Banánköztársaság
Egy (vár)megyei laktanya mesebeli története – A valósággal való egybeesés csak a fantázia műve lehet….
„Az az örömteli gondolatunk támadt, hogy ha már van egy ilyen kezdeményezés, akkor mi is szeretnénk megosztani a mi kis Vármegyei laktanyánk mesebeli történetét. Szintén bordó sapkát viselünk, viszont hangulatunk sokkal szomorúbb és ezt talán mutatja az is, hogy érkező kollégánk nem sok ámbár keserűen távozó annál több….”
Sokat hallhattunk arról mostanság, hogy a temérdek toborzókampány ellenére súlyos gondban vannak a rendvédelmi szervek a létszámhiány miatt. A Zsaruellátó közösségi oldalon megjelent fatázia-szüleményt olvasva csodálkozásra nem sok az ok.
Egyszer volt, hol nem(?) volt….
„Az az örömteli gondolatunk támadt, hogy ha már van egy ilyen kezdeményezés, akkor mi is szeretnénk megosztani a mi kis Vármegyei laktanyánk mesebeli történetét. Szintén bordó sapkát viselünk, viszont hangulatunk sokkal szomorúbb és ezt talán mutatja az is, hogy érkező kollégánk nem sok ámbár keserűen távozó annál több. Amint a főépületünkbe belépsz szintén láthatsz alegységügyeletet, ahol sorakoznak a frissen kinevezett járőrvezetők, akik bár évek óta lábukat utcára nem helyezték, de az osztályvezetővel mégis bizalmi viszonyt ápolnak.
Tehetségük kimerült abban is, hogy a vasra vert hűtőt őrizték (amely egy másik hőstörténet központi eleme, történt ugyanis, hogy lopással gyanúsították az állományt, azonban a helyiségben lévő több kamerafelvétel valahogy megcáfolta ezt).
A területbejárásunk nem olyan szerteágazó, mint a másik csapaté, de történetünk szálai kicsit szövevényesebben fonódnak az irodák között. Az első iroda a fotóstúdió, ugyanis tudnivaló, hogy jó képek készítésével magasabb beosztás nyerhető. A zsebtépő főtiszt irodájával szemben, nála egy sokkal gonoszabb lényt találunk, akinek kicsinyessége nem ismer határokat. Állományát megtépázta, hiszen nem ismer olyan rendőrt ki jobb mint ő, hitvallása, hogy minden beosztást neki kellene ellátnia. A legendája a fővárosban kezdődött ahol a mostani vezetéssel rótta a pokol bugyrait.
Azonban e várnak nem ő a legkellemetlenebb eleme,
mondhatni kisiskolás a főellenség árnyékában, kiről regénk vége szól. Tovább haladva a folyosón betekintést nyerhetünk az előadói irodákba, ahol az ott szolgálatot teljesítő tiszti állomány feltétele, hogy személyes jóbarátja legyél a hadúrnak, vagy esetleg rendelkezz egy büfészakkal. Történetünk főhőse a nőkkel szemben jóval alacsonyabb követelményeket támaszt, elég ha magas vagy és jó szerető. Ez az életpálya különösen irigylésre méltó, alegységügyeletesből főelőadóvá lépett elő.
Talán rekordok könyvébe illik az átképzővel beosztást elérők száma, akiknek közös tulajdonsága hogy mind jó kapcsolatot ápolnak a vezetővel, vagy olykor közelebbi kapcsolatot létesítettek vele, bár lehet hogy véletlenszerű események szerencsés láncolata, ki tudja…
Előre haladva pedig ott van a kicsiŐ,
a 160 centiméternyi tömény rosszindulat, rengeteg pszichés betegséggel és jelentős erőszakkal. Prominens személyiség hiszen egy levél is íródott róla, amelyben felsorolásra kerültek az általa elkövetett bűncselekmények. Ügyesen pofozgat embereket, táppénz miatt veréssel fenyeget csoportparancsnokokat, a szóbeli nyelvvizsgáját testvére szerezte, de ez sem hatott meg senkit. A levél kivizsgálva, hű kutyái meghallgatva, bűncselekmény nem történt, pont. Az előadókkal valahogy ő is gyengéd viszonyt ápol, gyakran macizzák, hisz ez megszokott. Jó tanítványnak bizonyult, jó volt a sötét testű mentora, kinek daganatos betegek gyalázása sem volt szent.
És most szóljon a dobpergés, a levegő egy percre megáll, visszafogott csend, a függöny eltűnik, hisz itt van már a késtörő
Sok vér tapad a kezéhez, már százas számban mérhető, őrmestertől őrnagyig nem válogatott az osztályvezető. A kúriai ítéletekkel bombázza az irodistákat és fegyelmivel fenyegeti őket, ha valaki nem olvassa el azokat. A váltásos rendszerétől megtébolyult vezetőt, nem tántorítja az sem, hogy állományának szabadideje ellehetetlenült. A magát jogásznak hívó, jogászként egy percet sem dolgozó, életvezetési tanácsokat önkéntelenül osztogató, a világ közlekedésbiztonságát egy pillanat alatt megoldó, olykor négy órás eligazításokat tartó, bölcsészekből és óvónőkből tisztet csináló, (egyes pletykák szerint a Covid vakcinákat is kifejlesztő) teljhatalmú úr meggyőződése szerint, a rendőrségnek egy hibája van: hogy azt nem ő irányítja.
A fent leírtak teljes mértékben a fantázia szüleményei, amennyiben valaki hasonlóságot vél felfedezni a valóság és a fent leírtak között, az csupán véletlen egybeesés a fantázia világa és a valóság között.”
Szerző
