Banánköztársaság

Farkasházy Tivadar: 2024….

2024.12.30 16:55

Megosztás

Farkasházy Tivadar humorista, az irónia mestere, aki több generációt indított el a humoristává válás útján sajátos évértékelőt állított össze 2024 történéseiből.

„Mit visznek magukkal…

Tiborczék a turai panzió, a Gellért szálló és a Mahart székház után a Tőzsdepalotát,
Lázár a batidai vadászkastélyt vagy mi a szart,
Orbán a lefelé magasabb hatvanpusztai majorságot,
a NER lovagok a tihanyi wellness fészereket, az alapítványokba kisíbolt ingatlanokat, a magántőke alapokba rejtett vagyonokat, az Akadémia intézeteit,
a Matolcsy klán Penthouse teraszát Manhattan felsőn,
Boldog és Simonka a nekik ajánlott hat meg nyolc és fél évet,
Schadl a megtalált repülőjét, meg az iskoláktól, a kórházaktól, a szociális otthonoktól és a tőlünk ellopott ezermilliárdokat.

Mit viszek magammal…

Csoboth indítását,
Sallai beadását, amelyet az érkező Kevin az utolsó percben bevág a skótoknak még pár nap reményt adva,
Klujber passzát és Győri-Lukács gólját a 60. percben a bronzért a háromszoros világbajnoknak és olimpiai bajnok franciáknak,
Rasovszky és Betlehem úszását a Szajnán,
Milák mentését százon,
Siklósi aranytusát,
Márton Viviána ajándék aranyát,
Kós Hubert hajráját,
Gulyás Michelle rohanását, miközben a francia kétségbeesetten lövöldözik mellette,
Valter és Vas Kata negyedik helyét,
Szoboszlai és Kerkez brillírozását a PL-ben,
Biles visszatérését,
Duplantis készülődését, míg a 80 ezer fél órát vár a 625-re,
Szabó Gábor közvetítését a 4×400 mixen,
Nadal utolsó győzelmét Fucsovics ellen,
Rodri felsántikálását az Aranylabdáért,
Curry 16 hárompontosát a szerbeknek és a franciáknak, utazásokat Pogacar és Roglic társaságában Frankhonban, Itáliában és Ibériában,
Cavendish 35. szakaszgyőzelmét,
a 18 éves Gukesh arcát, amikor a kínai elhúzza magát,
az egykor 15 évesen szülők nélkül Hollandiába menekült etióp Sifan Hassan harmadik aranyát maratonon,
s hogy egy tenyérnyi szigetországban nőtt fel a világ leggyorsabb lánya.

Mit viszünk magunkkal…

Orbán és Szijjártó árulásait és ámokfutásait,
az ellenzék kámforrá válását,
a főpolgármesteri számolást és újraszámolásokat,
Balog és Novák kegyelmét Varga szignójával,
Sulyok hazudozásait és sunnyogásait,
Vidnyánszky átkozódásait és mentegetőzéseit,
Menczer kicsizését,
Semjén ötezer protokoll könyvét,
a Magyar Rádió lerombolt épületét,
Varjú és Fekete-Győr kitoloncolását,
Pócsot, amint a Tiszánál keresi a dunai árvizet,
hogy az új balkéz, Nagy Márton szerint milyen jó nekünk,
hogy Gyulay Zsolt szerint mi százszor jobb olimpiát tudnánk rendezni,
hős utasainkat, akik még vonatra mernek szállni,
Demeter Szilárd múzeumgyűjteményét,
Orbán Balázs lyukas fehér zászlóját,
Schmidt Mária ódáját Csurkáról,
Polt Péter csodálkozó tekintetét,
Rasi milliós dzsekijét, ridiküljét és topánkáját,
Lölő és Andi karácsonyfából épített új jachtját,
Szijjártó lélegeztetőgépekre cserélhető akkumulátorgyárait,
az Európa-rekorder inflációt és a mind jobban növekvő adósságot…

Továbbá

Benedek Miklós, Tordy Géza és Tompos Kátya arcait,
Ferge Zsuzsa, Losonczi Ágnes és Karsai Dániel tanításait,
Grétsy nyelvi tanácsait,
Szörényi Szabolcs sörét,
ifj. Sánta Ferenc nótáit,
András Ferenc szentistvánját,
az influenszerek generálta tömeget a Hősök terén,
Magyar berohanását, kirohanását és végigrohanását az országon,
Karsai László kiásott Fejérmegyei Naplóját és Gergely Anna megtalált zsidóbútorait,
Sarkadi Zsolt cikkét egy elfeledett építészről,
Navalnij végleges hazatérését,
a Szentkoronát visszajuttató Carter 100 évét,
de legfőképpen a reményt, hogy a Gulyás szerény lovardás lagzijára érkező vendégek hamarosan belakják Márianosztrát és Sopronkőhidát is.”