A sztár rokona, akire az olaszok emlékeznek – Emléktöredékek, avagy sorsok a képek mögött

Minap Dési János kiváló újságíró, a Pesti Sólet főszerkesztője egy fotót tett közzé, amin egy gyönyörű fiatal nőt látunk a kisfiával. A képhez a következőket írta: „A magyar holocaust emléknapján egy olasz történet. San Donato val de Comino (IT) városkában egy egészen izgalmas és különleges kiállítást készítettek, az elhurcolt és meggyilkolt emberek emlékére. A kiállítás plakátján egy magyar asszony, Kazár Gabriella és Italo nevű fia látható. Gabriella férjével került ide. Innen hurcolták el őket. A férj túlélte, de az asszonyt és a kisfiút – valamint a képen nem látható kisleányát, Noemit – meggyilkolták. Kazár Gabrielláról alig tudunk valamit – de hátha itt akad valaki, akinek családi emlékeiben előkerül. De jó lenne jövőre már a részletek ismeretében emlékezni.”

Családi emlékeim nincsenek, de Levi/Kazár Gabriella azok közé tartozik, akinek a neve szerepel abban a gyűjteményemben, amely azoknak a holokauszt áldozatoknak a nevét tartalmazza, akik Magyarországon születtek, de külföldön deportálták őket a halálba. Sokuk sorsát már kikutattam. Ausch Margitka, Csillag Terka, Fehér Ibolyka, Benedict György, csak hogy néhányat említsek közülük.

Kazár Gabriellára vonatkozó kutatásom még befejezetlen, de részleteiben mindenképp hozzájárul ahhoz, hogy többet tudjuk a személyéről

Az olasz történészek, különösen Anna Pizzuti, az „emlékezet restaurátora” nagyon sokat tett azért, hogy az Olaszországból deportált külföldi/hontalan zsidóság emlékezete ne vesszen el. A San Donatoban 1941-44 között élő zsidók történetének megismeréhez ő, és maguk a település lakói is nagyban hozzájárultak. A Rómától 110 kilométerre lévő falu a bentlakásos internálási politika helyszíne volt. A fasiszta állam foglyai szállodában vagy magánházakban béreltek szállást,és naponta kétszer kellett jelentkezniük a rendőrségen. Több mint kéttucat Firenzében élő külföldi zsidó volt kénytelen otthont találni itt. Köztük volt Grete Berger, aki a nácik hatalomra jutása előtt Németország jeles színésznője volt, Grete Bloch, Kafka egykori barátnője, Clara Babab, a cseh könyvkiadó, a bécsi születésű Adler család több tagja, a szintén bécsi fiatal nő, Edith Kreiner, a pozsonyi Gross Ignác, és a Levi család, azaz Enrico Levi és felesége, Kazár Gabriella.

A gondosan összegyűjtött forrásokból képet kaphatunk valamennyiük -így a Levi – Kazár család – itt töltött időszakáról

Laura Fabrizio San Donato egykori polgára, a Levik közvetlen ismerőse 1993-ban például azt nyilatkozta, hogy együtt laktak a falu szélén található házukban (Via Sbarra), és ott született meg 1942 decemberében Enrico Levi és Gabriella Kazár második gyermeke, Noémi. Enrico és Gabriella Italo nevű fia Firenzében látta meg a napvilágot 1934-ben. A gyermek – apja elmondása szerint – azért kapta ezt a nevet, mert szülei így szerették volna kifejezni új hazájuk, Olaszország iránti tiszteletüket, és hazafias érzelmeiket.
A Levi családról megőrízte az emlékezet továbbá azt is, hogy Gabriella remek táncos volt, és Enrico gyakran szervezett előadásokat a helyi fiúknak. Enrico beszédes volt és dolgos. A falusiaknak elmondta, hogy korábban artistaként dolgozott egy cirkuszban, de volt színházi impresszárió is. Állítólag sok barátja volt Rómában, még Sora püspöke is közéjük tartozott. Ami bizonyos, hogy a család a túlélés reményében kikeresztelkedett.
Egy másik falubeli azt elevenítette fel, hogy Enrico Levi bizalmasan azt közölte vele, hogy Oroszországban, Tbilisziben született 1902-ben, az eredeti neve nem Levi, hanem Bodrinov, és az 1917-es forradalom után szökött el a hazájából. Ezeknek az állításoknak a valóságtartalma mára már kideríthetetlen. Sőt az sem kizárt, hogy Levi mindezeket azért mondta, mert azt feltételezte, hogy oroszként nagyobb esélye van megmenekülnie a családjával együtt, mint hontalan zsidóként.

Ami bizonyos, hogy az 1902-ben született Enrico/Heinrich/ Henry/ Chaim Levi 1926-tól Firenzében élt

Apja nevét Ignác/Ignazioként, születési helyét a lengyelországi Pyritznek (Pyrzyce)tüntetik fel, ám akad olyan forrás is, amelyben szovjet állampolgárként jegyzik. A fentieken kívül rábukkantam a Yad Vasem archívumában egy olyan felettébb érdekes tanúvallomásra amely Levi valódi gyökereinek kiderítését még bonyolultabbá teszi. Shalom Yosef Levi/Lőwy 1956-ban ( tehát jóval korábban, mint ahogy a San Donato-i kutatások elkezdődtek) bejelentést tett Levi Gabriella, Levi Yitchak, és egy Levi családnevű gyermekről. Shalom Yosef Levi magát Gabriella sógoraként nevezte meg, azaz Enrico testvérének kellett lennie. (Enrico túlélte a holokausztot, visszament San Donatoba, ahol elmondta, hogy nyelvtudásának köszönhetően maradt életben, de látta amikor a feleségét és gyermekeit a gázba küldik. Enrico megpróbàlt új életet kezdeni. Textilkereskedőként dolgozott, majd hamarosan meghalt.)
Shalom Yosef Levi tanúvallomásában megjelölte Firenzét, ahol San Donato előtt élt Enrico és családja, megnevezte Gabriella családnevét, a Kazárt, és születési helyét, Budapestet, továbbá a gyermekek becsült életkorát. Az adatok stimmelnek, mindössze Gabriella születési dátuma 1910, nem pedig 1913. Illetve Italot Yitchakként említi. (Később San Donatoban egy hamisított okmànyon a Raffaelo név is feltűnik a gyermek neveként. Ez a dokumentum lehetővé tette, hogy a kisfiú iskolás legyen.)

Shalom Levi közel 50 meggyilkolt családtagjáról tett tanúvallomást

Köztük volt a nyírtassi híres rabbicsaládnak, a Lőwyeknek a mártírjai is. / A nyírtassi zsidóság története külön történet. A kevés számú túlélő – 5 nő, 2 férfi a deportáltak közül, és 13 munkaszolgálatos – mindegyike elhagyta a szabolcsi községet a háború után. Kanadában Tass néven alapítottak új falut. / Shalom Levi tanúvallomása egyben azt is jelenti, hogy nem csak Kazár Gabriellának, hanem férjének, Enrico/Henry Levinek a gyökereit is tovább kell kutatni. Kazár Gabriella az Olaszországban rögzített adatok szerint 1931-ben érkezett Firenzébe. Szüleinek neve: Kazár József, Zinner Gizella. Születési helye, ideje: Budapest, 1913.08. 04. A kutatásaim során először rábukkantam Kazár József halotti anyakönyvi kivonatára, melyben az szerepel, hogy Kazár József nyomdász tüdőüszkösödésben hunyt el 1930. november 26-án. (Mindössze 46 éves volt.) Vallása: izr. Özvegye Zinner Gizella. Szüleinek neve: Klein Sámuel és Grünwald Róza. /A pozsonyi Gross Ignácnak, akik szintén San Donatoban volt az édesanyját Grünwald Teréznek hívták./ A halotti anyakönyvi kivonatból világossá vált, hogy Kazár József eredeti neve Klein volt. A magyarosítás feltehetően 1910-ben történt, és ekkor József már házas volt. 1909-ben ( foglalkozása ekkor betűszedő) Budapesten feleségül vette Silberspitz Lipót és Pfeifer Regina 1885-ben született Flóra/Frumet nevű lányát.

Silberspitz Lipót neve ismerősen csenghet,

és nem csupán azért mert híres budai fogadós volt a századfordulót követően, hanem mert legkisebb lánya, Franciska Gaál Franciska néven a 20-as, 30-as évek egyik legnagyobb sztárja volt. Ő ihlette például Molnár Ferencet az ” Ibolya” című darabjának megírására. De ez a történet most nem Franciról szól, nem arról, hogy miért jött haza Hollywoodból a háború előtt, hogy mennyire imádták a szovjetek, hanem Kazár Gabriella gyökereiről. Silberspitz Lipótnak és feleségének több mint 10 gyermeke született. Fiaik, Jenő és József Salgóra változtatták a nevüket, a lányok – Franci kivételével -maradtak Silberspitzek. Flóra és Franci között 18 év volt a korkülönbség. Klein József és Flóra Budán, az Attila úton kezdték a közös életüket, majd Pestre, az Üllői út 41-be költöztek. Ebben a házban lakott egy másik Silberstein lány, Eszter is a családjával ( Kárpáti/ Jakobson Gézával és négy gyermekével). 1915. márciusában szinte valamennyi napilapban megjelent a hír, hogy a 29 éves Kazár Józsefné búcsúlevelet hagyott a nővérének, majd elment otthonról, és a Dunába ugrott. Nincs gyászjelentés, nincs búcsúztató, és a gyermekről sem esik szó. Kazár József 1919-ben veszi feleségül Zinner Gizit. Kazár Gabriella édesanyja tehát nem Zinner Gizella, hanem Silberspitz Flóra volt. A Silberspitz család számos tagja akárcsak Gabriella és gyermekei, a holokauszt áldozatai lettek. A nagynéni, Gaál Franciska 1973-ban elfeledve, szegényen és magányosan halt meg Amerikában.

Családi emlékezetük hiányában kutattam és kutatok

San Donato lakói igyekeztek megvédeni a náluk lévő zsidókat. Hamis papírokat készítettek, bújtattak, segítettek. Nem közülük került ki az áruló, aki miatt 1944. április 6-án 16 embert deportáltak, és akiket aztán Auschwitzban meggyilkoltak. San Donato lakói őrzik az emléküket. Az ő példájukat követem én is.

A szerző írásaiból….