Kultúra
Egy perc világbéke
Még a régi rendszerben,a szocializmus idején Magyarországon járt a világhírű, szovjet színésznő, Ludmilla Gurcsenkó, az orosz Törőcsik Mari. Vitray Tamás beszélgetett vele a Magyar Televízióban.
A művésznő mesélt a színházról, a művészetről, a szerelemről. Vitray kérte,hogy mondja el a legszebb, igaz történetet, amivel életében találkozott. Gurcsenkó rövid gondolkodás után beszélni kezdett.
A rádiós
Tudni kell,hogy abban a időben két nagy tömb állt szemben egymással a világon. A szocialista tábort a Szovjetunió vezette. A másik oldalon a NATO seregei voltak, az USA-val az élen. Folyt az ún. Hidegháború. Mindenhol atomrakéták telepítve, még Magyarországon is. A tengereken, és óceánokon cirkáltak a hadihajók, az atom tengeralattjárók. Az űrben is folyt a fegyverkezési verseny, a Reagen amerikai elnök által elindított Csillagháborús program, ha még emlékezetek.
Egy hideg éjszakán az Északi tengeren a szovjet hadihajón a rádiós fülkében ott ült Iván. Teljes rádiócsenben figyelték az ellenséges hajók, és tengeralattjárók jeleit, várva a tűzparancsot. Az üzenetek persze titkosítva voltak, hogy a másik tábor ne értse.
Iván akkor már több hónap óta nem volt otthon. A rádiójelek titkosak, de a Morse távíró ABC-t a világ összes hajósának ismernie kellett akkor, és ma is. A hajó eszközeit csak hadi célokra lehetett használni mindenhol a parancs szerint. Aki ilyen jelet kiad, azt az ellenség egy pillanat alatt bemérhette. Iván meg csak ült a fülkében egyedül, úgy érezte,nem bírja tovább. És elkezdte adni a jeleket.
Egy közeli torpedó rombolón ott ült Freddie, az amerikai haditengerész, a másikon a német Hans, a következőn Johny, az angol, és így tovább. Hitetlenkedve vették a jeleket, majd bemérték a szovjet hajót. Freddienek eszébe jutott Elsa utolsó csókja a a parkban. Johnynak meg Magdalena, akivel a Tower mellett sétált utoljára. Egy másik orosz hajón Pjotr Lénára gondolt, meg a Néva partra.
Ellenség aki akár én is lehetnék!
A nyugatiak is tudták,hogy az orosz rádiós ellenség. De ezek a jól kiképzett, kemény katonák legbelül azt is érezték, hogy ugyanolyan egyszerű srác, mint ők. Katona, a bajtársuk, akármilyen egyenruha van rajta, és mindnek eszébe jutott, mennyire vágynak haza. Első megdöbbenésükből felocsúdva gondolkodás nélkül kezdték továbbítani a Morse jeleket. Azok végigsöpörtek visszhangozva a világ összes tengerén, és óceánján:
„SOS! SOS! Maria szeretlek! Maria szeretlek!”
Csak úgy szikráztak a gépek, hogy az üzenet mindenképpen célba érjen:
„Maria szeretlek! Maria szeretlek!”
Iván persze később a hadbíróság elé került. De akkor egy pillanatra kitört a Világbéke…
Fejezte be történetét Ludmilla Gurcsenkó.
Szerző
