Kaltenbach Jenő: Válaszút

A világ valóban válaszúthoz érkezett. A liberális demokrácia valóban válságba került. A kérdés az, merre tovább?

Erre kétféle válasz körvonalazódik

Adva van az Orbánok csoportja, akik a renacionalizálódást tartják a megoldásnak, látszólag a nemzeti szuverenitás visszaállítását akarják. Most tekintsünk el attól, hogy ez a mára abszolút globális világban mennyire lehetséges. Semennyire, és ezt Orbán is tudja. Nem is az a célja, hogy visszaállítsa a nemzeti önállóságot. Illetve, a nemzeti önállóság alatt a saját „önállóságát” érti, azt, hogy ő és klikkje sajátíthassa ki a javakat, fosztogathassa a lakosságot, ebbe ne szóljon bele senki. Ebből a szempontból Orbán sokkal „liberálisabb”, mint azok, akik ellen uszít.

Orbán „liberalizmusa” azt jelenti,

hogy azt tehesse, amit akar, ebben semmi ne korlátozhassa. Sem a globálisan elfogadott szabályok, sem a hazai intézmények. Ezt nevezi ő illiberális demokráciának.
Átmeneti sikerét annak köszönheti, hogy a liberális demokrácia intézményrendszere valóban világszerte megbicsaklott, de nem az orbánok miatt, hanem azért mert a tőke, a mesés vagyonok felett rendelkezők le akarnak rázni magukról mindent, ami a hatalmukat korlátozza.

A demokrácia uralmát, a pénz uralmává akarjak tenni

Legfőbb bizonyíték erre a széles körben elterjedt adócsalás. Ennek létezik egy illegális fajtája. Becslések szerint a cégek világszerte a befizetendő adó mintegy 25%-át csalják el, anélkül, hogy szankcionálnák őket. A másik, a „legális” változat, amikor kilobbizzák, hogy olyan jogszabályok alkottassanak, amelyek felmentik őket mindenfajta adókötelezettség alól. Így jönnek létre az un. „adóparadicsomok”, ahová a nagy adócsalókat bejegyzik, így kibújva az adókötelezettség alól. Az olyan világcégek mint pl. a Google, vagy az Amazon mesés nyereségüket szinte teljes adómentességüknek köszönhetik.

Manapság valóságos verseny folyik

azért, hogy melyik ország asszisztál jobban ehhez. Ahol még léteznek a liberális demokrácia intézményei, a szabad sajtó, a független bíróságok, ott ez kevésbé működik. Ebben a banánköztársaságok és az illiberálisok járnak élen. A nemzetközi tőke egyre inkább kivonja magát minden demokratikus, azaz az emberek érdekeit szolgáló kontroll alól, miközben az általuk teremtett érték eltörpül a nyereségük mellett.

A jelenség ellen nem lehet a „nemzeti szuverenitás” eszközeivel fellépni. Az orbánok nem is akarnak, ők csak a jelenséget „renacionalizálni” akarják, ami csak súlyosbítja a problémát, mert maguk a folyamatok végképp kontrollálhatatlanná válnak.

A liberális demokrácia válságára

éppen ezért nem a nemzeti önállóság hazugsága a válasz, hanem éppen ellenkezőleg, olyan nemzetközi intézményrendszer létrehozása, amely a pénz hatalma helyett az emberek hatalmát, azaz a valódi demokráciát állítja helyre. Vannak is erre kísérletek. Ilyen pl. az Európai Ügyészség, nem véletlen, hogy az Orbán rezsim tiltakozik ellene.

Forrás

Hogy mindenki értse! Az illiberális demokrácia keresztény szabadságeszménye közérthetően

Olvasom, hogy Iványi Gáboréknál, vagyis a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségnél ki akarják kapcsolni a gázt, mivel az állami szolgáltató felé adósságot halmoztak fel. Mindeközben az állam hárommilliárd forinttal tartozik a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségnek. Vallási és lelkiismereti párhuzamok Azt is olvasom, hogy Orbán Viktor Svábhegyi Református Egyházközsége közel egymilliárd forintot kap az államtól. Fentiekből következően ennek csak […]