Fagylalt alulnézetből – a szegénység gödrének nincs alja

Két igaz történetet mesélek el. A közelmúltban történt az egyik vidéki nagyvárosban, ahol egyébként 21 éve a Fidesz az úr, a helyi örömmédiából -amit közpénzből tartunk el- öntik ránk a sikereket.

A város sokat fejlődött, lett új stadion is, a füvet fűtik is,

úgy 20 ezer ülés van, ha jól emlékszem úgy 15 milliárdot kóstált. Persze fenn is kell valahogyan tartani, 3200 körüli az átlagnézőszám. A nézőktől befolyó bevétel talán a luxus /VIP is van természetesen, ahol aki számít a városban ott feszít/, igényeket kielégítő stadion rezsijére sem elég, hiába „csökkentette ” Szilárd barát a rezsit.

Szociális juttatások területén már nem ilyen gavallér az önkormányzat

Itt is osztottak ingyen virágot, kavargott is a sor, az senkinek nem jutott eszébe, hogy a fideszes egyéni önkormányzati képviselők ismét csak a mi adóforintjainkból voltak ilyen gavallérok. De abban az országban, ahol 300 forintos vizitdíjjal kormányt lehetett buktatni, ami potya, az tovább már nem is érdekli az embereket. Az sem tűnt fel senkinek, hogy személyi azonosítót kértek, s papíron vezették az adatokat. Netán csak nem az önkormányzati választások adatbázisát készítik így elő?

Tavaly számolgattam:

a város a Fidesz lakájmédiájára többet költ, mint szociális juttatásokra. A legutóbb egy anya panaszkodott, aki rettenetes körülmények között neveli 35 éves szellemi fogyatékos, és mozgáskorlátozott fiát, hogy egyszeri segélyként -írd és mond- 4 ezer forintot kapott.

Nem akartam elhinni, de mutatta a papírt. Mit lehet ma ennyi pénzből venni? Nem véletlen, hogy mindketten már évek óta ott vannak az ételosztásainkon. Ha belegondolok, hogy Kósa anyuka 82 éves volt amikor belevágott a disznó bizniszbe, elönt a méreg.

Varga Zoltán: Kósáné, született P. Gyöngyi lehajolt némi apróért .....

Ha még hozzáteszem, hogy a Kör Dáma helyi nagyasszonyokat tömörítő egyesület vezetője -a volt debreceni polgármester neje- civil pénzekhez is jutott, amelynek teljesítését igen trükkösen próbálta megoldani. De itt milliókról van szó, az anya a magatehetetlen gyermekével pedig legyen boldog a 4 ezer forinttal. Gyalázat.

A legutóbbi ételosztásainkon egy fiatal anyuka jött két kisgyermekével

Jó ismerőseink mindhárman,ők is rendszeresen visszatérő vendégeink. Miközben az ételt soron kívül megkapták, -arra figyelünk, hogy a rokkantaknak, és a gyermekes családoknak nem kell sorban állniuk- kérdeztem az anyukát, ehetnek-e fagyit a gyerekek. Boldogan mondta, természetesen. Elsétáltunk a közeli fagyizóba, s anya és két gyermeke nagy örömmel válogatott a sokféle fagyi között. Látni kellett volna a két gyermek arcát. Ilyenkor érezzük azt, hogy milyen jó érzés segíteni.

A hat csillogó szem mindent elárult

Ági, az ételosztó kis csapat tagja elhívta a kis családot egy kocsihoz, ahol ruhákat és sok játékot kaptak. Az édesanya még mindig meghatottan beszélt arról, hogy mekkora öröm volt számukra a fagylalt. Elmondta, egész úton azon gondolkodott-hiszen a fagyizó előtt mentek el-, hogyan is tudna legalább a gyermekeinek egy-egy gombóc fagyit venni. De hiába osztott, szorzott nem volt ennyi pénz nála. Gyermekei ebben az évben most ettek először fagyit, a kis család jövedelméből nem telik ilyen „luxusra”. Sok magyar gyerek, aki mindent megkap otthon, nem is tudja elképzelni, hány gyermek van hazánkban aki még életében fagylaltot sem evett, egyéb finomságokról nem is beszélve.

A kis család öröme csak erősíti hitünket abban, hogy egy jó ügyet szolgálunk. Bízunk abban, hogy rövidesen lesznek partnereink abban, hogy minden hétvégén legyen a nehéz sorsú családoknak ingyen ebéd a városban. Az édesanyát és gyermekeit július 28.-án ismét finom ebéddel és két -két gombócos fagyival várjuk.

/A fotókon a család nem látható., a gyerekek szülei a képek készítéséhez hozzájárultak./