Banánköztársaság
Egy magánemlék Maróth Miklósról, az akadémiától ellopott intézetekhez delegált Orbán-helytartóról
Az alábbi bejegyzés Bretter Zoltán filozófus, volt SZDSZ-es országgyűlési képviselő közösségi oldaláról való, és egy kis hátteret nyújt az újonnan kinevezett gondolatvilágáról.
„Maróth Miklós, a magyar tudomány többszörös tótumfaktumságának
reménybeli várományosa, ezért kellő alázattal teszem közzé vele kapcsolatos élményemet. 1990-ben, a lengyelek nagyszabású rendszerváltó konferenciát rendeztek Varsóban. Ott volt mindenki, aki kulcsszerepet játszott a folyamatban, Mazowieczki kormányfő, Jacek Kuron, Adam Michnik… Magyar részről Antall Józsefet és Kis Jánost hívták (eléggé el nem ítélhető módon Orbán Viktor nem volt hivatalos), de egyikük sem tudott menni, ezért Kis Jancsit én, Antallt Maróth „helyettesítette” (rosszmájúak kíméljenek!).
Mindenki mindenfélét mondott a sorsfordító eseményekről, és Maróth is hozzászólt. Valami olyasmit mondott, hogy Platón és Arisztotelész, no meg szép-szép a rendszerváltás, de úgy tűnik, annak eredményeit az „idegenek” elkonfiskálják. No, lett is ebből ribillió!
A jelenlévők többnyire kódolt antiszemitizmusként értették a szavakat, és egymás után kérték ki maguknak az ilyen beszédet. Szünetben Maróthot, mint leprást kerülték, már senki nem akart vele szóba állni. Annyira szürreális volt az eset, hogy odamentem az egyedül álldogáló Maróthhoz és megkérdeztem tőle: mit is akartál mondani?
A fölháborodásig zavart („itt senki nem ért engem!”) hebegésből-habogásból valami olyasmit hámoztam ki, hogy ő voltaképpen Csurka ellen beszélt, mert ezek a „parasztok” (emlékszem a szóra), azt sem tudják, hogyan kell viselkedni úri társaságban. Hirtelen megértettem Antall Józsefet és az úri középosztály mentalitását.
Szerző: Bretter Zoltán
Szerző
