Kányádi Sándor június 20-i halálhíre kapcsán született az alábbi cikk. A Városi Kurírban már közzétettük Kányádi Sándor pályaképét. Most egyik legmegrázóbb költeményével búcsúzunk – amit a költő előadásában hallgathatunk meg.
A vers 1968-ban született, a világ, Európa és Erdély számára is nehéz időkben
Kányádi szülőhazájában Ceausescu már mutogatta foga fehérjét, de az utána következő két évtized mélységeiről még a gyakorló pesszimisták sem álmodhattak.
Kányádi Sándor „Fától fáig” című költeménye egy magányos kisfiú önmagát nyugtatgató monológja. Elkóboroltak az erdőben a lovai, és neki nincs más választása, be kell mennie utánuk a sűrű sötétbe.
„Még két fáig három fáig
Hallom Nem hallom Hallom
Ha eljutok addig a gyertyánig
katona leszek hajóskapitány leszek
fölfedezem Amerikát Amerika is
elveszhet de én megtalálom
Sörényébe markolok
Még egy Még három
Próféta leszek betegeket gyógyítok
Jézus leszek
föltámasztom édesanyámat
Tovább tovább most már hallom”
A teljes költemény ahogyan maga a költő érezte:
Nyugodjon békében, Kányádi Sándor! Műve, és szeretetre méltó személyisége örökre itt marad velünk.
