Budapesti hétköznapok
Elindult a Pride-eseménysorozat
Pénteken a budapesti Akváriumban nyitották meg a Pride eseménysorozatának első fejezetét telt ház mellett. Idén is több mint 90 programmal várja az érdeklődőket a Budapest Pride Közösségi Fesztivál. A civil szerveződések, civil szervezetek és magánszemélyek által létrehozott rendezvény felhozatalában színházi előadások, filmvetítések, sportprogramok, történelmi előadások, beszélgetések, workshopok, kirándulások, játékestek, bulik és városi séták is szerepelnek, és– mint minden évben – a szervezők szándékai szerint június 28-án a Budapest Pride Felvonulás, illetve az azt követő Rainbow Party zárja a fesztivált.
„Itthon vagyunk”
Az Akváriumban az esemény kezdete előtt nem sokkal megjelentek a vendégek, akiket szivárványos kitűzők, asztalterítők és zászlók sokasága várt. A korábbi Pride-megnyitókhoz képest ez az esemény érezhetően más volt: a civil érdeklődők mellett sorra jelentek meg a bejáratnál nagykövetek (például a német, a norvég, a brit) és politikusok is. Köztük Karácsony Gergely, Hadházy Ákos, Baranyi Krisztina és Dobrev Klára. A megnyitót Kovalcsik Ildikó, azaz Lilu nyitotta meg műsorvezetőként. Arról beszélt, hogy a Pride-ot célzó törvény után megpróbálták néhányan lebeszélni a részvételről, mert azt mondták neki, hogy ez már „egy politikai stratégia része”. Lilu arról beszélt, ő nem ért a politikához, de, tette hozzá cinikusan, „megérti”, hogy a kormány az LMBTQ-közönséget támadja, „én sem szívesen beszélnék a magyar gazdagságról vagy a gyerekvédelemről, akár az oktatásról vagy az egészségügyről”. De ő itt van, mert
„egy civilnek ma Magyarországon így kell tennie, ha szereti a hazáját. És én nagyon szeretem a hazámat”.
– mondta. Felolvasta Martin Niemöller
„mikor a nácik elvitték a kommunistákat”
kezdetű idézetét.
„Ezért vagyunk itt” – tette hozzá. Lilu bemutatta az idei Pride szlogenjét, ami az, hogy „Itthon vagyunk”.
A műsorvezető hozzátette: ez azt is szimbolizálja, hogy az LMBTQ-közösség
„nem egy nyugatról importált termék vagy propaganda, hanem egy szexuális kisebbség ugyanazokkal a problémákkal, mint mások.”
<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, a Truth-on és a Google hírei között is! >>
Radványi Viktória, a Pride elnökségi tagja
arról beszélt, hogy a mostani törvényt nem lehet félvállról venni, mert ők az emberek alapjogait védik, az emberi minimumot.
„És ezt nem lehet félvállról venni. Ez a hazánk, és ezt senki nem veheti el tőlünk”.
Radványi arról is beszélt, hogy az LMBTQ-közösségnek Magyarország nem „zászlólengetésről vagy szimbólumok kisajátításáról szól”, hanem arról, hogy „figyelünk egymásra”. Hozzátette:
„a keleti blokkból Kelet-Németország után Magyarországon szerveztek először felvonulást. Amikor a kormány be akarja tiltani a Pride-ot, akkor a magyarok történelmét köpik szembe”.
2025-ben mindenképp megtartják a Pride-ot, a részleteket viszont még továbbra sem tudni
A megnyitón résztvevők ennek ellenére arról beszéltek, hogy mindenképp elmennek rá, van, aki „először igazította a naptárában a Pride-hoz” a júniusi programjait. Korosztálytól függetlenül azt mondták, hogy ezt alapvető kötelességüknek érzik. A Pride elleni törvény szerintük ugyanis nem csupán a kisebbségekről szól, hanem kezdete valaminek, és „erre mutat az ellehetetlenítési törvény terve is” – amelyet a Fidesz a jelek szerint őszig inkább mégis félretett.
„Én nem vagyok érintett, de kimegyek azokért, akik igen. Arról, hogy kihez vonzódik, nem tehet az ember. Elkeserítő, hogy 2025-ben ezzel foglalkozik a kormány, nem a létbizonytalansággal”
– mondta a Telexnek egy fiatal lány, aki egy barátjával érkezett a megnyitóra. Szerintük akkor is ki kell menni, ha pénzbüntetés jár érte, mert
„ez nekem egy pénzbírság. Annak viszont ez az élete, aki például azért nem kap Magyarországon albérletet, mert nem úgy néz ki, mint egy átlagos család a kormány plakátjain”.
Úgy látják, az önazonosságukat veszítenék el, ha nem mennének Pride-ra.
Üzenni Európának
A színpadon Radványi arról beszélt, hogy
„azért támadnak kemény eszközökkel minket, mert a puha eszközök, jogfosztások nem működtek”.
Szerinte a különböző jogokra, például örökbefogadásra vonatkozó csorbítások után most „az alapvető jogokat támadják”, de nem lehet csendben tűrni:
„nem vagyok hajlandó évekig várni, hogy majd a dédunokáim eljöhessenek arra az esküvőre, ahol összeházasodhatok a feleségemmel”.
A résztvevők szerint ezt a fajta ellenállást érezheti a kormány is, ezt mutatja az, hogy a miniszterek „összevissza beszélnek” – fogalmaz az egyik résztvevő. Arra gondolt, hogy Lázár János például többször is arról beszélt, hogy be kell tiltani Pride-ot, Tuzson Bence igazságügyi miniszter pedig a Kincsem Parkba száműzné a felvonulást. Bóka János európai uniós ügyekért felelős miniszter ugyanakkor kijelentette Brüsszelben, hogy „nincs Magyarországon olyan, hogy Pride-betiltás”, Navracsics Tibor pedig arról beszélt, hogy szerinte a jelenlegi törvény alapján meg lehetne tartani a Pride-ot. A miniszteri ellentmondások láncolatát pedig egyelőre nem igazán oldotta fel a kormány, a legutóbbi kormányinfón Gulyás Gergely nyilatkozatával sem lett tisztább a kép.
A résztvevők úgy látták: nem igazán lehet mit gondolni erről a törvényről, ha még a miniszterek sem tudják, hogy mi van. Szerintük annyi biztos, hogy Pride lesz, és azon jelzésértékűen EP-képviselők is részt vesznek majd.
„Az, hogy ők eljönnek, hangot ad. Orbán persze leszarja, mit mond az EP, de nem is ez a lényeg”.
Volt, aki szerint az EP-t is nyugati propagandázásra használja majd fel a Fidesz, így jó, ha itt vannak, csak lépjenek is valamit. Hasonlót mondott Radványi is, aki a színpadon
egy QR-kód beolvasására buzdította az embereket: ezen keresztül üzentek a résztvevők az Európai Bizottságnak, hogy „azonnal függesszék fel Magyarországon a gyülekezési jogot” érintő törvényt. Mert, mint Radványi mondta, „a tweetek ideje bőven lejárt, konkrét lépésre van szükségünk”.
Május végén húsz európai uniós tagállam kormánya adott ki nyilatkozatot a közelmúltbeli LMBTQI-ellenes magyar intézkedések miatt, amihez például Ausztria, Csehország, Franciaország, Németország, Szlovénia, a Benelux államok és a három balti ország vezetése is csatlakozott. Múlt héten legalább hetven EP-képviselő jelezte, hogy részt venne a budapesti Pride-on.
Pride, haza, család
„Nekünk ez a családunk biztonságáról szól”
– mondta egy nő, aki három gyereket nevel feleségével együtt – írta a Telex. Ő úgy érezte, a gyerekeik létezését ez a törvény „figyelmen kívül hagyja” és azt is tapasztalták, hogy az iskolában megnőtt a beszólások, atrocitások száma a kormány törvénye óta. Míg a gyerekek oldaláról azt látták, hat rájuk, amivel az interneten találkoznak, a szülői oldalról támogatást kaptak az iskolán belül: de az biztos, hogy tematizálja az életüket a törvény.
„A Pride láthatóságot ad. Hogy mindegy, milyen az ember, görbe a kisujja vagy épp LMBTQ-tag, sokfélék vagyunk. Ha ezt látják a gyerekek, magabiztosabb és boldogabb felnőttekké is válhatnak”
– fogalmazott.
„nem 18 évesen döntöd el, hogy meleg vagy-e. Akár évekig tartó szorongástól menthet meg, ha gyerekként is láthatod, hogy az sem baj, ha más vagy”.
A résztvevők között sok LMBTQ-érintett hangsúlyozta, hogy vagy próbáltak külföldön élni, vagy csak elgondolkoztak rajta, mégis Magyarország az otthonuk. Szerintük ezért is jó válasz a törvényre a Pride idei szlogenje. És annak is örültek, hogy ezt sok nagy név támasztja alá idén: legyen szó a színpadon az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát olvasó Tarr Béláról vagy Gryllus Dorkáról, aki arról beszélt, hogy a normális világ létezik, ott „együtt tudunk örülni két ember boldogságának. A Pride mindannyiunk ünnepe”. Vagy persze legyen szó Bödőcs itt levetített videójáról, aki a homoszexualitásból kigyógyított Jürgenként olyanokkal bulizik, mint Orbán Ráhel, Varga Judit, Szentkirályi Alexandra, Vitályos Eszter, Tóth Gabi, Muri Enikő.
„Én ebből az országból nem megyek, menjenek ők”
Az idei Pride lényegét – már a közönség visszajelzéséből is – érezhetően Kupihár Rebeka költő fogta meg a legjobban, aki arról mesélt a színpadon, hogy élt külföldön, mielőtt hazaköltözött volna, mert
„kezdtem azt érezni, hogy nem tudom elképzelni, hogy a szerelmemet egy idegen nyelven becézzem”. Hazaérve aztán azt érezte, hogy „engem itt gyűlölnek, mégis itt van mindenem”.
A résztvevők közül többen arról beszéltek, ez az, amiről az idei Pride is szól nekik: hogy akkor sem akarnak elköltözni, ha a rendszer durvul. Mert egyrészt „Magyarország mindenkié, nemtől, orientációtól függetlenül”. Másrészt pedig, ahogy a közel kétórás megnyitó végén, kifelé sétálva még egy nő fogalmazott:
„Már mindent elloptak. Én ebből az országból nem megyek, menjenek ők”.
Szerző
