Eutanázia: halálbüntetés vs. „életbüntetés”

Az eutanázia önkéntesen vállalt halál, de itt nem a halálról van szó. Inkább az a kérdés, ha valaki gyógyíthatatlan beteg, lehet-e joga ahhoz, hogy elkerülhesse a belátható időn belül szükségszerűen életvesztéssel járó szenvedéseket. Gyomorforgató Gulyás Gergely miniszter reakciója, aki azt találta mondani, hogy az emberi életről nem az embernek kell rendelkezni, legyen szó halálbüntetésről vagy eutanáziáról. Megdöbbentő!

Az „életbüntetés” szerinte rendben van?

Évezredes vita folyik a kíméletes és csendes halálról, vagyis az eutanáziáról. Karsai Dániel ügyvéd, alkotmányjogász a tudomány mai állása szerint gyógyíthatatlan betegségben szenved, és nem akarja végig járni a halálához vezető gyötrelmes utat, hanem maga szeretne dönteni arról, mikor kíván véget vetni az életének, ezért a strasbourgi emberi jogi bírósághoz fordult. Erről többek között a múlt század harmincas éveiben lobbant fel éles vita Nagy-Britanniában, ahol Charles Killick Millard megalapította az önkéntes eutanáziát támogató társaságot, amely mind a mai napig kampányol Dignity in Dying, azaz Méltóság a halálban néven. A civil szervezet azt állítja, hogy

a segédkezett halálról szóló törvény nem az elhalálozások számát gyarapítaná, hanem a szenvedők számát csökkentené.

Az eutanázia az önkéntesen vállalt halál, de itt nem a halálról van szó.

Inkább az a kérdés, ha valaki gyógyíthatatlan beteg, lehet-e joga ahhoz, hogy elkerülhesse a belátható időn belül szükségszerűen életvesztéshez vezető úttal járó szenvedéseket.

„Valljuk, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság”

– idézhető ezzel kapcsolatban az alaptörvény. A szerint az

„emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz”.

Itt van azonban egy önellentmondás, hiszen lehetnek olyan helyzetek, amikor az élet fenntartása önmagában sérti az emberi méltósághoz való jogot. Egy, az orvostudomány jelenlegi ismeretei szerint gyógyíthatatlan, hamarosan magatehetetlen állapotba kerülő, súlyos fájdalmakat elszenvedő beteg vajon emberhez méltó életet él? Minden tiszteletem Karsai Dánielé, aki ezt a tabunak számító, viszont sokakat érdeklő problémát feszegeti.

A hazai szabályozás szerint mindenkinek joga van a passzív eutanáziához

Ez azt jelenti, hogy – szigorú feltételek mellett – bárki rendelkezhet az életét fenntartó beavatkozás visszautasításáról. Arra viszont Magyarországon nincs lehetőség, hogy egy nyilvánvalóan gyógyíthatatlan beteg az orvosától vagy más személytől közvetlen segítséget kérjen szenvedései emberhez méltó befejezéséhez.

Ez ugyanis öngyilkosságban közreműködés, ami egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Ezzel kapcsolatban érdemes idézni Bihari Mihály egykori alkotmánybírónak a testületnek a témához kapcsolódó, 2003-as határozatához fűzött különvéleményét. A szerint

az ember sem ,,méltónak”, sem ,,méltatlannak” tekinthető életre nem kötelezhető; az állam életvédelmi kötelezettsége nem lehet olyan erejű, illetve nem terjedhet ki arra, hogy az egyén szabadságát, az egyén önrendelkezési jogát oly módon korlátozza, hogy az embernek az élet megválásától való jogát megtiltsa.

Ezt támasztja alá az öngyilkosság ,,szabadsága” is,

vagyis az, hogy az öngyilkosságot sikertelenül elkövető személyt nem büntetik azért, mert megkísérelte az öngyilkosságot, illetve e tettéhez egyéb negatív jogkövetkezmények sem fűződhetnek. A döntés szabadsága a saját életről és a saját halálról az önrendelkezési jog lényeges és korlátozhatatlan tartalmát képezi Bihari szerint. Ennek az önrendelkezési jogból fakadó döntési szabadságnak a része annak mérlegelése is, hogy akár az egészséges, akár – az esetleg gyógyíthatatlan betegségben szenvedő – beteg ember mikor, milyen módon választja a halált, illetve fogadja el a halál természetes bekövetkezését. Csakhogy ez az önrendelkezési jog nem irányulhat arra, hogy mást – akár orvost, akár egyéb személyt – arra kötelezzen, hogy aktív cselekvésével előidézze bárki halálát – hangsúlyozta a jogászprofesszor.

Ezen lehet, mi több, kell is vitatkozni,

de a nemzetközi bíróság eddigi eseti döntései nemigen adnak igazi támpontot. Strasbourgban ugyanis több hasonló indítvány kapcsán óvakodtak attól, hogy az aktív eutanázia kérdésében határozott álláspontot fogalmazzanak meg, mert a bíróság szerint az emberi jogok európai egyezményéhez csatlakozott országok tagállami hatáskörben dönthetnek az aktív vagy passzív eutanázia elfogadásáról. A hónap végére talán okosabbak leszünk, mert Karsai beadványát soron kívül tárgyalják, s a jövő év elején határozat is várható.

A jelenleg Magyarországhoz legközelebb lévő ország, ahol kérhető az aktív eutanázia, vagyis az, hogy a beteg saját akaratából, méltósággal távozhasson az életből, Svájc.

Egy ilyen döntés háromszori kiutazást jelent: az első kettőn orvosszakmai alátámasztottságot nyer a tény, hogy az illető valóban végzetes kimenetelű betegségben szenved, a harmadik út pedig egyben a legvégső, amire már a család is elkísérheti a kegyes halálba az érintettet – nyilatkozta Karsai Dániel. Jelezte ugyanakkor, hogy

a segítőket utoléri a magyar igazságszolgáltatás, mert a jelenlegi hazai jogszabályok szerint az ilyen cselekményben való közreműködés büntetendő.

Egyenesen gyomorforgató volt Gulyás Gergely miniszter mindezzel kapcsolatos reakciója,

aki azt találta mondani, hogy

az emberi életről nem az embernek kell rendelkezni, legyen szó halálbüntetésről vagy eutanáziáról.

Tudja ez az érzéketlen funkcionárius, hogy mit beszél? Karsai gyorsan reagált is:

ha Gulyás ellenzi a halálbüntetést, akkor az „életbüntetést” miért nem?

Szerinte ugyanis a minden méltóságot nélkülöző élet igenis az. Ezt az álláspontot egyébként egy friss felmérés szerint a magyar lakosság négyötöde támogatja.

Forrás

Ha Gulyás Gergely ellenzi a halálbüntetést, akkor az „életbüntetést” miért nem? - kérdezte Karsai Dániel a szörnyen cinikus kormánymegszólalót