Rekord a csúcson – Egy kis hüsi a nagy melegben

A 8848 méteres Csomolungmáról, más néven Mount Everestről van szó. Vannak visszatérő címek a sajtóban, mikor leesik az első hó, a napilapokban törvényszerűen megjelenik, miszerint “Tél tábornok újra támad”, és minden tavasszal, mikor a nepáli kormány végez a statisztikák kiértékelésével, előkerül a “csúcsforgalom a csúcson” cím.

Tényleg kezd unalmas lenni

– de mit tehet a szerény krónikás, ha tényleg minden évben megdől a csúcsot megmászók számának rekordja? Lassan már az emelt szintű érettségihez is követelmény lesz egy sikeres csúcstámadás, illetve ahhoz mondjuk nem, de egyre többen hemzsegnek a Himalájában.

Idén is rekordszámú,

több mint 400 hegymászó jutott fel a Mount Everest csúcsára a tavaszi mászószezonban, annak is köszönhetően, hogy tíz napig jó idő volt, jelentette be hétfőn a nepáli idegenforgalmi hatóság.

„Több mint négyszáz hegymászó hódította meg az Everestet ebben a szezonban, amely szombaton véget ért”

– közölte Gjanendra Srestha, az idegenforgalmi minisztérium illetékese, aki hétfőn tért vissza az alaptáborból Katmanduba.

A csúcsot elérők között volt egy magyar is.

Németh Alexandra lett a második magyar nő, aki feljutott az Everestre.

A szezonban számos rekordot felállítottak a hegymászók, köztük az ausztrál Steve Plain, aki hét kontinens legmagasabb hegycsúcsait, köztük a Csomolungmát hódította meg rekordidő, 117 nap alatt, és egy kétszeres végtagamputált ember, a 70 éves kínai Hszia Po-jü, ő a második olyan hegymászó, aki művégtagokkal jutott fel a világ legmagasabb csúcsára. Az ő rekordjáról lapunk is beszámolt.

Kami Rita veterán hegyi vezető 22-szer is megmászta az Everestet, és ezzel világrekordot döntött, ő jutott fel a legtöbbször a világ legmagasabb csúcsára. Megdőlt a női mászók rekordja is: a nepáli származású Lhakpa Sherpa 9. alkalommal jutott fel a világ legmagasabb pontjára.

Ne szaporítsuk a szót:

a Csomolungmát legalább 5300-an mászták meg azóta, hogy a feljegyzések szerint elsőként Edmund Hillary és segítője, Tenzing Norgay 1953-ban felért a tetejére. Más kérdés, hogy egyre kisebb dicsőséget jelent elérni ezt a csúcsot, hiszen valóságos iparággá vált a himalájai turizmus – viszont egyre többet árt a környezetnek, a természetnek.

Ennyi expedíció bizony elég sok szemetet hagy maga után: abszurd, de az volna a leghelyesebb, ha valaki végre már nem a dicsőségért mászna fel, hanem azért, hogy kitakarítson.

Szele Tamás

Sport Mindig

Kapcsolódó:

A para-alpinista nagy csatája

A serpa a csúcson

Csúcstámadás vagy hazugság?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük