Egy választópolgár prioritásai – Karácsonyi számvetés

Ez a választó ezúttal én magam vagyok. Itt van a karácsony, nyakunkon a szilveszter, a halandók többsége ilyentájt szokott önmagával, családjával, városával, országgal-világgal számvetést készíteni – mintegy felkészülendő a következő esztendőkre.

Elmegyek szavazni

A kérdés, amelyet magamnak felteszek az ünnep előestéjén így szól: ha holnap lennének az országgyűlési képviselő-választások, akkor a nekem fontos szempontok alapján a szavazólap mely négyzetébe helyezném az x-et? Egyelőre csak az biztos, hogy elmegyek szavazni. Választás ugyan csak úgy másfél év múlva lesz (ha lesz), de a kampány már gőzerővel folyik, a szavazásra érett népesség minden tagja csak kapkodhatja a fejét, oly sokféle megdönthetetlen igazságot hall politikusoktól, elemzőktől, tévékből és rádiókból, néha még a nyomtatott sajtóból is. No és persze a fő forrás, a varázslatos internet, ahonnan mindenki influenszerek és magánbölcsek sokaságától kap impulzusokat választói döntéséhez.

Felsorakozik a valóság

És akkor a fejszaggató források mellé felsorakozik a valóság, amellyel nap nap után szembesülünk a boltokban, az utakon, a vasúton, a kórházakban, az iskolákban, a munkahelyeken, a Balaton és az Adria partján az árakban, szabolcsi, baranyai zsákfalvakban, romatelepeken élők kilátástalanságában, a nagy és szétmálló szolgáltató rendszerekben, és nem utoljára a mészároslölők, tiborczistvánok pöffeszkedésében. A tűzhöz közel ülők körében mindennapos a (jogszerű, hivatalosan megengedett!) lopás-csalás-hazudozás; mások a maguk módján például az általános forgalmi adón spórolnak, ügyeit mindenki igyekszik „okosba’”megoldani, és az adószedőket távol tartani. Miközben a NER vasmarokkal szorít mindent és mindenkit, az ország valójában szétesik, nemzetközileg elszigetelődik, lassan kihullik az EU-ból, sőt a NATO-ból is. (No persze! Majd Trump!) Magam így látom a dolgok állapotát, és a miniszterelnök úr hiába ígér (az ukrajnai béke esetére) fényes közeli jövőt, annak előfeltételei hiányoznak, s a növekvő számlákat (pl. adósságszolgálatot) továbbra is csak mi, magyar honpolgárok fizetjük majd.

Budapest káoszban?

Mindezek alapján lássuk tehát a prioritásokat!

Magammal bajaimon kívül nem sok bajom van, hitvesem a megmondhatója, hogy néha nehéz engem elviselni. Ebben változás az új évben sem várható, már elég öreg vagyok. A családom szerencsére rendben van, magánügyeim nem befolyásolják közügyeimet, erről tehát nem írok semmit.

A városom Budapest. Egyelőre kielégítően működik, de minden jel arra mutat, hogy a kormány lehetőség szerint pénzügyi csődbe kergeti és káoszba taszítja a fővárost. A feladatára felkészületlen, politikailag megosztott és olykor az obstrukció eszközével élő képviselők ez ellen nem tudnak és mintha nem is igen akarnának tenni valamit, még a közgyűlés törvényes működésének feltételeit sem képesek egyetértésben megteremteni. A korábbi, éles szemű, és rokonszenves viccpárt pedig a hatalomban – amint az várható volt – röhejessé vált.

Ezek alapján már biztosan tudom, hogy kire, kikre nem voksolok a következő választáson. De a fővárosi közgyűlés „demokráciája” alapján ki lesz majd vonzó országos közügyek eldöntéséhez?

A magyar veszedelem: a Tisza

Ami az ország állapotát illeti, a Fidesz szerint vannak gondok és bajok – (a háborúk, Németország, az EU, Soros, Magyar-Gyurcsány, az aszály és az árvizek miatt), de nekünk van stratégiánk, békeköltségvetésünk és főként mihamar lesz Trumpunk, így béke lesz, tehát minden lesz. Sőt van Nagy Mártonunk is, ő bizony az adu ász! Magyar Péter tavasz óta rendre a kormány terhére rója mindazon hibákat, bűnöket és ballépéseket, amelyeket a regnáló uralom, a Fidesz és köre évek során elkövetett, és amelyeket korábban a napjainkra jobbára hitelét-választóit vesztett ellenzék már széltében-hosszában feltárt. A kormány számára a Tisza létrejötte és működése kész veszedelem, de én, mint sokat megélt választó a Tisza Pártról csak annyit tudok, hogy nagyon hamar nagyon sokak rokonszenvét megnyerte, és hogy amit Magyar Péter mond, azt a tények alapján mondja. Ám az nagyon is kérdéses, hogy lesz-e, és hogy mikor lesz a Tisza Pártból kormányzóképes politikai erő. Mert a kormányzáshoz nem elég a hatásos duma, ahhoz program, tartalom, szakértői gárda, lojális hivatalnoki kar kell, és felkészült ágazati vezetők sokasága. Ha Magyar Péter majdan csak beülne Orbán Viktor helyére a NER csúcsára, az kevesebb lenne a semminél.

Trump lenne a mi reményünk?

A nagyvilág pedig – olyan, amilyen. De mi tagjai vagyunk az Európai Uniónak és a NATO-nak, célszerű lenne és illene szövetségesként viselkednünk, nem pedig az agresszor és keleti kényurak barátságát keresni, talpát nyalni. Nem kellene álságos, önkényes és értéktelen békemissziókba bonyolódni, mert az ilyesféle szélhámosságok csak rombolják a nekünk igazán fontos és hasznos nemzetközi kapcsolatokat. Be kellene néha zárni azokat a nyamvadt, idétlen kommunikációs csatornákat! A szomszédsággal kell és érdemes jó kapcsolatokat ápolni, ez lenne előnyös üzletileg, politikailag, erkölcsileg és az ott élő magyarok javára is szolgálna. A fideszes nemzeti gőg nem tesz jót kapcsolatainknak. A türk mánia meg az a hajmeresztő afrikai kalandozás pedig értelmetlen, költséges és jó hírünknek is árt. Hogy ezzel szemben megéri-e Trump és Orbán barátsága? Majd meglátjuk az amerikai vámok kiszabásakor.

No hát kutyafuttában ennyit a nagyvilágról.

<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>

Menniük kell!

Mint választó, szépecskén benne vagyok a szószban, de azért vannak nagyon határozott prioritásaim.

• Prioritás 1. Ennek a kormánynak és a Fidesznek mennie kell a hatalomból!Prioritás 2. Ennek a kormánynak és a Fidesznek mennie kell a hatalomból!
• Prioritás 3. Ennek a kormánynak és a Fidesznek mennie kell a hatalomból!
• Prioritás 1+3. Olyan erős, egységes parlamenti többség kell(ene), amely újra építi a demokratikus jogállamot, mint minden egyéb közös társadalmi cél alapját; amely hazahozza az uniós támogatásokat; és amely visszahozza a tisztességet a közéletbe!
• Prioritás 1+4. Ilyen többséget vélhetően csak akkor teremthetünk magunknak, ha a bármiféle színezetű és eredetű demokraták egyetlen választási pártba (demokrata frontba) tömörülnek, amelynek programjában az első három helyet az első három pontban összegzett prioritások foglalják el. Ha ez nem valósul meg, mert a honi közéletben úr marad a politikai rövidlátás, és az ellenzékre is jellemző kivagyiság és karriervágy, akkor a felaprózott ellenzékkel szemben ismét nyer a trükköző és csaló Fidesz, és „marad a régiben ez a bús magyar élet”. A különféle magvas igazságokat hirdető és képviselő törpepártok támogatóinak voksai a semmibe hullanak. A biztos vesztesekre senki nem szavaz szívesen, más értelmes lehetőség híján magam is csak reménybeli ellenzéki győztesre fogok szavazni, csak ezek a senkiháziak menjenek már, menjenek isten hírével! A Fideszt továbbra is támogatóknak pedig kijár a megbocsátás, mert „nem tudják, mit cselekszenek.”

Mindennek alapján, én, választópolgár, aki szent esküvel fogadom, hogy ott leszek a fülkében kellő időben, ha azt a sors engedi, most csak annyit tudok biztosan, kikre nem fogok szavazni.

Boldog karácsonyt, boldog új évet Magyarország!

Ezeket olvasta már?