Kerítésen innen
Akik tehetnének bármit, a szívük kőből van, az éhes gyermekek sírását úgysem hallják meg – Ételosztás Debrecenben
A Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete a hónap utolsó vasárnapján ismét vendégül látta a város szegényeit. A Gyermeknap alkalmából a szüleikkel érkező gyerkőcöket meglepetéssel vártuk – számolt be Tukoráné Kádár Ibolya egyesületvezető.
Ma sem történt semmi „rendkívüli”
Az elmúlt hónapokban egyre többen álltak a sorban, látszik a szegényeknek nincs semmi tartalékuk, a hónap végére már ételre sem igen futja. Ők semmit nem érzékelnek a meghirdetett repülőrajtból. Talán csak annyit, hogy a mindennapi élelmük egyre többe kerül. Ma sem történt semmi „rendkívüli”. Rettentő sokan voltak, mindez egy olyan városban, amely gondoskodónak mondja magát. Szomorú látlelete mindez napjaink Magyarországának.
A kezdés előtt egy órával már 150 vendég állt a sorban, szerencsére készültünk, így csak keveseknek nem jutott meleg étel. Az ételosztás végére legalább 250 sanyarú élethelyzetű embertársunk jutott töltött káposztához, friss kenyérhez, péksüteményhez, almához, pizzához.
<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, a Truth-on és a Google hírei között is! >>
A szüleikkel közel 100 gyermek érkezett a Petőfi térre
Többségük nem is tudja mit jelent a Gyermeknap, számukra ez is csak egy olyan nap, amikor a szüleikkel ételért állnak sorban.
Sajnos a mi lehetőségeink korlátozottak. Debrecenben egyetlen olyan tehetős ember sincs, aki támogatná az egyesületet.
Biztos bennünk van a hiba, minden igyekezetünk ellenére sem sikerült a több mint egy évtized alatt megszólítani -mondjuk- a debreceni milliárdosokat.
Valószínűleg kis emberek vagyunk mi hozzájuk képest, és persze nem is tudnánk zsíros megrendelésekkel viszonozni a támogatásukat. Muszáj leírni, igaza volt Adynak: Debrecen a maradandóság városa. Többet is írhatnánk még, de mi értelme lenne?
Akik tehetnének bármit, a szívük kőből van, az éhes gyermekek sírását úgysem hallják meg. Egy ilyen városban élünk.
Mi a gyermeknapi eseményeket nem közpénzből szerveztük.
Nem volt ugrálóvár, semmi extra. Mi úgy mondtuk, népi játékokkal készültünk. Úgy mint kötélhúzás, sorversenyek, találós kérdések.
Volt persze tombola, sok-sok ajándékkal.
Egyetlen gyermek sem ment haza üres kézzel.
A Fornetti Kft-nek köszönet, a mi kis vendégeinknek bőven jutott pizza. A hajdúsámsoni Mignon Cukrászda pedig süteményekkel kedveskedett a lurkóknak. Csodálatos emberek, még ki is szállították Debrecenbe. Volt két születésnapos gyermekünk. Szüleik már napokkal előtte szóltak, így nekik külön ajándékokkal készültünk.
Megható volt, amikor úgy 100 gyermek kívánt a kis ünnepelteknek boldog születésnapot. A 7 és 3 éves ünnepeltek tágra nyílt szemmel, fülig érő szájjal örültek a köszöntésnek. Akik a gyermeknapi eseményekről készült fotókat megnézik, önfeledt örömöt láthatnak az arcokon, olyan gyermekek boldogságát, akik nem az élet napos oldalára születtek, De tehetnek ők erről?
Mert az éhezés pártsemleges. Egy normális országban nemzeti minimum programnak kellene lennie: ne éhezzen senki, ne kerüljön senki olyan méltatlan élethelyzetbe, hogy a csillagok legyenek éjszaka a fejük fölött. Egy normális országban.
Beer püspök úr által mondottakat nem véletlenül választottuk mottónak.
A gyermekek nem tehetnek arról, hova hozta őket a gólya. Nekik is joguk van a gyermeki lét örömére, boldogságára. Minden gyermek megérdemli, hogy álmait valóra is tudja váltani.
Ma, az össznépi ünneplésben erről esik talán a legkevesebb szó. De nekünk muszáj megszólalni, nem maradhatunk csendben.
- Mert mit ér a mi boldogságunk akkor, amikor magyar gyermekek százai, ezrei fekszenek le éhesen?
- Vajon rendjén való mindez?
- Nyugodtan hátradőlhetünk jóllakottan, amikor tudjuk, sok gyermek korgó gyomorral fekszik le?
- Hol van ilyenkor a társadalmi szolidaritás, hol van ilyenkor a kormányzati segítség?
A „gyermek az első” szlogentől, még egyetlen éhes gyermek sem lakott jól. Most, legalább a Gyermeknapkor ezt is tudatosítani kell a magyar társadalomban.
Szeretnénk mindenkinek megköszönni a segítségét
A fentebb már említetteken kívül, hálásak vagyunk a pékségek rendszeres támogatásért, köszönjük azoknak a debreceni nagybetűs polgároknak a segítségét, akik almát, gyermekjátékokat, édességet hoztak a Petőfi térre. Külön is köszönjük a Nagyerdei Kultúrpark vezetése által felajánlott három családi belépőt az Állatkertbe.
Az egyesület legközelebb 2025. június 29.-én várja vendégeit meleg étellel, szeretettel.
Várjuk a debreceni lakosok adományait is, elsősorban TARTÓS Élelmiszert gyümölcsöt, burgonyát. Örömmel várunk gyermek játékokat, könyveket is. Aki bármilyen módon szeretne segíteni, támogatást adni, az alábbi telefonszámon jelezheti:
- Mobil (a hét minden napján): +36 30 9841 963
- Átutalással: Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete számlaszáma: Polgári Bank ZRT 612 00261-11059802. A közleménybe kérjük beírni: ételosztás, 2025
Megfontolandónak tartjuk mindannyiunk számára dr. Beer Miklós nyugalmazott váci megyéspüspök által mondottakat:
„Érzékenyíteni kell a jóléti társadalmat! Meggyőződésem, hogy a magyar társadalom legégetőbb kérdése: meg tudjuk-e fogni végre a leszakadó rétegeket, képesek leszünk-e integrálni a nehéz sorsú embereket? Tudunk-e nekik perspektívát, jövőképet, reményt adni?”
Vajon hány magyar ember szíve telik meg melegséggel, hányan érzik úgy, segíteniük, tenniük kell valamit azért, hogy a mai gyermekeknek jobb életük legyen, mint a szüleiké?
