Banánköztársaság
„Ezek mennek mostanában”
Loptam. Amint látható, címet loptam. Néhány éve még a nagyszerű Popper Péter közölte írásait ezen állandó cím alatt, s arra gondoltam, „ez annyira jó, hogy akár én is írhattam” volna. Sajnos, nem én találtam ki, tehát most elloptam. (Kérem örököseit, ne pereljenek!) Mert hát bizony ezek mennek nálunk mostanában. Például újabb békemissziók.
Elment az esze
Orbán miniszterelnök úr Bécsben járt. Nagy hivatalos hurrázás nem fogadta, de azért számos elvbarátjával találkozott, akik lelkendeztek jöttén és mondandóján. A jó ember interjút is adott egy svájci jobboldali lapnak, íme (a Telex nyomán) néhány veretes mondat ebből:
„Európa nem képes békét teremteni, csak háborút” – mondta Orbán a telt házas eseményen. Szerinte Európából teljesen hiányzik a nyitottság Oroszország felé, pedig ők is egy keresztény európai ország, csak egyszerűen „a hatalom nyelvét” beszélik. Orbán szerint mivel Európa nem tud békét teremteni Ukrajnában, ezért csak Donald Trump elnökké választása jelenthet reményt. Azt viszont fontosnak tartja, hogy a nagy európai országok is tegyenek a békéért. Különben Orbán szerint Európa nem lesz jelen a béketárgyalásoknál, és Trump fog helyettük is tárgyalni az oroszokkal.”
Ennek elment az esze! Ez volt az első gondolatom, mert hiszen Európa – mi vagyunk! Mi is vagyunk! Tagjai vagyunk a közösségnek, amelynek legfőbb értéke és érdeme, hogy megalakulása óta őrzi és óvja az európai békét, amelyet Oroszország Ukrajna elleni agressziója előtt „csak” a szörnyű, de az Unión kívüli balkáni háborúk szakítottak meg.
Keresztények egymás között
És vajon miként értelmezhető, hogy Oroszország is keresztény ország? Ukrajna is az, sőt kereszténysége ugyanaz, népessége még nyelvében is csaknem azonos. De ők nem oroszok, és a jelek szerint nem akarnak orosszá válni. Egyébiránt pedig a keresztények a történelem sodrásában mindig a jó ügy védelméhez méltó buzgalommal irtották egymást. Egyház és hit eddig soha elejét nem vette az emberek, országok közötti háborúskodásnak, sőt a vallási fanatizmus sokkal inkább oka volt a hadjáratoknak, semmint akadálya – a keresztényi (muzulmán, hindi, és ezer másféle) szeretet jegyében. Ezt a hablatyolás a kereszténységről nem ok, nem következmény és nem is vezet sehová – annál is kevésbé, mert a vallásosság a keresztények körében erősen visszaszorulóban van. Ráadásul az itt-ott (világszerte) egymásra lövöldöző emberek papjai egyöntetűen mind azt állítják, hogy Isten velük van, az ellenség pedig Belzebub teremtménye. Hanem hát boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa. Ez a keresztényi maszlag Orbán úrtól nekik szól.
A lényeg: a hatalom
A lényeg nyilván a másik gondolatban rejlik: Oroszország a hatalom nyelvén beszél. Ez a mondat éppenséggel azt a benyomást kelti, hogy Orbán Viktor nagyon is észnél van, és tudja, mit beszél – no már ha tudja, hogy mit beszél. Sztálin, amikor a pápa erős nemzetközi befolyására figyelmeztették, megkérdezte: hány hadosztálya van a pápának? Napóleon pedig leszögezte:
„Az erős zászlóaljaknak mindig igazuk van.”
Orbán Viktor vélekedésében félreérthetetlenül e diktátorok világlátása érezhető: Emberek! Ez a realitás! Az erősebb, ha akarja, elveszi, amit akar és kész. Ez így van, amióta a világ világ. A kis Orbán már megénekelte figyelmet keltő interjújában, hogy az ukránok akkor cselekedtek volna ésszerűen, mi több, felelősségteljesen, ha teljesítik az orosz mackó követeléseit. A nagy Orbán ugyanezt mondja, csak valamivel rafináltabban, nem keveri bele az 56-os magyar forradalmat a konfliktusba, viszont nyíltan megvádolja az Európai Uniót háborúpártisággal, Trumpot pedig kikiáltja békegalambnak.
Az egyik hazug vád, a másik ostoba remény.
Trump (no és Orbán) békéje egyenértékű lenne Ukrajna vesztével. Oroszország bekebelezi, márpedig az orosz medve szorítása elég halálos.
És gondoljuk tovább! Ki lesz a következő? Moldova? Georgia? Majd talán a balti államok vagy ne adj’isten Lengyelország? És Magyarország?
Ó, ők és mi nem, ott már a NATO szabna határt a maci terjeszkedésének. (Ámbár, ha ez így megy tovább, ki tudja, meddig maradunk mi a NATO tagjai?!) Sebaj! Van még ott tér az oroszoknak, például arrafelé, amerre a mi rokonságunk lakik. Megyünk is látogatóba kirgizföldre meg türkisztánba. Ott van dolgunk, (100 milliónk bánja) miután Afrikában elintéztük az ügyeinket.
Mire jó ez?
Magamfajta földi halandó újra és újra elmélázhat: mi értelme ennek az egész eszelős politikának? Országunk a Nyugat része minden tekintetben, a kormány mégis napkeleti kényurak kegyét keresi, és összevissza hazudozik a nagy keleti nyitás előnyeiről, gazdasági semlegességről és nem létező béketervekről. Magánvéleményem szerint a miniszterelnök olyan helyzetbe kívánja sodorni országunkat, illetve inkább az Uniót, amikor a legfőbb döntéshozó testületnek nem lesz más lehetősége, mint (pl. majd az agrártámogatások megvonása után) realitássá érlelni a szavazati jog megvonásának veszélyét. Végig akarják majd vinni a 7. cikkelyt. Akkor Orbán úrnak lesz elég muníciója meggyőzni az egyelőre makacsul uniópárti szavazókat arról, hogy jobban járunk, ha kilépünk az európai közösségből, sőt talán a NATO-ból is. Akármit mond is erről a miniszterelnök, minden tettével ezt készíti elő.
És akkor aztán „… tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké.” Ámen!
Nem fizetünk!
Csak egy példa a mindennapokból: Az EU bírósága a kormány menekültügyi politikája miatt irdatlan bírságot rótt ki Magyarországra. A kormány közölte: az ítéletet nem fogadja el, a büntetést nem fizeti meg. Az Európai Bizottság megkezdte, a Magyarországnak elkülönített támogatásokból a büntetés levonását. A kormánynak ez persze már mindegy, úgyis lemondtak az uniós pénzekről, így sem kapjuk meg, úgy sem kapjuk meg, legalább nem fizetünk semmit.
Az Európai Unió nehézkes, bürokratikus szervezet
Lassan mozdul, döntéshozói, akik a renitens kormány ellenére a tagország népének szövetségesei, zavarban vannak, ha kiderül, hogy valamely kormány semmibe veszi a szövetség alapértékeit, kodifikált szabályait és bíróságainak számos ítéletét. Ilyesmire az EU gyakorlatában nemigen volt-van precedens. A döntéshozóknak saját országaik bajai mellett az EU egységére is ügyelni kell, mi lehet tehát a mérlegelés tárgya? Fosszák meg Magyarországot mindentől? Vagy csak a kormányt fosszák meg mindentől? Vagy próbálják az országot megszabadítani ettől a sehonnai kormánytól? Ez nem az ő dolguk! Utóvégre már a XXI. században élünk. De aki ismeri a történelmet, az tudja, hogy Trianonban nem sokat teketóriáztak Magyarországgal.
Vajon mikor járnának el keresztényi módon, és mikor követnék a hatalom orbáni logikáját?
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
