Fekete Ernő: Nem hiszek abban, hogy egy előadás bármit is formálhat a társadalmon (…) már nem olvasok el mindent, és nem dühöngök….

A fővárosi Katona József színésze Fekete Ernő egyre apolitikusabb, nem hisz a színház társadalomformáló erejében, máshol keresi a boldogságot. A művészt a Heti Világgazdaság Portré rovata mutatta be.

A Katona József Színház a megvalósult álom

Egyévi veszprémi segédszínészkedés után másodszorra vették fel a színművészetire. „Álmaim netovábbja volt, hogy a Katona József Színházba kerüljek” –mondja, ami az Új Színházban töltött gyakorlat után meg is valósult. Számos karakterszerep után Az idióta Miskin hercege indította el a tépelődő értelmiségi karakterek útján, hét évig játszotta az Ivanov címszerepét. A színész beszélt arról, hogy a színházi védettségén kívül miképpen találja fel magát a hétköznapokban:

„Manapság már jobban eltéblábolok az életben, mint fiatalabb koromban. Hosszú évekig idegennek, bizonytalannak, ismeretlennek számított a külvilág. A színház a második, sokszor inkább az első otthonom. Emlékszem, fiatal színészként az egyik improvizációs fellépés utáni izgalmamban nem hazamentem, hanem bemenekültem a Katonába.”

A védjegyévé váltak a lecsúszott orosz hercegek, önmarcangoló, szorongó értelmiségiek. Ezért szerette volna kipróbálni magát más szerepekben is:

„Volt egy év, amikor azt éreztem, hogy szívesen csinálnék mást is, mint furcsán kívülálló, okos figurákat. Akkor kaptam a Háztűznéző Padkaljoszinját és a Hóhérokban az igazi tahó hajdani főhóhért, aki visszasírja azokat az időket, amikor embereket akasztott. Gothár Péter rendező azt kérte tőlünk, hogy találjunk a kocsmatöltelék-szerepekhez beszédformát. Vas megyei lévén, nekem a gyerekkorom hallott hanganyaga jött be. Kimondottan élvezem, hogy kicsit otthonian beszélhetek.”

Szóba került mit gondol a színház közéleti funkciójáról, hisz-e abban, hogy a színház átütheti a közöny falát:

„Nem hiszek abban, hogy egy előadás bármit is formálhat a társadalmon. Megszámlálható ember úri passziója a színház, ők szeretnek rácsodálkozni magukra, meghatódni, nevetni, közösségi élményhez jutni, társadalmi és emberi problémák boncolgatásában részt venni.”

Egyre apolitikusabb

Kitért arra is, hogy talpnyaló, korrupt, manipulátor bűnözők, gengszterek megformálásakor elgondolkodik-e azon, hogy manapság az ilyen fazonoknak áll a zászló, hogy negyvenes művész értelmiségiként labdába sem rúghat egzisztenciaépítésben:

„Lehet, hogy az ilyeneknek van úszómedencéjük meg drága autójuk, de én például nem tudok úszni, és nem is vezetek. Ha átfut is rajtam hasonló gondolat, azonnal eszembe jut, hogy „fillér is égetett, gatyám is sokalltam, bámulva, hogy önnön nedvétől részegen mindenki ráng, kerít, törtet, sohasem pihen…” – Weöres Sándortól. Persze engem nem éget annyira a fillér, és nem sokallom annyira a gatyámat, de hát mi az a pár év, ami alatt ezek a korrupt rosszfiúk „boldogulnak”? Egyre apolitikusabb vagyok. Beszűrődnek az életembe a társadalmi jelenségek, de már nem olvasok el mindent, és nem dühöngök. A saját munkámmal, a családommal foglalkozom. Megpróbálok a jelenségek felett vagy mellett járni. Máshol keresem a boldogságomat.”

Meglepő felfedezést tett egykori osztálytársairól

Hangsúlyozta, a művészet nem ad felmentést az emberi gyarlóságokra:

„Az viszont bármelyik más hivatásra is igaz, és igazából nem vesszük észre, hogy a körülöttünk lévő emberek rámennek a szakmai megszállottságunkra. Nemrég készült egy film a főiskolai osztályunkról Osztálytalálkozó címmel. Életem egyik legboldogabb időszakaként emlékszem vissza rá. Huszonöt év után kellett megtudnom, hogy némely osztálytársamban mély, negatív nyomokat, sebeket hagyott az a négy év. „

A művész beszélt arról is, volt időszak, amikor átfutott az agyán, hogy – mint a város szülötte–egyszer majd szívesen igazgatná a szombathelyi színházat:

„Aztán rájöttem, hogy alkatilag nem lennék alkalmas a feladatra. Képtelen volnék helyi politikussal a színházról vitatkozni – legyen ő bármilyen pártállású is.”

Fekete Ernőt mostanság színházi szerepei mellett az RTL klubbon futó alvilág című krimisorozat legvadabb rosszfiújaként láthatja a közönség. A művész ezt a szerepét is különös színekkel festi fel.

Ha felkeltettük érdeklődését az eredeti cikket itt olvashatja.