Banánköztársaság
Gábor György: kísérletet teszek arra, hogy megértessem, miért vált méltatlanná az államfői pozícióra Sulyok Tamás
Akkor most kísérletet teszek arra, hogy megértessem, miért vált méltatlanná az államfői pozícióra Sulyok Tamás – kezdte közösségi oldala bejegyzését Gábor György filozófus.
„Nem azért, mert az apja meggyőződéses és undorító náci volt,
a frissen deportált zsidó kolléga irodájának lelkes kiigénylője, majd a sikeren felbuzdulva a haláltáborba hurcolt kolléga „zsidóbútoraira” (sic!) is igényt tartva, nem ezért, ez kizárólagosan Sulyok Tamás apjának, Sulyok Lászlónak az ocsmány és hányingert keltő bűne. Tehát nem ezért!
Hanem azért, mert hazudott, s nem is akármilyen okból és indíttatásból
Ordas hazugságának funkciója volt, nevezzük ezt áldozatstilizációnak. Sulyok Tamás kéretlenül állt ki, hogy hőst és áldozatot farigcsáljon a kommunisták által üldözött apjából és az üldözött apján keresztül a családból, így önmagából. Önmagából is, hiszen egy üldözött és halálra ítélt apa gyermekének lenni, az maga a sanyarú gyermekkor, an sich.
Ez a habitus egyetlen kérdést ismer: hogyan lehet előnyt kovácsolni a politikai széljárásból?
A piramisjátékból való meggazdagodását ugyanúgy a „nem hagyunk üzletet elmenni magunk mellett, amire le lehet csapni” gondolata hatja át, mint az apuka sorsának átformálása és bizniszszerű kihasználása. Korántsem volt sem a papa, sem a család az előző rendszer áldozata, ám miután tudjuk, hogy „a haza nem lehet ellenzékben”, vagyis miután kizárólag ők az igazi magyarok, az üldözöttség sorstragédiájából előszeretettel csináltak bizniszt, hogy ezzel legitimálják velejéig hazug rendszerüket. S ami a filoszemitának hazudott náci apuka történetének a lényege, kísértetiesen ugyanarról szól a Bayer-sztori, vagyis a zsidómentőnek titulált, ám valójában nyilas Bayer-nagypapa esete is. És ismétlem, jó hangosan, hogy a rendszerapologéták is meghallják:
itt messze nem a nagypapáról és az édesapáról van szó, hanem arról a rendszerről, ahol a rendszer kegyeltjei magukat láttatják igaz magyaroknak, akiket a kommunisták üldöztek és halálra ítéltek, miközben a valóságban nyilas, náci vagy épp kommunista felmenőiket letagadva és őket kompenzálandó, felmenőikből héroszokat farigcsálnak, romlott rendszerüket ekképp törekedve legitimálni, abban a reményben, hogy a családi sorsüldözöttség saját politikai nyerészkedésüket is gazdag haszonnal kecsegteti.”
Háttér
Hócipő: Sulyok Tamás apja zsidóktól elvett lakást és „zsidóbútorokat” kérvényezett a Nemzeti Szocialista pártnak 1944-ben. A kérvény nem sokkal azelőtt született, hogy a helyi újságban Sulyok aláírásával megjelent a Zászlóbontás című cikk. Ez az a cikk, amelyről aztán már a kommunizmusban azt vallották tanúk, hogy nem is Sulyok írta, csak ezzel akarták rávenni, hogy lépjen be a pártba.
„Polgármester Ur! Alulírottak, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt Székesfehérvári Szervezete nevében kérjük, méltóztassák párthelység céljára megfelelő lakást kiutalni. Kérjük a Váradi Imre és Bloch Sándor zsidók tulajdonában lévő Nádor utca 16. számú házban a Hungária Kávéház fölötti I. emeleti helyiségeket (volt Váradi lakás) pártunk részére átengedni. Székesfehérvár, 1944. évi junius hó 9-n”
– ezt a levelet küldte Sulyok Tamás köztársasági elnök édesapja, Sulyok László a Hócipő cikke szerint 1944. június kilencedikén a székesfehérvári polgármesternek. A polgármesternek szóló levelet Sulyok László első helyen írta alá, ügyvédként és szervezetvezetőként. Aláíróként szerepel a levélben Márkus József, a Trieszti Általános Biztosító helyi fiókvezetője, Juhász Gyula városi számvizsgáló, valamint Marschall József ciszter gimnáziumi tanár is. Utóbbi az, akiről 1950-ben több tanú azt vallotta, hogy ő írta azt az 1944-es cikket, amely 1944. június 17-én jelent meg a Fejérmegyei Napló címlapján Sulyok aláírásával. A cikk címe Zászlóbontás volt, Sulyok ezt a Magyar Nemzeti Szocialista Párt (MNSZP) Fejér megyei vezetőjeként jegyezte, és nyílt náci propagandát tartalmazott.