Banánköztársaság
Embervásár Magyarországon
Engem megvettek. Szavazni nem fogok rájuk akkor sem, ha dupla baksist ígérnek, de a pénzüket elfogadom, ez faktum. A pénzüket? A fenét. Az nem az ő pénzük, hanem eredetileg a miénk, mindannyiunké, adófizetők pénze, és eredetileg szó nem volt arról, hogy a kormány ebből a pénzből szavazatvásárt, vagyis embervásárt rendez.
A tetteseket deresre vonhatják
Márpedig ezt teszi. Teljesen nyilvánvaló, hogy Orbán Viktor és pereputtya begazolt, hogy csaló választási rendszer ide, mindenféle manipulációk oda, a jövő évi választást elveszthetik. És ha így esne, könyvszakértők bizony belekukkantanának Mészáros Lölő, vagy Hatvanpuszta Majorság főkönyveibe, s akkor aztán lenne nagy csodálkozás, és a tetteseket alkalmasint deresre vonnák. (Ki tudja, még így is fordulhat az élet!)
Nincs más hátra meg kell venni az embereket, meg kell venni a voksokat! – mondta ki a verdiktet a kipcsak fősámán (félállásban magyar miniszterelnök) a nagycsaládi tanácskozáson, és megszületett az ezermilliárdos ötlet: hajrá! Több mézet önt a madzagra! Adókedvezményt az anyáknak, áfa-visszatérítést a nyugdíjasoknak.
A jövő év tavaszáig elég szép létszámú szavazót érinthetnek nagyon kellemesen az intézkedések, s habár tudom, hogy az államháztartás már most is billeg, mint valami pocsék stabilitású bili, és azt is tudom, hogy a bili tartalma előbb-utóbb a mi nyakunkba ömlik, mégis leszek olyan hazaffy, hogy én bizony oda tartom a kalapom a csurgó alá, s kapok, amennyit kapok, legalább főzhetek egy jó zöldséglevest, amire már nagy régóta vágyom. Szavazni rájuk semmiképp nem fogok, de a zsét elfogadom. Gondolom, mint mindenki más.
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
Aki ezt kitalálta…
S amint tűnődésemben idáig eljutottam, egyszersmind elméláztam, miként is lesz ez a gyakorlatban. Minden nyugdíjas kap egy bárcát, amely igazolja kilétét, jogosultságát a kedvezményre. A boltban a kasszánál ezt a pénztáros orra alá dugja, aki a tej és zöldség ára mellé beüti az azonosító számot, az adatsor megy a nyugdíjintézetbe, ott összegzik, s a visszatérítést hozzá csapják a delikvens következő havi nyugdíjához.
Vajon vidéki kisboltokban lesz mindenütt ilyen okos pénztárgép? Egy fenét! Majd néhány év múlva.
És a nyugdíjintézet majd nekilát mazsolázni, hogy Józsi bácsi és Mari néni nem vett-e egy-két liter tejet kedvezménnyel a szomszédnak is? Na erre kíváncsi leszek. És aki a piacon veszi az árut őstermelőtől, aki nem fizet áfát? Ő hol jut visszatérítéshez? Márpedig sokan vannak a piacolók. Kik lesznek képesek annyi zöldséget venni, hogy elérjék a kedvezményes plafont? A jómódúak. De dumálni megint lehet erről sokat.
„Lám, a Viktor megint adott nekünk valamit.”
Mit is? A 10 vagy 15 ezer forint havonta járhat, már ha a derék nyugdíjas eleget költ a kedvezményezett árukra. Az Mfor számítása szerint a gyakorlatban a visszatérítés összege átlagosan úgy 2000 forint körül várható. Az pedig csak remélhető, hogy a nyilvántartás-visszatérítés társadalmi összköltsége nyugdíjasonként számítva nem lesz ennél magasabb összeg. Aki ezt kitalálta, az a diliházból érkezett. Viktor így gondoskodik a nyugdíjasokról – cserébe pedig szavazatokat remél. És meglehet, talán igaza lesz, a megtévesztés nyugdíjas körökben sajnos a tapasztalatok szerint gyakran hatásos.
Ide nekem azt a 15 százalékot!
Az összes kiadást, és a választási célokat tekintve azonban ez a kisebb falat. Az embervásár nagyobb sikert ígér, ha a kormány a dolgozó anyák zsebébe tölti a pénzt, mert ez a 15 százalékos summa a maga költségvetésében mindenkinek szép juttatás, amit örömmel fogadnak és meg is becsülnek – akár a szavazófülkében. Igaz, hogy a voksolás idejéig csak az első részlet érkezik meg, de nagyon szép, testes ígéretek kelthetnek reményt az asszonyokban: ha ez a kormány marad, minden anya pénzhez juthat. Ha anya volnék, s csak egy pillantást vetnék gyermekeimre, legott azt mondanám: ide nekem azt a 15 százalékot! Ám csak többszörös nagyapó vagyok, közügyek iránt érdeklődő és publikáló szerző is, engem egyéb megfontolások is foglalkoztatnak.
És akkor mi van?
Honnan lesz minderre pénz? A tervezett gazdasági növekedés mindössze 1,2 százalék, a jövedelem-többlet semmire nem lesz elég. .Az anyák adókedvezménye az idén még „csak” 200-210 milliárd forint, de mindösszesen évi 1000 milliárd forint lesz, – már persze, ha annyi! (Az állami költségvetés 2025-re tervezett hiánya kb. 4800 milliárd forint, s ebben ez a summácska nincs benne.) Vagyis a kormány ismét gazdasági teljesítménnyel nem fedezett, jókora kiadást ígér a népnek, s a nép ennek – teljes joggal – örül is, mert a nép ilyenkor nem számol a következményekkel, van éppen elég más baja. Pedig ha nő a hiány, és a piacon fedezetlen vásárlóerő jelenik meg, az dráguláshoz vezet. Zsugorodik a kedvezmény reálértéke. Ráadásul a pénz mindenképpen kell, ha a gazdasági növekedés révén befolyó közös jövedelem (adó) nem fedezi ezt a kiadást, akkor (ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó) politikai okokból át kell csoportosítania költségvetés kiadási tételei között valahonnan az anyáknak. Ha ez nem elég, újabb hitelt kell felvenni a pénzpiacon, nő az államadósság, növekszik az adósságszolgálat (ami most már több mint évi 4000 milliárd), aminek nyomán ismét erősödik az inflációs nyomár, gyengül a forint, vagyis végösszegét tekintve az ember- és voksvásár sokkal többe kerül, mint a közvetlen adókedvezmény. Erre mondja azt bármely jó pénzügyminiszter: na és akkor mi van? Pénz mindig akad a ládafiában. Amíg adózó van, lesz pénz is.
Az értelmes cél
Amúgy mellesleg pedig a kedvezményt csak azok élvezhetik, akik dolgoznak, akiknek van adóköteles , bevallott jövedelme. (Apropó: a gyermekeiket bármely okból egyedül nevelő férfiak kapnak majd adómentességet csak úgy mint az anyák?)
- Mi lesz azokkal az anyákkal, akik most háztartásbeliként két-három vagy több lurkóról gondoskodnak? Ők kénytelen beérni a kormány és a nemzet hálás köszönetével, mert utódokról gondoskodtak?
- És mi történik akkor, ha a most még „csak” háztartásbeli anyák ráébrednek, hogy teljes fizetésért már érdemes munkába állni, és talán szakképzetlen, gyakorlatlan, de szorgalmas munkaerőként megjelennek a piacon?
- És mi van, ha a hajadonoknak, szülőképes korú, de még gyermektelen asszonyoknak kedvük szottyan végre szülni, hogy az adókedvezmény most éppen nem sokat emlegetett, de egy igazán értelmes céljáról is szót ejtsünk. Lesz nekik (megtartható) állás lakóhelyük vonzáskörzetében? Lesz ott bölcsőde, óvoda, iskola, iskolabusz, védőnői szolgálat, gyermekorvos, gyógyszertár vagy legalább vegyesbolt? Az már meg sem merem kérdezni: vajon miként élvezhetnék ezt a kedvezményt a nem Magyarországon dolgozó és adózó magyar anyák?
Adójátszma a gazdagoknak
Ez az egész adófelhajtás visszataszító. Vonzó ígéretek halmaza – tisztázatlan feltételekkel, felméretlen és felmérhetetlen következményekkel, átgondolatlanul és már-már szemérmetlen nyíltsággal és mohósággal – embervásár, voksvásár fideszes módon. Ha a kormány a családokon, gyermekeken, időseken akart volna segíteni, egyszerűen felemeli a családi pótlékot és az alacsony nyugdíjakat. De ez az egész adójátszma a gazdagoknak, magasabb jövedelműeknek a nagy üzlet, a szegényeknek pedig választási konc, egy köbméter tűzifa. Sok helyütt nagyon kell, nagyon hasznos, de csak alamizsna. Ha új kormány lesz, újra kell osztani az egész tortát!
