A Népszava főszerkesztő-helyettesének megrázó – és felrázó – írását tette közzé az utolsó Orbán-független napilap Szép Szó melléklete. Miután nem régen portálunk is foglalkozott a kérdéssel egy nagy vitát kavart cikkben, fontosnak tartjuk a Népszava írását is ismertetni.
Szerintünk nem ránk tartozik?
Goebbels titkárnőjének visszaemlékezéseit (Brunhilde Pomsel-Thore D. Hansen: „Goebbels titkárnője voltam”. Európa, 2018.), Sebastian Haffner történész „Egy német története – Emlékeim (1914-1933)” cimű emlékiratait (Európa, 2005.), és Victor Klemperer filológus „A Harmadik Birodalom nyelve” című könyvét (Tömegkommunikáció Kutatóközpont, 1984.) lapozgatva írta le gondolatait Friss Róbert.
A szerző sajnos nem valamiféle, örökre magunk mögött hagyott múltról
ír cikkében. A mai generációkat figyelmezteti:
„A nácik elsőként a nyelvet sajátították ki, hogy aztán Hitler államosítsa a népet, a nemzetet. A tömeget, amelynek nagy része azt sem tudta, mi történik vele, s a történéseknek még a műveltebbek és tájékozottabbak is legfeljebb a bűzét orrontották meg.
Ha kicsit is akarjuk, a fiatal, munkaszerető, precíz titkárnő (Goebbels titkárnője – a szerk.)hétköznapi életében, vágyaiban magunkra ismerhetünk. A saját életünkre. Arra, hogyan éljük meg a 30-as évek elejének hétköznapjait a 2000-es években. Hogyan nem akarunk tudomást venni arról, ami szerintünk nem ránk tartozik, hogyan leszünk a többség nevében beszélő szűk kisebbség hatalmának és önmagunk sodródó tehetetlenségének foglyai”
A folytatásban: „A demokraták elaludtak, aztán diktatúrában ébredtek.”
