Banánköztársaság
Gondoltam, illik nyílt kártyákkal játszanom: én nem voltam megtévesztve – Napi Lendvaiság
Lendvai Ildikótól nem idegen a csípős irónia nyelve, de soha nem sértésre, sokkal inkább figyelemfelkeltésre használja írói vénáját. Közel egy évig minden héten jelentkezett portálunkon “Heti tapló” című rovatával, amiben az elmúlt 7 nap furcsaságait figurázta ki a csak rá jellemző módon. Most úgy érezte, reagánia kell a rendőrség Pride-ügyben kiadott közleményére.
Kedves rendőrség, nem reklamálni akarok….
Már csak azért sem, mert a múlt szombati, eddig legnagyobb rendszerellenes demonstráción kitűnően tetszettek viselkedni. Százszor józanabbul és tisztességesebben, mint az a kormánypolitikusok (köztük az igazságügyminiszter) ökölrázásaiból következett volna. Nyilván azért sem reklamálok, hogy nem tetszenek pénzbüntetést sózni rám. Egyáltalán nem hiányzik, hogy több tíz- vagy százezer forintot fizessek be Önöknek. Mivel e rendezvényen számos családtagom és rokonom is részt vett, ez együtt már egész szép summát tenne ki. Ahogy az állapotokat látom, bizonyára Önöknek is jól jönne, mégsem szedik be tőlünk. De éppen a megbecsülés tart vissza attól, hogy tévedésben hagyjam Önöket.
Esetemben nem áll fenn az Önök által ajánlott mentőkörülmény, miszerint megzavartak a különböző nyilatkozatok, és ezért azt hittem, hogy az Önök engedélyét is bírom a részvételhez.
Én ugyan továbbra is helytállónak tartom a demonstráció szervezését bátran magára vállaló Karácsony Gergely érvelését (aki ezen a napon nemcsak közjogi, de morális és hazafias értelemben is Budapest első emberévé emelkedett), mármint hogy az önkormányzati rendezvények nem tartoznak a gyülekezési törvény hatálya alá.
De ettől még pontos tudomásom volt arról, hogy a kormányszervek a miniszterelnökkel az élen tiltott demonstrációnak tekintik.
<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, és a Google hírei között is! >>>
De az a helyzet, hogy többek között épp ezért mentem el
Alaposan elolvastam, meghallgattam az igazságügyminiszter és az illetékes szervek nyilatkozatait és határozatait, és éppen a gyülekezési jog ezekben megnyilvánuló korlátozása, sőt az ezeket megalapozó törvény ellen kívántam tiltakozni. Ezt a polgári ellenállás egy formájának tekintettem.
Hogy további vallomást tegyek:
ha a főpolgármester nem veszi a nevére a rendezvényt, akkor is elmentem volna. Ha büntetik, ha nem. Ha tetszik a hatóságoknak, ha nem. És minél inkább nem tetszik nekik, annál inkább.
Örülök tehát, hogy nem kell fizetnem, de semmiképpen nem szeretném megtéveszteni Önöket
Már csak azért sem, mert becsülöm azokat a kisrendőröket, akik féken tartották a hídon a Mi Hazánk és a 64 vármegye 64-nél is kevesebb emberét, és a Gellérthegytől sem engedték a közelünkbe az ott gyülekező nácipalántákat.
Ahogy azt a rendőrt is, akihez bátran fordulhattunk tanácsért, hogyan közelítsük meg a színpadot anélkül, hogy a frusztrációtól bepipult kisnácik látványa elrontsa ezt a szép napot.
Szóval: én nem voltam megtévesztve. És örülök, kedves rendőrség, hogy Önök sem hagyták magukat politikai erők által megtéveszteni. Éppen ezért gondoltam, illik nyílt kártyákkal játszanom.
Szerző
