Egy újabb “hajrá”-jelentés ezúttal Mario Draghitól – Európa jövője

Most éppen Mario Draghi jelentett. A magyar fülnek keveset mond ez a név, legfeljebb olaszosan hangzik. Bizony, bingo. Egyik korábbi olasz jegybankelnökről, majd a tízes években az Európai Központi Bank elnökéről, későbbi, pontosabban nemrégi olasz miniszterelnökről beszélünk. Az eurót, mint pénznemet viszont már jobban ismerjük, amelynek mai alakját jelentős részben ő formálta.

Az európai versenyképességről

Ursula von der Leyen asszony finom érzékkel ezt a szupernehézsúlyú pénzügyért kérte fel, hogy írja le a személyes meglátásait Európa jövőjéről, különös tekintettel a versenyképességre. Draghi megtette, s 400 oldalban foglalta össze a véleményét, ami most azonnal a nemzetközi viták kereszttüzébe került. Egy héttel a megjelenése után immár a “szemfüles” hazai sajtó is felfedezte, bár Orbán fogyókúrája és Gyurcsány párbajozhatnékja nálunk keményen nehezítette a téma címlapokra kerülését.

Ha szabad összegeznem a 400 oldalt, akkor elárulhatom, hogy az európai versenyképességről szól. (Lásd még a Háború és békét, ami pedig Oroszországról szól.) Mielőtt azonban elmélyülnénk a stratégiai problémákban, szögezzük le, hogy a versenyképesség pont olyan tőkés agymenés, mint a GDP, azaz csilloghat-villoghat, de semmit nem mond az emberek jóllétéről, a társadalmak fejlettségéről.

Kinek a csillaga megy felfelé?

A versenyképesség annyit jelent, hogy az egyes főbb gazdasági ágazatok, illetve ezek összessége tekintetében kinek a csillaga megy felfelé a termelési mutatókat illetően. Például a teljesen villamos autók tekintetében manapság a kínaiak tűnnek a leginkább versenyképesnek, hiszen minden piacon tarolnak, bár azt meg kell mondani, hogy az ottani autógyárak leginkább piacidegen és gigantikus állami támogatásoknak köszönhetően ontják a kocsikat, amelyeket aztán Európában leginkább a szintén gigantikus, ám itteni állami támogatások jegyében forgalmaznak, majd most Mario Draghi megállapítja, hogy az európai villamosautó-gyártás tekintetében az EU nem versenyképes.

Hát, jé!

A Draghi-jelentés azonban sajnos nem szól arról, hogy a teljesen villamos autózás egy totális zsákutca, amiből éppen mostanság kezdenének kifarolni bizonyos autógyárak, nyomukban pedig bizonyos európai államok, s arról sem, hogy a vágyálmokból való ébredés következményeként Kínában jelenleg másfél millió vadiúj eladatlan villanyautó rostokol a szabad ég alatt, s az eladások a világon mindenütt meredek dőlésben vannak. Szóval, ami tegnap és ma versenyképesnek tűnhetett, illetve tűnik, az holnapra minden bajok okozója is lehet.

Csurka István lényegre törő kérdésével élve: Hol a lé?

Mindazonáltal a vezetői jövedelmek tekintetében sem Kína, sem az USA, no pláne Európa nem veheti fel a versenyt például a Brunei szultánnal, avagy a szaudi uralkodócsaláddal, de egy német gázszerelő kisiparos sem a legismertebb magyar kollégájával. Apropó, Magyarország! Az EU-ban alig találunk olyan középvállalatotokat, amelyek vezetőinek jövedelme akár csak megközelítené a magyar kollégákét. Nyilvánvaló, hogy a középvállalati szektorban hazánk elképesztően versenyképes, ezért a NER feliratot viselő vállalati figurák teljes joggal jutnak a nyugati jövedelmek többszöröséhez.

Nincs elég beruházás

A versenyképességi jelentések leginkább a tőke, azon belül is a nagytőke egészségéről szólnak. Ebbe nem fér bele az emberek egészsége, vagy a jólléte. Tudvalevő például, hogy a rendkívül versenyképes USA-ban a mai napig nincs érdemi társadalombiztosítás (idehaza is egyre kevésbé!), Kínában pedig korhatáremeléssel oldják meg a nyugdíjak problémáit, köztük azt, hogy az erre szánt összeg fix, s minél többen igényelnek nyugdíjat, annál kevesebbet kapnak a meglévő nyugdíjasok.

Draghi szerint az EU versenyképességének legnagyobb okozója, hogy nincs elég beruházás. Ezt momentán Orbán Viktor is tapasztalja a saját országában, bár azt egyelőre nem állítják, hogy esetleg a gigantikus tőkés profitokat is vissza lehetne forgatni a gazdaságokba. Például Mészáros Lőrinc szuperjachtjai bizonyosan az innen kipumpált pénzből lettek megvásárolva, a személyzetük bére egy csipetnyit sem segíti a hazai foglalkoztatást, avagy a TB-kasszát, ezen felül pedig egyetlen hazai munkahelyet sem teremtenek. És ezek a szuperjachtok csak a jéghegy, pontosabban pénzhegy apró csúcsai ahhoz képest, amit a kormány félnótás gazdasági minisztere, Nagy Márton mondott, hogy t.i. a magyar emberek takarékos hajlamaiknál fogva nem akarnak fogyasztani, de a pénz mégis úgy ömlik kifelé az országból, mintha nem lenne holnap. Sem ez, sem az nem jellemző a hétköznapok emberére, a szupergazdagosra annál inkább.

Az egészben az a rettenet, hogy miattuk is mi, a nép vagyunk letolva.

Ezeket olvasta már?