Egy bakócai közmunkás karácsonyi üdvözlete

Szegények vagyunk, mint a templom egere, elhatározásom pedig végleges. A Jézuska nekem azt teszi a fa alá, hogy lelépek innen.

Valamikor, abban az úgynevezett átkosban, amikor még piros nyakkendőt kötöttünk a kék után, azt mondták, egy idős vagyok a szabadsággal. Szüleimmel Pentelére mentünk, laktunk a Radarban, meg a Déli-városban, végül az L épületekben kaptunk lakást, mert a szüleink a Vasműben dolgoztak. Apám az aranycsapat minden mérkőzésének közvetítését hallgatta és olyankor aztán csöndbe kellett lennie mindenkinek. Békekölcsönt is jegyeztek akkoriban, mert az kötelező volt, meg a vastaps. Innen indultunk, felépítettünk egy várost, a marha nagy gyárral együtt. Aztán 1956-ban a görög szabadságharcosokkal együtt akkora felfordulás lett, hogy visszamentünk Bakócára.

Falunknak szép címere van ma. Benne a hármas halommal, amely állítólag a Mátrát, Tátrát és a Fátrát jelképezi. Hogy az utóbbi kettőt, ma már a harmadik évezred elején miért kell egy háromszáz lelket sem elérő kis magyar falu címerében feltüntetni, azt csak a magasságosok tudják, de én nem, az már biztos. A kettős kereszt is a címerünkben díszeleg, pedig a plébános egyszer nekem azt mondta, hogy III. Béla királyunk, aki felvette azt keresztény szimbólumként, tulajdonképpen nem tett mást, mint a bizánci hatalmi jelvényt utánozta. Nesze neked nagy magyar nemzeti büszkeség, hiszen még a mai államcímerünkben is benne van! Még, hogy apostoli kettős kereszt… A bükklevélkoszorút még csak értem, hiszen a Bakóca elnevezés eredete, állítólag bükköst jelent.

Itt nekem nincs már maradásom

De hát nem is erről akartam én beszélni. Csak bemutatkoztam illedelmesen. Amit mondani szeretnék karácsonyi üzenetként, az nem más, mint, hogy szegények vagyunk, mint a templom egere, elhatározásom pedig végleges. A Jézuska nekem azt teszi a fa alá, hogy lelépek innen. Isten veled édes hazám! Ahol a két lábon járó nemzetbiztonsági kockázat habony módjára osztja az észt, ahol barackmagos hazudozó költhet földbirtokosként verseket, ahol olimpiai bajnokot túrhat ki sportszövetségi elnöki székből egy rezsigladiátor, ahol pasaparki pöffeszkedők flangálnak Vuitton táskával a rúdtáncszövetség elnökeként, ahol kollégiumi brancsba verődött egyetemisták munkatapasztalatok nélkül ülnek kormányzati székbe, ott nekem nincs már maradásom.

Ahol tolvajnépség úgy gyakorol hatalmat, hogy jogi csűrés csavarással bélelt hadovalás bűvészmutatványaival kábítja a nagyérdeműt, ahol csókos lakájnyaloncok részesülhetnek érdemtelenül földi javakban, ahol pórázon vezetnek meghurcolva bírói pulpitus elé ügyészi felügyelettel, törvényszéki ítélettel későn jóvátett erkölcsi károsultakat, ahol kizárólag egy volt kormánypárti legfőbb ügyész bírálhatja csak el az irányítása alá tartozók határozatait. És ahol fideszes vénalenyomatú számvevőszéki főnök büntet, ott nekem nincs már maradásom.

Ahol speciális szakértelmet, egyetemi végzettséget és több nyelv tudását is igénylő megfelelés helyett egy terror-elhárítási szervezet vezetését volt ellenzéki vezető személyi estőrére bízzák, aki főleg a fogjuk meg és tegyük a földre harcképtelenné tétel bűvkörében él, onnan el kell menni azonnal. Ahol volt állambiztonsági tiszt ki tudja miért belügyi államtitkár lehetett, ahol sem Brüsszel, sem Moszkva nem diktálhat nekünk szlogent harsogva Putyinhoz sietnek szerdán, hogy csütörtökön már eligazítva Brüsszelben pávatáncoljanak, onnan sürgősen le kell lépni, mihelyst csak lehet. Ahol nemzeti hősnek adnak ki egy itthon kegyetlenül gyilkoló förmedvényt, ott nekem nincs maradásom.

Ahol nemzeti kincseinket potom pénzért nyaloncokhoz köthető lakásokban állítják ki és közben harminc milliárdért vásárolnak műkincseket, ahol szerencsejáték kaszinókhoz juthatnak filmes kivételezettek és seperc alatt milliárdossá válhatnak egyik napról a másikra falubéli polgármesterek, ahol brókercég kebelbeli vezetője ezer szállal kötődhet döntéshozókhoz és törvényességi felügyeletet ellátókhoz, ahol ennyire szegény a gazdagokhoz képest még sose volt, ott nekem nincs maradásom.

Ahol lopnak, csalnak és hazudnak éjjel-nappal, ott már nincs maradásom!

Ahol külhoni jövedelme az ember fiának ötszöröse a hazainak, ahol nem becsülik meg a tanítókat és tanárokat, ahol lépten, nyomon átverik a kevésbé vájtfülűeket, ahol hintába ültetik a betegeket, orvosaikkal és ápolóikkal együtt, ahol titkosítanak mindent, aminek nyilvánosságra hozatala veszélyezteti a hatalom érdekeit, ahol öndicsérő és öntömjénező hirdetésekkel vakítanak akkor is, amikor annak ellenkezője az igaz, ahol a magyarok védelméről szavalnak azok, akik nap, mint nap támadják őket, ott nekem nincs maradásom.

Ahol meg akarják nekem szabni, hogy mit tegyek és mit ne tegyek, ahol megnyirbálnak minden olyan jogot, amely a hatalmi ágak érdemi ellenőrzésére lenne hivatott, ahol korlátozzák a sztrájkjogot és ahol farkasflóriánok pöffeszkedhetnek a parlamenti sorokban, meg a várban újnácik verhetik a kövezetre büntetlenül önkényuralmi jelképekkel hadonászva bakancsaikat, ahol illiberális államépítésről harsognak tegnap még liberális világszövetségi alelnökök, ahol állatoznak, vak komondoroznak és gyilkolásznak ezek képviselői, ott nekem nincs többé már maradásom!

És miként a régi görögök mondták, ahol a legcsodálatosabb beszédeket tartják, miközben a legmocskosabb dolgokat művelik, ahol lopnak, csalnak és hazudnak éjjel-nappal, ott már nincs maradásom! Édes hazám, Isten veled! Nagyon fáj a szívem emiatt, vagyok én is olyan magyar, mint azok, akik erre a lépésre kényszerítenek!

Boldog Karácsonyt mindenkinek!