Kerítésen innen
Garantáljuk, hogy ha végig olvassa a parlament körül guruló milliárdok és milliárdosok nevei közötti tallózást, alaposan felizgatja magát
Milliárdosok a Parlamentben és környékén, ha kíváncsi a névsorra, akkor most jól figyeljen, mert egy ízelítő -hangsúlyozni kívánjuk tehát közel sem teljes névsor- következik három évtizedes távolságból indulva.
Sokszor nem a kp. a legfontosabb
A rendszerváltás óta eltelt több mint három évtized során a magyar Országgyűlés nem csupán a politikai döntések színtere volt, hanem sokak számára látványos vagyongyarapodás lehetőségét is jelentette. Bár a képviselői fizetés önmagában sem kevés a nemzetközi összehasonlításban, a politikai pozícióval járó kapcsolati tőke, információs előny és döntéshozói hatalom jó néhány szereplőt juttatott milliárdos vagyon közelébe. Az alábbiakban összefoglaljuk, kik voltak a legnagyobb pénzügyi nyertesek a rendszerváltás utáni magyar parlamentarizmus történetében.
A gazdagodás formái
A magyar képviselők vagyongyarapodása jellemzően három csatornán keresztül zajlott:
- Privatizációs időszakban való részvétel – az 1990-es években sok politikus vagy közvetlen környezete részt vett állami vagyonelemek megszerzésében.
- Állami megrendelések – különösen a 2000-es évek után vált látványossá, hogy egyes politikusok közvetetten céghálókon keresztül éltek az állami beruházások nyújtotta lehetőségekkel.
- Ingatlan- és földspekuláció – különösen a 2010 utáni időszakban erősödött meg, miután a földtörvény változásai új lehetőségeket nyitottak a politikai elithez köthető szereplők számára.
(Lásd: 100 leggazdagabb magyar)
A lista: parlamenti patkó és környéke
1. Simicska Lajos (Fidesz – volt képviselő, pénzügyi háttérember)
Noha nem a klasszikus parlamenti képviselői karrierből gazdagodott meg, Simicska Lajos neve elválaszthatatlan a 1990-es és 2000-es évek Fidesz-közeli gazdasági hálózatának kiépítésétől. Egykori APEH-elnökként indult, majd céghálóján keresztül (Közgép stb.) hatalmas állami megrendeléseket kapott. Bár később nyílt konfliktusba került a kormányzattal, addigra már jelentős vagyonra tett szert, amit részben a parlamenti kulcspozíciókhoz való közelsége is megalapozott. Az úgynevezett G1 nap után vagyona nagyobbik részének beáldozásával tűnhetett el a süllyesztőben
2. Mészáros Lőrinc (formálisan nem országgyűlési képviselő, de politikai beágyazottsága miatt releváns)
Sokan úgy tartják, hogy vagyonának alapja egyfajta „delegált gazdasági hatalomként” jött létre. Bár nem volt képviselő, a parlamenti döntések – különösen a közbeszerzési szabályozás és az uniós forráselosztás – közvetlenül hatottak cégeinek növekedésére., hiszen egyenesen volt és van bekötve a a parlamenti többséghez. Persze az sem felejthető, higy ő Orbán legjobb gyerekkori barátja, és azóta is közös szerelmük Felcsút.
3. Bánki Erik (Fidesz)
Az Országgyűlés gazdasági bizottságának korábbi elnöke, aki vagyonnyilatkozatai szerint az elmúlt években komoly ingatlanvagyont és vállalkozásokat halmozott fel. Noha nem tartozik a leglátványosabban szereplő politikusok közé, befolyása a gazdasági döntések körül figyelemreméltó.
4. Gyurcsány Ferenc (DK)
Volt miniszterelnökként ő az egyetlen, a felsorolásban, aki parlamenten kívüli tevékenységével gazdagodott meg már mielőtt miniszter, majd később miniszterelnök lett volna. Vagyonát még a 2000-es évek elején, az Altus Zrt. révén alapozta meg, amely privatizációs tanácsadóként és befektetőként jelentős bevételre tett szert. Bár egy ideje nem ő számít a leggazdagabb politikusnak, a leggazdagabb parlamenti képviselők között rendszeresen szerepel.
5. Varga Mihály (Fidesz)
Pénzügyminiszterként és több kormányban is meghatározó szereplőként, Varga Mihály a stabilitás embere „az emberarcú fideszes” . Bár vagyonának mértéke nem vetekszik a listán szereplő másokéval, kitartó karrierje és a hozzá kötődő gazdasági kapcsolatok révén jelentős vagyont halmozott fel. Nem rég nevezték ki az MNB elnökének.
<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, és a Google hírei között is! >>>
Enyém, tiéd
A politikai vagyonosodás mértékét sokáig nehéz volt pontosan követni, részben a vagyonyilatkozati rendszer hézagai, részben az offshore-cégek bevetése és a „kócos” céghálók miatt. Az utóbbi években ugyan szigorodtak az ellenőrzési szabályok, de az átláthatóság továbbra sem teljes. Az új generációs képviselők – különösen ellenzéki oldalon – nyíltabban kezelik saját anyagi helyzetüket, míg a kormánypárti oldalon inkább a „körülötte gazdagodók” mintázata rajzolódik ki, különösen igaz ez, ha jól körülnézünk az Orbán családban és a família barátikörében.
Átláthatóság, ugyan már!
A magyar parlament története a rendszerváltás óta nem csupán politikai, hanem gazdasági szempontból is tanulságos. Az a mód, ahogyan egyes képviselők és holdudvaruk vagyont halmoztak fel, túlmutat a képviselői alapbéren. Az összefonódások, megbízások, törvénymódosítások és privatizációk olyan képet rajzolnak ki, ahol a gazdasági siker gyakran nem a piaci verseny eredménye, hanem a politikai lojalitás és stratégiai pozicionáltság terméke.
A valódi transzparencia, úgy tűnik, még várat magára Magyarországon.
