kormány arra használta fel a járványt , hogy kizsigerelje a kerületeket. Ezen felül rászálltak Pikóra, Baranyi Krisztinára, fölélesztették a Niedermüller elleni kampányt, közben ezerrel pusztítják Karácsonyt, nem érdekes, hogy nem lehet pontos adatokat megtudni a járvány alakulásáról, a lényeg, hogy a főpolgármesteren a tragikus sorsú Pesti úti otthon miatt nagyokat üssenek. És a végén ott áll a böllérnyöget a Karácsony-típusú emberről, aki este érkezik a disznóvágásra. Meg a hülye poén az IKEA-bútor összeszereléséről – ami a tudás és a gyakorlatiasság non plus ultrája. Emlékszem rá, hogy ez a mára hótt gyakorlatiassá lett Maxink egykor 32-es villáskulccsal szerelte szét a Kossuth-téri kordont. 32-essel, hogy jól látszódjon a képeken.
Kabaré. Én, én, én….
Én vagyok az, aki korán kelek, loholok, keccsölök, ki a karmelitából, be a Korányi kórházba, „hogy van? Hol kapta el”, kérdem szkafanderbe bújva az ajtórésen át. Én küldtem ki a fürkészportyászokat, az én kabátomat rángatták a virológusok, az én józan eszem kellett ehhez a mérhetetlenül undorító kupleráj összeeszkábálásához. A teljhatalom is az én ötletem volt, a cél az ellenzék becumiztatása volt. Bejött. Maszk nélkül nyomtam végig, tököscsávó vagyok, nem fog rajtam az átok. Nehogymár egy ilyen szemüveges okosticián járjon túl az eszemen. Én, én, én. Nekem van 133 bátor emberem, rajtam múlik Budapest sorsa, én szereztem mindent a türköktől. Nekem jár a hála mindenért. (A 133 bátor ember közül egyre figyeltem volna piszkosul, az én országgyűlési képviselőmre, Csenger Zalán Zsoltra. De ebben az évben még nem láttam, nem is hallottam felőle semmit. Eltűnt, mint szürke szamár a ködben. 18-ban 300 szavazattal nyert Szél Bernadett előtt. Szél ellen most eljárást kezdeményeztek, 150 ezer forintra akarják megbüntetni dudálás és EU-zászló lengetése miatt. Csenger-Zalán irul és virul, jól van.)
Budapest: nem volt véletlen az az október 13
Orbán Budapesten soha, de soha nem fog már választást nyerni. A járvány idején is kimutatta a foga fehérjét, ott tett be a fővárosnak, ahol tudott, az ócska piszkoskodásról nem volt hajlandó egy percig sem lemondani, vidáman kuncogott, amikor behúzta az ingyenparkolást, kéjesen lebegtette a kijárási korlátozás megszüntetését is. Közben kiszórta a haveroknak a pénzt, aztán mikor elérkeztünk a plátóra (by Kásler) újra migránsozni, sorosozni kezdett. Eléggé hamar visszatalált a gyűlöletkeltés bejáratott zsákutcájába.
A főváros az elmúlt két hónapban igazolva érezhette magát: ezért történt a választási földcsuszamlás október 13-án. A kolbászillatú Orbán-rendszertől nem lehet együttérzést várni, és nem lehet vele együttműködni sem. Átver, leszól, lenéz téged, kommunikációs trükkökkel intézi az elnyomást (egyelőre). Ünnep lesz augusztus 20-án, olvasom, soha nem látott tűzijátékkal ünnepel Budapest. Kivel akar ez az ember ünnepelni? Saját magával? Mint ahogy a korlátlan hatalmat is saját magának lesz szíves május végén visszaadni. Igaz, egy hete még úgy volt, hogy megtartja október végéig (talán 23-áig?), amikor sajna benéz hozzánk „a második hullám”. Varga Judit három napja azt nyilatkozta, június végén lesz a visszaadás. Aztán kiderült, költségvetési pénzt osztanak Brüsszelben, nosza, hozzuk előre az alkotmányon kívüli kormányzás bétaverziójának végét, amihez persze a kormány (?!) jóváhagyása szükséges. Jogi nonszensz? De hát olyan jól be lehetett vele palizni az ellenzéket. Mindegy, csak adja vissza. Most már tudunk kezet mosni, nem lihegünk a másik nyakába, mint a teljhatalom bevezetése előtt. Nyunyókát (akire egyáltalán nem haragszom, balsors, akit régen tép) csókoltatom, nyugodtan megkeresheti a huncutul felszívódott március eleji influenzás-tüdőgyulladásos számocskákat. Ha vége lesz a járványnak, talán jut rá ideje.
Hanem aztán milyen lesz a folytatás?
A lopás, a rablás ugyanúgy folytatódik, mint eddig. Még kevesebb ügybe látunk bele, és egyre többen leszünk, akik hazaárulással múlatják az időt. Egyre kevesebben lesznek, akik beletartoznak a nemzetbe, egyre több plakátra írják majd ki, hogy senkik vagyunk, Soros ügynökei, bevándorláspárti, ajvékoló libsibolsi görények. Egyre többször elküldik majd reggel hatkor a konyhánkba a rendőröket, hogy belenézzenek az „adathordozóinkba”. Egyre többször leírják majd az újságjaikban, hogy nem vagyunk magyarok. Hogy nem vagyunk eléggé hálásak azért, hogy megmentették az életünket. Akinek nem tetszik, el lehet innen menni, mondják majd a tévéjükben, melyre egyre több pénzt fognak költeni.
Semmi nem lesz másképp, mint azelőtt
A kiülős étteremlánc kertjében ázott abonettkenyér úszkál majd a gombakrémlevesben, a kruton sajnos elfogyott, mondja a decens felszolgáló. Sajnos nem tudjuk alkalmazni, pedig szükségünk volna magára, de hát belenéztünk a Facebook-profiljába, ne haragudjon ránk, nálunk a megbízhatóság fontos szempont. Bocsánat, de negatív teszt nélkül nem tudunk önnel tárgyalni. Hogy mondta? Senkit nem hagynak az út szélén? Jól hangzik, de azért ne higgyen el mindent bemondásra. Üdvözöljük, szeretnénk tájékoztatni, hogy múlthavi szolgáltatói számlánk kiegyenlítése az ön címéről még nem történt meg. Jelenleg nem tartózkodunk benn, kérjük, hagyjon üzenetet…
Egyre több emberrel fogunk valóságosan is találkozni. Mit is kell ilyenkor csinálni? Jöjjön a 21-es hét!
