Egy nagymama sirámai unoka „elosztás” ügyben

Vidéki nagymama vagyok, túl a 75-ön, de még soha nem írtam a nyilvánosságnak, most is csak azért, mert a szomszédasszonyom állítja, hogy sokan járnak az én cipőmben, különösen a vakáció idején.

Nálunk a bicikli a 4-es 6-os villamos

Egy Zala-megyei nem nagy és nem kicsi, egy szóval éppen jó faluban él az egész családunk. Itt nincsenek távolságok, nálunk a bicikli a 4-es, 6-os villamos, és még csak bele sem izzadunk, ha a falu egyik végétől a másikig tekerünk. Tőlünk néhány házra áll a fiamék háza, ahol ők és a három unoka székel, kicsit távolabb a nászomék laknak, ők még mind a ketten élnek, én viszont már évek óta özvegy vagyok.

A menyem. az az „áldott jó asszony”….

Hazudnék ha azt mondanám, hogy rossz a viszonyom a menyemmel, de valahogy a gondolkodásában én mindig az utolsó helyet foglalom el. Most is így történt, hogy kitört a vakáció, amit én még az unokáknál is jobban vártam, mert ilyenkor sokkal többet vannak nálam, mivel a szülőknek, hála Istennek, ahogy ők mondják „húzós állásaik” vannak.

Utálok „B-tervnek lenni”

Eddig is éreztem és bántott is, hogy én vagyok az állandó B-terv, aki akkor jön szóba, ha más megoldás már nincs. Tegnapelőtt azonban, amikor így hívott fel a menyem:

Mama, az anyáéknak Egerszegre kell holnap menni, ugye mehetnek hozzád a gyerekek?

elöntött a pulykaméreg, pedig nem vagyok kiakadós fajta, és beszámoltam neki az érzéseimről, nevezetesen arról, hogy, megalázó állandóan bevetésre kész tartaléknak lenni. Pillanatnyi döbbent csend után elindult a szokásos mentegetőzés-áradat, aminek az volt a lényege, hogy én már megint mindent félreértek és félremagyarázok, ekkor megértettem, hogy falra hányt borsó minden szavam, hiszen ő meg sem hallja a másik ember véleményét. Elköszöntem és másnap boldog voltam a gyerekekkel.

Lehet, hogy nem is benne van a hiba?

Az eltelt idő alatt az a meggyőződés kerített hatalmába, hogy lehet, nem is ő a hibás, hanem szégyenkezve írom le, a fiam, hiszen a menyem természetes módon egyeztet előbb a saját szüleivel és csak utána velem, de ha a fiam odafigyelne arra, ami a családjában történik, biztosan szólna neki, hogy nem jó ez így. Végezetül arra jutottam, addigi is, ameddig a fiam fel nem eszmél, minden borús gondolat nélkül egyszerűen csak ahogy az egy nagymamához illik, jólérzem magam az unokákkal.

Igazam van?

(Képünk illusztráció)

Kapcsolódó: A nagyszülő 7 pontja