Banánköztársaság
Gábor György: van nekünk is autentikus és hamisítatlanul magyar, megvezetésekre és manipulációkra építő Szentivánéji álmunk
Június 23-ról 24-ére virradó éjszaka Szent Iván éjszakája. Mindössze 3 napra a nyári napfordulótól és az év leghosszabban világosságot nyújtó napjától, illetve a legrövidebb éjszakától, vagyis a fény győzelmétől a sötét erők felett, a kereszténység nem véletlenül helyezi Keresztelő János főünnepét június 24-re, vagyis napra pontosan fél évvel Jézusnak, a világ világosságának születése elé – kezdte közösségi oldala bejegyzését Gábor György filozófus.
Ám az ünnep rengeteg pogány elemet tartalmaz,
ugyanis az átmenet, a napforduló, a fény és sötétség összecsapása, a „Föld és az Ég násza” éppen úgy előhívja a jóságos, kegyes és adományozni kész tündéreket, mint ahogy az ártó démonokat, varázslókat, gonosz boszorkányokat. A vidámság, a remény, a megannyi jócselekedet mellett ott vannak a gonosz, gáncsoskodó és ártani szándékozó sötét és kiszámíthatatlan erők, a hazugságok, a megtévesztések és a megvezetések. Shakespeare-nél aligha tudott bárki is többet Szent Iván éjjeléről. Az egész darab a szerelem és az átverés kettősségében játszódik, ahol „tévútra csalnak vándort, s kinevetik”, s ahol a legvégén az önfeledtnek tűnő boldogsághoz az a feloldhatatlan és nyugtalanító varázs kell, amely Demetriuson végérvényesen rajta hagyja az álomport.
A hazugság és becsapás álomporát
Szent Iván éjjelét megelőzően immár mi magyarok is büszkén elmondhatjuk, hogy van nekünk is autentikus és hamisítatlanul magyar, a legócskább hazugságokra, megvezetésekre és manipulációkra építő Szentivánéji álmunk, elég felidézni a minap napvilágot látott nemzeti-keresztény liezont. Olvasom, hogy egy jeles szerző a Facebookon napjaink nagy magyar love storyját megengedően azzal kommentálta, hogy
„a szerelmi kapcsolat nagyszerű, mindenre képes.”
Ebben – úgy nagy általánosságban – maradéktalanul egyetértek a jeles és ismert szerzővel, legfeljebb csak annyit tennék hozzá, hogy szerencsére az ilyen förtelmesen közhelyszerű mondatokat Mozart megzenésítette, így téve ezeket az elviselhetetlen kliséket nagyon is elviselhetővé.
Csakhogy!
A szerelmi kapcsolat lényege, legfontosabb attribútuma, hogy a felek legyenek önállóak, autonómok, döntéseikben szabadok, kellően nagyvonalúak, s ne közpénzekből, az én zsebemből, a te zsebedből, az ő zsebéből, a mi zsebünkből gavalléroskodjanak, ne abból lepjék meg egymást, ezzel-azzal, világkörüli luxus utazásokkal, pompás hotelekkel etc. Aztán: tőlem mindenki azzal, akkor és ott, akivel csak akar, ahol csak tud és amikor csak kedvére van. Váljék egészségükre!
De!
Ha a Szentivánéji álompár egyik tagja az a hölgy, aki korábban a konzervatív-keresztény kurzus konzervatív-keresztény családmodelljének családügyi államtitkáraként tevékenykedett, s akit, mint a jó anya és a gondos háziasszony mintaképét a későbbiekben ugyanez a konzervatív-keresztény kurzus páratlan keresztény-konzervatív érdemeire tekintettel köztársasági elnökké választott meg, továbbá az a férfiú, aki előbb a konzervatív-keresztény kurzus miniszterelnöki főtanácsadójaként, országgyűlési képviselőjeként, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnökeként, majd emberierőforrás minisztereként tevékenykedett, közben református lelkészként, később a Magyarországi Református Egyház Dunamelléki református egyházkerület püspökeként, végül a Magyarországi Református Egyház zsinata lelkészi elnökeként, amúgy és nem mellékesen a hatalom és az egyház nagy befolyással, meghatározó szellemi és pénzügyi ráhatással rendelkező püspökeként, a keresztény-konzervatív kurzus legfőbb fejének hitbéli kalauzaként és tanácsadójaként (ha nem lenne református, legszívesebben azt mondanám: gyóntatójaként), s mind az érintett hölgy és férfiú a konzervatív-keresztény kurzus abszolút enigmatikus alakjaiként, nos, ebben az esetben a magyar Szentivánéji álom jóval problematikusabb összképet mutat, mint Hermia, Heléna, Lysander és Demetrius nehézségektől igencsak nem mentes szerelmi négyszöge, s Shakespeare művét egy rosszul megírt, elkent fércmunkának tekinthetjük.
Amúgy pedig: vagy-vagy, tessék eldönteni!
Vagy kedvemre szerelmeskedem (persze semmiképpen sem közpénzből!!!), vagy keresztény-konzervatív úrihölgy vagyok és keresztény-konzervatív püspök vagyok, de a kettő együtt még Puck álomporával együtt sem fér össze. Illetve akár össze is férhetne, ám ahhoz minimális tisztesség kellene, vállalás és lemondás, kurázsi, kockáztatás és kiállás, hiszen be is lehet adni a válókeresetet, elvégre volt már ilyen a történelemben.
De tízmillió ember pénzéből ugyanennek a tízmilliónak hazudozni, alakoskodni, támadni melegeket, vagyis olyanokat, akik nem az ő keresztény-konzervatív elvárásaiknak megfelelően szerelmesek, s nem nekik tetsző módon választanak párt maguknak, továbbá saját családjukat megvezetni, saját gyerekeiket hülyének nézni, könyveket lefóliáztatni etc., etc., szóval így lett a mi keresztény-konzervatív Szentivánéji álmunk hánytató hazugsággá, elviselhetetlen és bicskanyitogató undormánnyá és a közpénzek – szó szerinti – melegágyává.
Hogyan is mondta Puck az angol Szentivánéji álom legvégén?
„Ha mi árnyak nem tetszettünk, / ne lássatok hibát bennünk: / gondoljátok: merő álom, / ami zajlott e deszkákon. / Ezt a semmi játékot, / mely csak szendergést adott, / tőlünk zokon ne vegyétek: / jóvátehető e vétek. / Mivel rendes Manó vagyok, / ha ma nem is voltunk nagyok, / ígérem: ha nem fütyültök, / máskor jobb darabot küldök – / ha nem, hát hazug legyek. / Jó éjszakát, most megyek…” (Nádasdy Ádám fordítása)
Szerző
