Kultúra
Előre hát mind, aki költő – A Magyar Kultúra Napja
„Ne fogjon senki könnyelműen, a húrok pengetésihez!” – szólított fel a költő 173 évvel ezelőtt és természetesen nem gondolhatta, hogy a XXI. század elején aktuálisabb lesz felkiáltása, mint valaha.
A nemzeti újjászületés verse
A Magyar Kultúra Napját a Himnusz 1823-as letisztázásához, megszületéséhez kötjük, holott az elmúlt 200 évben talán ennél nagyobb fordulópontok is voltak.
A „Hymnus” Kölcsey Ferenc legnagyobb hatású versét a nemzeti újjászületés hajnalán írta szatmárcsekei magányában.
Két nappal korábban Alsósztregován megszületett Madách Imre, aki 1859-60-ban megírta Az ember tragédiáját. Az egyetemes értékű drámát Arany János javította fel, igazította ki. A Tragédiát először 1883. szeptember 21-én állították színpadra a Nemzeti Színházban, Paulay Ede rendezésében.
Szeptember 21-e éppen ezért lett a Magyar Dráma Napja.
Az eszmélés drámai valósága
A XIX. század magyar eszmélése, a reformkor után forradalmat és szabadságharcot, majd osztrák megtorlást hozott. Még a kiegyezés korában is a magyar nemesek németül beszéltek egymás között, míg a fiatal jurátusok a latinból lett deákot beszélték, addig a magyar a parasztság nyelve volt.
Jókai Mór az „És mégis mozog a föld” című regényében több létező, élt alakból gyúrta össze Jenőy Kálmán figuráját. Az ifjú, aki a debreceni „ötök” tagja, nagy vagyon leendő örököse, aki jogi tanulmányokat folytat, hogy bejuthasson a legmagasabb körökbe, ám otthon költeményeket és színdarabokat körmöl az íróasztal fiókjának.
Mert a magyar pusztában nincs még igény a „magas” irodalomra, az egyszerű nép megelégszik a komédiások által előadott népszínművekkel, legfeljebb a Bibliát forgatják és a Kalendáriumot olvassák országszerte.
Azt írja Petőfi a XIX. század költőiben:
„Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!”
Sokat kell(ett) erre még várni.
A XX. század vérzivataros első fele után a sokat szidott „átkos” hozta el a „népművelés” korát. Az olcsó könyvek után a televízió juttatta el minden otthonba a kultúrát. Persze hol ilyet, hol olyat. Magát az eszközt nem érdemes szidni, de ne feledjük el, hogy a Magyar Televízió hőskorában születtek meg az irodalmi művek; regények, színdarabok tévés változatai. Szintén a képernyők által jutottak el színházi előadások a lakásokba, a nyolcvanas években még havi egy-egy színházi élő közvetítés is megörvendeztette a nézőket.
Egy különleges nóvum
Sokan emlékszünk még a „Vers mindenkinek!” sorozatra, ami páratlan vállalkozás volt abban az időben.
A kereskedelmi televíziózás elmúlt 22 éve azóta szinte mindent elpusztított maga körül. Majd nyakunkba kaptuk az internetet és a közösségi médiát, ám ezek is csak eszközök.
Senki ne feledje el, hogy a facebook önmagában nem ördögtől való. Simán meg lehet osztani egy verset, egy idézetet vagy egy emléket egy régi filmről egy színházi előadásról. A kultúra nemcsak kevesek kiváltsága, hanem éppen a technika vívmányainak köszönhetően mindenkié.
Egy évtizede népszerű a „szabad verselés”, az ún. slam poetry, van olyan szerző, aki folytatásokban közli legújabb regényét. Nincs új a nap alatt: több, mint száz évvel ezelőtt ugyanígy folytatásokban jelentek meg Gárdonyi Géza regényei.
Ma Józsefvárosban, a Koszorú utca végén, a Pléhkrisztusnál a polgármester is szaval.
Ferencvárosban a Zsámo együttes 17 és 18 óra között az 51-es villamos vonalán lép fel.
Az M3 metró Kálvin téri peronján a VAHÚR csodát lát zenekar játszik 18 és 19 óra között.
Előre hát mind, aki költő, mert a kultúra mindenkié!
Ez volt tavaly:
