Forr a dalom, baj van itt, nagyon

Részegen forr a dalom, mert ha én most (pénz) költő lehetnék, falusi csehóba üldögélnék, előttem nagyfröccs gyöngyöződne s a kocsmáros lány így köszönne: öreg már itt sincs ám hitel, hogy magát az ördög vinné el.

Annyit ivott már ingyen itt, nem adok többet az istenit és ne játssza itt a hazafit, nem Pilvax ez csak egy romkrimó s hőbörögni már itt nem való, fogja hát azt a lap topot s menjen dolgára, hogy szokott, nem magának való hely ez, hol tegnap még a felcsúti király ivott.

És ne agitáljon itt nekünk, van már annál több eszünk, semmint elhiggyük magának, hogy jobb lesz ennek a hazának, ha a Fidesszel maradunk. Ne gyártson nekünk költeményt, adja fel inkább a reményt, hogy még egy fröccsöt kaphat itt.

Ha pedig ebben a szép új világban hitt, gyorsan szedje cókmókjait, ne járassa a bolondját velünk, mert mindezért az írásért, majd elszámolással tartozik, jönnek a kopasz önkéntesek és társaik.

Aztán már csak forralt bort kapok, de attól is jól bekapok, már csak ülünk és dumálunk, kezünk-lábunk megpihen, csak a szánk jár íziben. Felesel az ország, mindegy csak ne politikus legyen, rozsdamaróban áztatja lábát a tett, a sarokban térdelnek kukoricán az ifjúi tüzes gondolatok.

A fecsegő nép portéka, populista árus kezében, dermedt forradalmi mozdulatok, szmog riadóban fuldoklik az ének, az öreg hősök kitüntetéseikkel indulókat fújnak, s közben heherésznek, jobbkezek, meg pávatáncosok, félázsiai turulok…

Tétlenség feneketlen kútja nyeli mind a feszült várakozást, látjátok itt a falusi csehóban ti is, a szabadságolt szabadságharcos, vak költő álruhást, magába roskadt tekintetében kihunyt hexameterekkel, rím temetője kriptájában szunnyadnak versei minden forradalmi időknek.

Meg a gondolatoknak. Így forrt a bor s így mondhattam el, hogy nekem most forr a dalom, mert itt a nyakunkon az ünnepelt forradalom, meg a csókos huszárok, fülkeforradalmár magyarkák, ez itt nekik cöffös jó alkalom.

És ki tudja azt, hogy mi lesz majd holnap, meg holnapután? Ha megkérdezik majd az unokák, hogy ti normálisak voltatok, amikor zálogba adtátok a holnapot? Mit feleltek majd nekik, ha majd ők is balról figyelik a jobbról előzőket itt.

Akik előidézték a tragikus, balesetveszélyes helyzetet, mint mindig történelmünk során, ha sorscsapás vágott sebet a hazán. De vannak itt ezeknek segítő, tartózkodó szemérmesek, a pártosságtól ódzkodó széna-szőke negédesek, kik pár évvel ezelőtt még nem merték kimondani azt, amit ma képesek.

Minden sorom makáma is lehetne, ha nem lennének ünnepi, forradalmi napok, a sok baromi adok-kapok, meg a helyzet itten, hol már véleményért is karakter ölnek, kell ez a hatökörnek, mindez most kaparja torkom és kokárdás sorsom rég kihunyt lelkesedésembe fojtom. Szarok rá, hogy más mit mond mészárosainak vérlázító aranyköpéseivel.

Quaestor, Elios, Hajós- Ó utcai betörés féle, gyöngytyúkvadász házi szarvas gyilkolászás, vőkalamajkák, kósamilliárdok, hatéves gyermek nevére luxuslakás. Fake news, szarok rá, hogy más mit mond mészárosai, no és ha újra nyerne most a Fidesz, ahhoz képest Trianon a történelmünkben még ministráns sem lehetne!

Világgá kiáltom hát: forr a dalom, forradalom, vagy most már végleg elhagyom a vak vezet világtalant, inkább ezt az egészet csak kitapogatom, a laptopot meg eldobom, ez ma egy ilyen forradalom, csinn-bumm cirkuszban vonagló zakkant sokadalom!