Egymillió légy nem tévedhet; vagy mégis? — Lapzsemle

A Heti lapzsemle  válogatásában ezen a héten egy órákon belül bekövetkező eseményre összpontosítok. Az Oscar-díj felé vezető úton január 13-án, hétfőn minden kategóriában öt film maradhat meg a szűkített ötös listán. Engem ezúttal főleg az idegennyelvű filmek kategóriájában versenyző alkotások érdekelnek. Elsősorban a magyar „Akik maradtak” című, és a dél-koreai „Élősködők”.

Általános lelkesedés

Hónapok óta minden csatornán egyértelmű lelkesedés övezi a dél-koreai rendező, Pong Dzsunho „Élősködők” (Parasites) című filmjét. Máris egyértelmű Oscar-esélyről szólnak a vélemények. A port.hu kritikusa, Vízer Balázs ezzel a címmel méltatta: „Tessék ennek a filmnek egy Oscart adni!”
Remek filmnek tartja az „Élősködőket” az Élet és Irodalom szakírója, Stőhr Lóránt is „A mélyben” című írásában.
Olyan várakozással ültem be ezek után a moziba  a filmért már előre lelkesedő ismerőseimmel, hogy egy mély társadalmi drámát láthatok, amely hihetetlen szellemes formai megoldásokkal, elsöprő színészi teljesítményekkel és szellemességgel mutatja be a gazdagok és szegények közötti különbség tragédiáját.

Egy kis átverés

A valóság bizonyára éppen a nagy várakozások miatt csalódást keltő volt számomra. Az „Élősködőket” akár meg is lehet nézni egyszer, de közepes alkotásnak tartom, tele rengeteg apró hibával, ami újra meg újra kizökkenti a nézőt. Helyenként vontatott, amúgy keleties módon lelassul, fölösleges jelenetek kerülnek bele, logikátlanságok, esetlen párbeszédek, egyes színészek nem túl magas színvonala is visszaveti az alkotás befogadását.

Gazemberek

A mély társadalmi mondanivalóval kapcsolatban pedig már a film címe is kétségeket ébreszt. „Élősködők/paraziták” helyett ugyanis egyszerű bűnözőket, gazembereket látunk, akik nem elsősorban a gazdag családnak ártanak, amikor befurakodnak és a ház körül minden pozíciót (a gyerekek angoltanárától és rajztanárától a sofőr és házvezetőnő pozíciójáig) elfoglalnak, hanem azokat a hozzájuk hasonló egyszerű embereket tiporják el, akiket ezért megrágalmaznak és kirúgatnak. Dolgozni akarnak ők a gazdag Park családnál, csak ehhez gátlástalanul minden eszközt felhasználnak. Sötét alakok.

Két helyért harcolnak heten

A Népszavának nyilatkozó magyar rendező, Tóth Barnabás, akinek „Akik maradtak” című filmje a tízes listára került, és így versenyben van, Csákvári Gézának ezt mondta az esélyekről:

„ — Mit gondol, van esélye az Élősködők mellett?
— Nagyon sok szakmai elemző mondja: csakúgy, mint a tavaly a Roma, idén az Élősködők az a film, ami egyszerűen „megverhetetlen”. Nagyjából szeptember óta mindenki azt állítja: a nemzetközi film kategóriájának versenye lefutott. Sok rendezőnek azonban – az én esetemben pedig pláne – nagyon sokat jelentene egy jelölés. Pong Dzsunho jelölése tehát egyértelmű, úgy gondolom Almodóváré is. Minap láttam a francia jelöltet, a Ladj Ly rendezte Nyomorultakat: nagyon erős film, úgy vélem, biztos a helye a végső ötben. Maradt két hely, amiért heten harcolunk.”

Rajk Lászlóra emlékezve

Az őszi vetítéseken már megnéztem a magyar filmet, és, bár nem érzem átütő erejű alkotásnak, sokkal jobbnak érzem a világszerte esélyesnek tartott „Élősködőknél”. Nagyon jó film, a sötét korról és a traumáktól szenvedő emberek társkeresésének kínjairól egy — nem tudok más kifejezést — szép filmben beszélnek az alkotók. Azt pedig, hogy ez a nyugodt szépség maradandó emlék számomra az „Akik maradtak” című filmről, nagyon nagy mértékben köszönhetjük Rajk László munkájának. Ennek a filmnek a képi világát, hangulatát, díszleteit neki köszönhetjük. Ez volt az utolsó alkotása, a film sikerét már nem érhette meg…
A Magyar Narancs Rajk Lászlótól búcsúzó számában több nagy cikkben méltatták életművét. Egyik ámulatból a másikba estem, amikor szembesültem azzal, mi minden fért bele Rajk László pályájába, mi mindent köszönhetünk neki. És most rá is emlékezve drukkolok az „Akik maradtak” nemzetközi sikeréért.

Provincializmus

Végül egy megjegyzés: a magyar sajtóban bosszantó szűklátókörűség újabb jele volt számomra, hogy az Oscar-jelöltekről szóló beszámolókból következetesen mindenki kispórolta az „Akik maradtak” riválisainak felsorolását. (Az idézett Csákvári-interjú is csak részben pótolta ezt a hiányt, három nagy esélyes megemlítésével.) Pedig rosszul tették, hiszen minél jobb és színesebb a mezőny, amiben ránk is figyelhetnek, annál nagyobb a mi sikerünk értéke.
A 10-es listát, amelyen holnapra öten maradhatnak, a hivatalos honlapon megtalálhatja.